Fischer Ádám: „A művésznek kötelessége, hogy bíráljon”

Belpol

Szombaton énekléssel tiltakozik majd az Emberi Erőforrások Minisztériumánál (Emmi) a Humán Platform. „A művészeti életben elindított diszkrimináció, illetve az oktatási szegregáció” elleni demonstráció karmestere Fischer Ádám lesz. Fischer Ádámot telefonon értük utol kérdéseinkkel.
false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Mi motiválta, hogy e kezdeményezés mellé, vagy ha úgy tetszik, karmesterként az élére álljon?

Fischer Ádám: Ha vezényelni fogok is szombaton (az esemény délután 3-kor kezdődik – a szerk.), semmiképpen sem állok a kezdeményezés élére, mert úgy tartom, hogy túlnyomórészt külföldön élve nem szerencsés és nem illendő belpolitikai kérdésekben exponálnom magam, s pláne nem tiltakozásokat vezetnem. Ha olyan ügyek elleni tiltakozásban, mint amilyen a diszkrimináció vagy az oktatási szegregáció, megkérnek a részvételre, akkor természetesen segítek, hiszen a szerencsésebb sors, amiben részem volt és van, egyúttal kötelezettségekkel is jár, s fontosnak tartom, hogy mások, a most felnövő generációk egyenlő esélyekkel indulhassanak az életben, függetlenül a hátterüktől. Ahogy Verdi is megfogalmazta a végrendeletében: kötelességünk, hogy a kevésbé szerencséseknek (meno fortunati) segítséget nyújtsunk. Így természetes, hogy ott leszek szombaton.

magyarnarancs.hu: De ön nem csupán ott lesz, hanem beszélni is fog.

FÁ: Amiről beszélni fogok, az viszont nem belpolitikai kérdés, hiszen az MMA botránya nemzetközi probléma, európai alapeszméket sért, s erről mint nemzetközi jogvédőnek nekem is lehet és persze van is nagyon markáns véleményem. A művészi minőség ideológiai alapon való megítélését éppúgy elfogadhatatlannak kell kijelentenünk Európában, mint ahogy az is tűrhetetlen, hogy az elkötelezettség mértéke elbírálási alapot jelenthessen művészek és művészi produktumok esetében. Ez ellen minden lehetséges fórumon fel kell emelni a szavunkat, s egyáltalán nem véletlen, hogy ebben a kérdésben hatalmas nemzetközi tiltakozáshullám van kialakulóban. S még egy dolog: nem szabad olyan hangulatot kelteni, hogy aki bírál, az a nemzet ellensége. A művésznek az a kötelessége, hogy bíráljon, s méghozzá a saját közösségét bírálja: így tett Heinrich Heine éppúgy, mint Thomas Bernhard.

magyarnarancs.hu: S mit fognak énekelni a minisztériumnál?

FÁ: Ez részben az önkéntes kórustagok adottságaitól függ, s bizonyosan majd csak a próbák során fog véglegessé válni a program. Ligeti György magyar népdalfeldolgozásait szeretnénk, valamint magyar népdalokat fogunk énekelni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.