Földi László és a Defend: Őfelsége hírszerzője

szerző
Csák Csongor
publikálva
2001/17. (04. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár az állami cégek hivatalosan a jó megtérüléssel kecsegtető befektetés reményében szálltak be a cégbe, rossz nyelvek szerint a színfalak mögött az apró őrző-védő társaságból mindössze három év alatt biztonsági nagyvállalattá hízó Defend kényszerű államosítása zajlik. Az ok: a biztonsági cég robbanásszerű növekedése (ami a Postabank kilencvenes évek eleji, látványos felfutását idézi) meghaladta mind a Defend, mind pedig - immáron hajdani - gazdájának erejét.

Defend Őrző-Védő Kft.-t 1991-ben alapította 10 millió forintos törzstőkével a Postabank és Takarékpénztár Rt. a hitelintézet objektum- és személyvédelmének ellátására. A cég tőkéjét a társaság honlapján fellelhető információk szerint 1995-ben 53 millió forintra emelik (lásd Földin kívüli élet című keretes anyagunkat).

Az Információs Hivatalban (IH) ekkortájt zajlik a magyar-román-ukrán határ közelében folytatott törvénytelen tevékenységek felderítésére elindított Nyírfa-akció; Földi László műveleti igazgató ebben az időben ezredesi rangban dolgozik a polgári hírszerzésben.

Földindulás

"Még húszévesen megkerestek, rábeszéltek, én meg hamar hajlottam rá. Pedig amikor megkérdeztem apámat, azt mondta, ne vállald. Én talán a szülői tiltás hatására is igent mondtam, gondolván, ez csak izgalmas lehet" - összegezte Földi 1997 nyarán a HVG-nek hírszerzői karrierjének kezdeteit. Itteni tevékenységéről természetesen alig tudni valamit (elvégre a titoktartás egy életre szól), annyi biztos, hogy élesben nem próbálta ki magyar-történelem szakos tanári diplomáját. Már csak amiatt sem tenné, mivel saját bevallása szerint "nem szeret reggeltől estig egy asztalnál üldögélni", így a polgári hírszerzésben operatív szerepkört vállal, tehát "terepre jár". A rendszerváltáskor még alosztályvezető, 1993-ban pedig már műveleti igazgató az IH-ban, ahol az egy évvel későbbi kormányváltást követően is marad. A Nyírfa-ügy kipattanásával (lásd Nyírfa-dosszié című írásunkat) azonban előbb kivonják a forgalomból, majd menesztik a szolgálattól.

1997 tavaszán véget ér Földi hírszerző pályája, amit ő három évvel később imigyen foglalt össze: "Jó értelemben szólva az ellenkező oldalon álltam, az volt a feladatom, hogy betörjek, hogy elvegyek." Bár eltávolításának évében még úgy véli, ha az 1998-as választások irányváltást hoznának a politikai életben, egy nemzetbiztonsági tanácsadói pozíció ínyére volna, a kurzusváltás már a Defendben találja, hasonlóan a hivatalos fegyveres erőktől távozók többségéhez, akik őrző-védő cégekben néznek megélhetés után.

A Defendnek Földi 1998. november 27-én vált kizárólagos tulajdonosává, rövid közjátékot követően. A Postabank háza táján az augusztusi közgyűlésen megkezdett nagytakarítás a biztonsági céget novemberben éri el, tizennyolcadikán a hitelintézet megvásárolja Csonka Jenő és Windt Gábor kisebbségi üzletrészeit. Két nappal később már a bank rossz portfóliójának kezelésére életre hívott PB Workout a tulajdonos, de csupán egy hétig, mert ezután Földi vásárolja meg a kft.-t. Az egy év alatt két részletben törlesztendő vételár kiegyenlítéséről az új tulajdonos azt mondta a Népszabadságnak: részben hitelekből, részben a cég bevételeiből akar törleszteni.

