Csak hogy felidézzük: Gyöngyösi Márton a parlamentben november végén azt mondta: „Úgy gondolom, hogy pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük, hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban, hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak.” Országjárása során Gyöngyösi hű maradt ezekhez a szavakhoz. Az antiszemita roadshow budapesti állomása kedd este a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (volt TF) aulája volt. A jobbikos zászlókkal szemben a legnagyobb magyar sportolók képei és kézlenyomatai sorakoztak a falakon.
Gyöngyösi Márton a több mint egyórás előadását rögtön a kettős állampolgárság ügyével kezdte. Mint ahogy már korábban többször, most is kijelentette: ő semmi rosszat nem mondott november 26-án a parlamentben, csupán a médiának – annak is leginkább a „liberális” oldalhoz hű felületeinek – köszönhető, hogy őt Magyarországon és külföldön is támadták. Kezdetben még próbálta magát tartani ahhoz, hogy ő aztán nem az izraeliek ellen szólalt fel, hiszen őt az is érdekelné, ha valamelyik képviselő éppenséggel „zimbabwei–magyar állampolgár” lenne. (Mindeközben a pulpituson jó nagy tábla hirdette, hogy az izraeli képviselők nem lehetnek kettős állampolgárok.) Később a zimbabweiekről egy szót sem ejtett, annál többet a zsidókról. A mintegy 300 érdeklődőt sikeresen hangolta, naná, hogy holokauszttagadó bekiabálás is elhangzott.
Gyöngyösi szerint a Jobbikot támadó parlamenti pártok december másodikán „Együtt Jeruzsálemért” jelszóval álltak ki ezrek elé a Kossuth téren, ahová – mint fogalmazott – „összehordta a szél, amit össze kell”, majd elkezdte sorolni a pártok és egyes zsidó szervezetek azon vezetőit, akik nyíltan kiálltak a szélsőjobboldali eszmék ellen. A 2014-es – a magyar zsidóság megsemmisítésének 70. évfordulójára emlékező – Holokauszt-emlékévről is számos megjegyzést tett a szélsőjobboldali párt frakcióvezető-helyettese. „Bárki azt gondolná, hogy bármelyik csapból a holokauszt helyett víz fog folyni, az erősen téved” – hergelte az inkább középkorúakból és idősekből álló hallgatóságot. Majd Lázár Jánost is helyre tette: A Miniszterelnökséget vezető államtitkár ugyanis a Magyar Holokauszt 2014 Emlékbizottság januári emlékülésén egyebek közt kijelentette, a holokauszttal történő szembenézés azt jelenti, hogy törvényerőre emelkedik az emlékezés parancsa és a felejtés tilalma, ez a legkevesebb, amivel „az áldozatok és a bűnösök leszármazottaiként tartozunk egymásnak, a közösségnek, a hazának”. Gyöngyösi ezt a megállapítást „hajmeresztőnek” nevezte, majd Orwell-lel példálózva azt vizionálta, ha esetleg valaki majd el akarná felejteni a holokauszt egyes elemeit, azt majd valamiféle gondolatrendőrség fogja elővenni. (Ekkor többen azt kiabálták, hogy holokauszt nem is létezett.)
Gaudi-Nagy cipője
A politikus arra is reagált, hogy „izraelita felmenőkhöz kapcsolható” Fiamma Nirenstein olasz néppárti képviselő januárban – végül sikertelenül – kezdeményezte a jobbikos országgyűlési képviselő, Gaudi-Nagy Tamás kizárását az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ülésszakára érkező magyar küldöttségből. Gyöngyösi azt mondta, ő ugyan nem tudja, hogy „Fiamma Nirenstein milyen végzettségű, de az biztos, hogy Gaudi-Nagy Tamás cipőjét sem tisztogathatná, főleg akkor, amikor emberi jogi kérdésekről van szó”, hiszen ebben a témában a jobbikos politikusnál nincs a „szakmájához jobban értő jogász és képviselő” Európában.
Gyöngyösi újra elővette az izraeli állampolgárság és a nemzetbiztonsági kockázat parlamentben is előadott összefüggését. A nemzetbiztonsági kockázathoz további érvet nyújtott számára Simon Peresz 2007-es mondata, miszerint Izrael felvásárolja Magyarországot. (Az alaposan félreértett mondat a helyi kereskedelmi kamara ülésén így hangzott: „Példátlan gazdasági eredményei vannak Izraelnek, gazdasági függetlenséghez jutottunk, megvesszük Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot” – értsd: nemzetközi mércével mérve is dübörög az izraeli gazdaság.) Simon Peresz kijelentésével kapcsolatban Gyöngyösi szerint „a magyar politikai elitnek tombolásban kellett volna kitörnie”, és ilyenkor Ilan Mor izraeli nagykövetet „ha haja lenne, annál fogva kellene fölcibálni a külügyminisztériumba”. Kár, hogy Gyöngyösi nem tudja: Ilan Mor csupán 2011-től nagykövet Magyarországon.
Esküdt ellenség
Szintén csúsztatott Gyöngyösi Márton, amikor azt mondta: „közérdekből nyilvános adat az, hogy egyes kormánytagok, illetve képviselők milyen állampolgársággal rendelkeznek a magyar mellett”, és mindezt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökének állásfoglalása is megerősítette. Valójában Péterfalvi Attila csak azt jelentette ki, hogy csak a kettős vagy többes állampolgárság ténye nyilvános adat, az viszont nem, hogy az illető melyik más állam állampolgára.
Aztán következett Horthy dicsőítése. A képviselő szerint mindenki hazudik, aki szerint a kormányzó rendszere antiszemita és náci volt, és ma is ugyanaz a helyzet, mint akkor volt: a zsidóság választhat, ha „felvállalja a magyar ügyet”, akkor senki nem firtatja, hogy kinek milyen a faji hovatartozása vagy vallási meggyőződése. Azt nem tudtuk meg, pontosan mi az a „magyar ügy”, de az elhangzott, hogy aki azt képviseli, az a Jobbikkal van, de aki nem, az „esküdt ellenségünk”.
A fórum végén kérdésekre válaszolt Gyöngyösi. Az egyik felvetésre, miszerint érdemes-e a zsidókérdést feszegető megnyilvánulásokban a Jobbiknak „nevükön nevezni a dolgokat”, a közönség soraiban ülő ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész is reagált, azt mondta: „Istennek hála, hogy a Jobbik kimondta, amit ki kellett mondani, és köszönet ezért Gyöngyösi Mártonnak.”