Úgy látszott, ezzel nem is lesz gond, hiszen a Defend hamar magasabb fokozatba kapcsolt: 1999-re az egy esztendővel korábbi bevételét csaknem megháromszorozta (meghaladva a másfél milliárd forintot), ami a társaság éves jelentésében foglaltak szerint főként a közbeszerzési pályázatokon elnyert "jelentős volumenű állami megrendeléseknek" köszönhető, elsődlegesen az objektumvédelem tevékenységi körben. A Defend honlapján is megtekinthető referencialistán túlnyomórészt állami cégeket és szervezeteket találunk (Szerencsejáték Rt., Magyar Posta Rt., APEH, Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., Magyar Fejlesztési Bank Rt., Postabank és Takarékpénztár Rt., Bizományi Áruházak Vállalat Rt., Magyar Hivatalos Közlönykiadó, balatonöszödi kormányüdülő, Kincstári Vagyoni Igazgatóság stb.), amelyek 1998-99 során kipenderítették az addig foglalkoztatott biztonsági cégeket. Pedig - szakmabeliek szerint - őrző-védő vállalattól megválni rázós ügy, mivel az általában túl sokat tud, ezért sajátos egymásrautaltság alakul ki a megbízó és a megbízott között.

Ebben az időszakban már többen láttak összefüggést a Fidesz számára politikailag kétségtelenül előnyös kimenetelű Nyírfa-sztori és a Defend állami túlfoglalkoztatása között, és véleményüket alátámasztani látták a választások után nem sokkal előráncigált, a Fidesz-vezetők által viharos gyorsasággal "kis magyar Watergate-nek" elnevezett üggyel is. Az Orbán Viktor 1998. augusztus végi bejelentése (az előző kormány idején törvénytelenül, közpénzből, titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg az akkori ellenzék egyes tagjait, hozzátartozóikat) nyomán botránnyá terebélyesedett történet az egymásnak és önmaguknak gyakran ellentmondó szereplőknek, valamint az ügy tisztázására létrehozott, ehelyett politikai sárdobálásra felhasznált parlamenti vizsgálóbizottságnak köszönhetően közröhejbe torkollott (lásd Kazettaügyek, bajok című írásunkat). A bohózati jelenetekkel tarkított előadás odavezetett, hogy nemcsak a nagyobbik kormánypárthoz közel állók sikamlós gazdasági ügyei - a kötelező irodalomba a Kaya Ibrahim- és Josip Tot-kavarások néven bevonult botrányok - tűntek el a süllyesztőben, hanem az a tény is, hogy Orbán bejelentése a megfigyelésekről egyszerű blöff volt. A mulatság akkor hágott a tetőfokára, amikor egy magát bűncselekmény áldozatául feltüntetni próbáló titkosszolgáról kiderült, hogy Trabantját saját kezűleg röpítette a levegőbe. Pedig a néhány nappal korábban a megfigyelési ügy koronatanújának titulált Lakatos Miklós a titkosszolgálati miniszter titkárára hivatkozva egyenesen azt állította: ellenszolgáltatás fejében önmerényletre kérték fel, ami a megfigyelési ügy komolyságát támasztotta volna alá.

Az ellenzék soraiból ekkoriban már többen a kormányfő szavahihetőségét is megkérdőjelezték, a vérmesebbek pedig odáig mentek, hogy a Fidesz magánhadseregének, magán-titkosszolgálatának nevezték a Defendet. Szakmabeliek egybehangzó véleménye szerint az állítólagos megfigyelési üggyel kapcsolatos történetsorozatban nemcsak Lakatos volt módfelett ügyetlen (a robbantás helyszínén hagyta az öngyújtóját), hanem Földi is hírszerzői múltját meghazudtoló hibákat vétett. A legnagyobb melléfogás kétségtelenül az volt, hogy a kazettavásárlás sztorija napvilágot látott, amivel Földinek abban a pillanatban számolnia kellett volna, ahogy belép a képbe, hiszen őt a Nyírfa-ügy óta ország-világ ismerte. A hajdani kém végül azzal vágta ki magát a kínos helyzetből, hogy az akciót referenciának fogja fel a kormány részére. Annak dacára, hogy a történet több sebből vérzik, Földi az általa utóbb referenciamunkának titulált történetből látszatra jól jött ki.

Zsetonvédelem

Legalábbis ezt támasztja alá, hogy a tulajdonában lévő őrző-védő cég csillaga tovább ívelt fölfelé, igaz, a forgalom növekedése az eredmény javulásában nem köszönt vissza: az 1998-as közel hárommilliós adózott nyereség egy év alatt majdnem egymillió forinttal csökkent (a 2000-es számok csak az év második felében lesznek hozzáférhetők). 1999 végére a cég rövid lejáratú kötelezettségei átlépték a 700 millió forintot, aminek hatvan százaléka szállítókkal, alvállalkozókkal szemben állt fenn. A helyzet odáig fajult, hogy hivatalosan meg nem erősített hírek szerint a Defend kénytelen volt megválni néhány gépkocsijától, miután nem fizette ki időben ezek lízingdíját.

A problémák oka, hogy a Defend - vagyonvédelmi szolgáltatásait szélesítendő - nagy volumenű beruházásokba kezdett: a legmagasabb minőségi és biztonsági igényeket kielégítő pénz- és értékforgalmi objektumot létesített (nem hivatalos becslések szerint 1,5 milliárd forint értékben), pénzszállító páncéljárműparkot alakított ki, valamint Clavis Vállalkozásbiztonsági, Továbbképző és Ismeretfejlesztő Intézet Kft. néven leányvállalatot alapított Földivel és két másik magánszeméllyel közösen. Az induló tőkét (a Defend 75 százalékos részesedése 2,25 millió forintnak felel meg a törzstőkéből) hamar ki kellett egészíteni: a Clavis - amelyben a nevében foglaltak mellett piaci információk megszerzését is oktatják - tavaly májusban 30 millió forint tagi kölcsönt kapott a fő tulajdonosától.

A Defend akkoriban intenzíven készült arra, hogy megvesse a lábát a pénz- és értékfeldolgozásban, ami a biztonsági piac leginkább jövedelmező tevékenysége. A feldolgozás volumenének 0,4-0,8 ezrelékét kitevő jutalék nagy tételek mellett busás hasznot jelent, ráadásul lényegesen kisebb a kockázata, mint az amúgy sem túl jövedelmező pénzszállításnak. Bár ezen a részterületen 1999 végén a globális biztonsági piac egyik meghatározó szereplőjének magyarországi érdekeltsége, a Group 4 Securitas Biztonsági Szolgáltató Kft. megingathatatlannak tűnő pozíciókkal bírt, a Defend "gondolkodás nélkül támadott". Jóllehet a történtekről később Földi a HVG-nek így nyilatkozott: "nem tettünk mást, mint magasabb bért és előnyösebb munkakörülményeket kínáltunk", a külső szemlélő számára úgy tűnhet, a Defend valóságos hadjáratba kezdett. Előbb 1999 nyarán szándéknyilatkozatot írt alá a Group 4 legjelentősebb ügyfelével, az OTP Bankkal (amelynek biztonsági cégét egy évvel korábban olvasztotta magába a Group 4, bizonyos szolgáltatásokra - őrzés, pénzszállítás, pénzfeldolgozás, ATM-feltöltés - hosszú távú szerződést kötöttek), miszerint ha a Group 4 nem tud eleget tenni szerződéses feladatainak, az ezekre kiírt pályázatra a bank meghívja a Defendet. Néhány hónappal később a Group 4 pénzszállítással és -feldolgozással, ATM-üzemeltetéssel foglalkozó állományának fele mintegy varázsütésre átült a Defendbe - éppen a dátumváltás környéki hetekben, amikor az "informatikai kihívás" miatt a hazai bankokban (is) állt a bál. A kétszáz ember elvesztése a szakadék szélére sodorta a Group 4-et, de a lehetetlen helyzetből kikecmeregve - tisztességtelen piaci magatartással vádolva - több mint 100 millió forintra perelte Földi cégét. Igazukat látszik alátámasztani, hogy 2000 elején az "átültek" jó részének érkezéskor még nem volt meg a feladata, hiszen új cégük akkoriban kezdőnek számított az pénz- és értékkezelésben.

Hagyományos őrzők

A Defend nyomulása természetesen a többi piaci szereplő érdekeit is sérti (ezek amúgy egyfajta megnemtámadási szerződéssel próbálják maguk között biztosítani a tisztességes verseny feltételeit, amelyeket sokuk véleménye szerint a Defend rendre felrúg), de úgy tűnik, ezzel fokozatosan megbékélnek, és minden adandó alkalommal kitérnek Földi útjából.

Akinek tavaly ősszel újabb nagy hal akadt a horgára, a posta, amelynek pénzfeldolgozását veszi át fokozatosan a Defend. A Magyar Posta Rt. azért nem írt ki közbeszerzési pályázatot e feladatra, mert arra, mint kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra nem vonatkozik a közbeszerzési törvény. A döntés többek szemét bántja (a Group 4 például hivatalosan is megkérdőjelezte az ügylet jogosságát), elvégre a Defendnek ölébe pottyant a zsíros üzlet, a posta elnök-vezérigazgatója viszont közölte: a megbízható technikai háttér, a megfizethető árszínvonal és magyar tulajdoni háttere miatt esett a Defendre a választás. A tamáskodók szerint félő, hogy az a cég, amely ráteszi a kezét a postai értékszállításra, anélkül fuvarozhat azon kívüli pénzt és értéktárgyakat az ország minden településére nap mint nap, hogy az pótlólagos ráfordítást igényelne a részéről.

Az együttműködés mellett a posta a Defend konszolidálására is rákényszerült, mivel a biztonsági céget kimerítette a gyors térhódítás: nemcsak a magánszférával szemben halmozott fel tekintélyes tartozásokat, az adóhivatalnak esedékes kifizetések is egyre nagyobb gondot jelentettek számára. Az 1999-es mérlegben szerepel például egy 186 millió forintos tétel, ami annak a következménye, hogy az APEH 2000. május 30-ig adott haladékot a cégnek adófizetési kötelezettségeinek teljesítésére. Földi tavaly augusztusban a Defend kizárólagos gazdájaként egy tulajdonosi határozattal 150 millió forintra akarta emelni a jegyzett tőkét, ám e döntését két héttel a Magyar Posta színre lépése előtt visszavonta. Lapértesülések szerint az idén már félmilliárd forintra rúgtak a Defend köztartozásai, így a cégnek kapóra jött, hogy az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) március 2-án 165 millió forinttal (ismeretlen árfolyamon) megemelte a cég törzstőkéjét. Ennek révén 60 százalékos részesedésre tett szert, miközben a posta tulajdoni aránya 21, a V. I. B. (Vagyonkezelő, Ingatlanhasznosító és Befektetői) Kft.-é pedig 19 százalékra olvadt (a kft.-ről lásd Cégrevü című írásunkat).

Földi 2000. február 23-án ruházta át az akkori tulajdonviszonyoknak megfelelő 48 százalékos üzletrészét a V. I. B. Kft.-re, amivel közvetlen tulajdona megszűnt a Defendben. A visszavonulás hátterében egyesek szerint az áll, amit a Népszabadság újságírója oly találóan fogalmazott meg nemrég: az egykori hírszerző "elvarratlan szál a politika számára". Néhány kérdéssel persze még el lehet játszani. Mi a helyzet például akkor, ha a Group 4-et nem egy magán-, hanem egy többé-kevésbé állami tulajdonú cég akarja térdre kényszeríteni? Mennyiben esik más megítélés alá a piaci erőfölény, ha azt állami köntösbe bújtatják, esetleg "észrevétlenül" beszuszakolják egy Magyar Posta-Postabank alapon, MFB-segédlettel szerveződő monstrumba? Végül: előélete kapcsán nem túl meredek-e, ha egy hajdani, pandúri szerepben is helytálló hírszerző a fegyverviselésről alkotott véleményét firtató kérdésre így válaszol: "Ha valaki betör hozzám, akkor én agyonlövöm."

Csák Csongor

(Földi László szerzőnk többszöri próbálkozása ellenére sem nyilatkozott lapunknak - a szerk.)

Nyírfa-dosszié

A magyar-román-ukrán határ térségében zajló illegális cselekmények feltérképezésére indított Nyírfa-akció során a hírszerzés nemcsak a szervezett bűnözésről jutott adatokhoz, hanem - állítólag - politikusokat terhelő információkat is begyűjtött. A gond az, hogy ezek afféle "elsőkörös", vagyis ellenőrizetlen hírek voltak, s mint ilyenek, sokkal inkább szóbeszédnek, mintsem információnak minősíthető állítások.

A botrány elsodorta Földit is: jogosulatlan adatkezelésre hivatkozva kötöttek talpára útilaput, ám a menesztés körülményei azt a benyomást keltették, hogy a szocialisták az akció során hírbe keveredett prominens politikusaikat próbálják fedezni; így a Nyírfa-dosszié a Tocsik-ügyhöz felzárkózva az MSZP fekete pontjainak számát növelte, javítva a Fidesz választási esélyeit. Ám változatlanul nem világos, kinek állt érdekében a Nyírfát az előtt megszellőztetni, hogy a művelet a csekkolás fázisába jutott volna.

A másfél éve lezárt perben a bíróság felmentette Földit a jogosulatlan adatkezelés és az államtitoksértés vádja alól. Az indoklás szerint az 1996 decemberében más beosztásban dolgozó hírszerző nem hivatalosan kért és kapott ugyan másolatot a Nyírfa-dosszié dokumentumairól az illetékes műveleti igazgató titkárnőjétől (aki a bíróság szerint bűncselekményt követett el, ezért azonban mindössze megrovásban részesítették), ám nincs bizonyíték arra, hogy Földi a szigorúan titkos minősítésű anyagokhoz is hozzáfért volna. Az ítélethirdetéskor a lapok megemlékeztek arról, hogy az elsőrendű vádlott az állami megrendelésekkel elhalmozott Defend Kft. tulajdonosa, a másodrendű pedig az APEH elnökének tanácsadója. Fideszes kapcsolatairól akkoriban Földi így nyilatkozott: "Passzív módon kötődöm a jelenlegi hatalomhoz. Ennek oka, a másik oldal elűzött azzal, hogy egy tisztán szakmai kérdésből politikai ügyet csinált, és így elvesztettem az állásomat."

 

Kazettaügyek, bajok

Miután a Fidesz-gépezet minden erőfeszítése ellenére sem tudta bizonyítékokkal alátámasztani a megfigyelési ügy "eredeti" változatát (amelyben még 24 személy - Fidesz-vezetők és családtagjaik - titkos sasolásáról volt szó), a polgári agytröszt koncepcióváltást határozott el. Így került a képbe a Xénia-láz ügye.

Faragó Lajos magánnyomozó Pokorni Zoltán megfigyelésére kapott megbízást, amit hangszalagon is rögzített; az 1996 decemberi beszélgetésen Faragót a Xénia-lázat is jegyző Czégé Zsuzsa állítólagos képviselője arra kéri, a nyomozó szerezzen be "terhelő adatokat" a Xénia-lázat az Országgyűlésben bíráló Pokorniról. A "megfigyelési ügy" vizsgálata idején Kövér László titkosszolgálatokat felügyelő miniszter Földit kéri arra, hogy vásárolja meg a felvételt. A tranzakció mikéntje a mai napig nem tisztázódott. Faragó azt állította: telefonon beszélt meg randevút egy Kovács Károly néven bemutatkozó emberrel, akiről a találkozáson kiderült, hogy nem más, mint Földi László. Elmondása szerint Földi másfél millió forintot fizetett a kazettáért, ám mivel megfeledkeztek az áfáról, a számlát ki kellett javítani. A volt hírszerző előbb tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, majd több változattal is előállt. Ezek közös pontja, hogy Kövér baráti szívességként kérte tőle, hogy fizessen a kazettáért, mivel nem akart titkosszolgálati ügyet kreálni a dologból. Földi előbb azt állította, a Defend volt a vevő; majd azt, hogy a pénzt ő adta át Faragónak, de az nem a Defendé volt, hanem Földi egy barátjától kapta szabad felhasználásra. A megfigyelési bizottság előtt már úgy nyilatkozott: nem ő, hanem egy általa megnevezni nem kívánt magánszemély adta át az összeget a magánnyomozónak. Faragó viszont a számlát a Defendnek állította ki, holott nem is az fizetett. A testület 1999. szeptember 3-i ülésén egyébként Vancsik Zoltán szocialista képviselő azon információját osztotta meg a jelenlévőkkel, amely szerint Orbán Viktort - kihasználva Kövér László távollétét - Földi "ugrasztotta bele" a megfigyelési bohózatot kiváltó hangzatos bejelentésbe. Ezt Földi cáfolta, azt állítva: soha nem találkozott még a miniszterelnökkel.

Nem mellesleg: a legfőbb ügyész tavaly őszi jelentése leszögezte, hogy Orbán Viktor 1998. augusztusi bejelentését semmiféle bizonyíték sem támasztja alá, mi több, Faragó Lajos magánnyomozó sem követett el törvénytelenséget akkor, amikor adatokat gyűjtött Pokorni Zoltánról. Faragó erre az állásfoglalásra hivatkozva személyiségi jogainak megsértése miatt beperelte az Országgyűlést.

 

Cégrevü

A főtevékenységéül a vagyonkezelést választó V. I. B. Kft.-t Földi 2000. szeptember 7-én alapította Szolnokon, de a társaság - amelynek ügyvezetője öt éven keresztül szintén Földi - tizenhárom nappal később már Budapestre tette át székhelyét. Jogi szakértők szerint a vidéki cégalapítást a gyorsabb ügyintézés reménye magyarázhatja, ám az ezzel nyert időt a székhelycserével járó hercehurca elviszi. Ezért a lépésnek jogi indoka aligha lehet, esetleg gazdasági okokra vezethető vissza. A Defend hivatalos cégadataiból ehhez az időszakhoz Földi ama tulajdonosi döntése kapcsolható (szeptember 13-i dátummal), amely a biztonsági cégben tervezett 150 millió forintos tőkeemelést hiúsítja meg.

 

Földin kívüli élet

Az 1995-ös t›keemelés terén mutatnak néhány érdekességet a Defend cégbírósági dokumentumai. Ezek szerint ugyanis a kft. eredeti törzst›kéje 10 millió forint, amit 1993. szeptember 13-án 65 millióra emelnek fel, hogy röpke egy hónappal kés›bb 12 millióval leszállítsák. Az összeg felét a kft. az Aerocaritas alapítvány támogatására fordította, hatmilliót pedig a jelenleg végelszámolás alatt álló WICS Biztonságtechnikai, Vagyon- és Személyvédelmi Kft. részére utal át végleges vagyonalap átadás címén (a Defend tulajdonosai között felbukkan Windt Gábor és Csonka Jenő neve; utóbbi Földi megjelenéséig ügyvezet›i teendőket is ellát).

szerző
Csák Csongor
publikálva
2001/17. (04. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Földi László
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra