"Kérem Legfőbb Ügyész urat, hogy az UD Zrt.-ügy nyomozása során a felügyeletet ellátó ügyészség tevékenységét kivizsgáltatni szíveskedjen, abból a szempontból, hogy az minden tekintetben megfelelt-e a befolyásolástól mentes eljárás és a törvényesség követelményének" - ekképp jelezte elégedetlenségét a Kovács Tamáshoz eljuttatott levelében a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) távozó főigazgatója.
Laborc szerint az ügyészség
több alkalommal megnehezítette a felügyelete alatt ténykedő rendőrök, az ügyben eljáró Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkáját, szétszálazta az ügyet, majd a kisebb súlyú esetekre koncentrálva lényegében futni hagyta a "nagyhalakat".
Az NBH vezetője - több hónapos titkosszolgálati kutakodás után - tavaly szeptemberben tett feljelentést az Országos Rendőr-főkapitányságon lőfegyverrel visszaélés, magántitok jogosulatlan megismerése és államtitok megsértésének gyanújával az UD Zrt. két tulajdonosa, Horváth József és Tóth János, illetőleg a cégnek dolgozó két volt titkosszolga, L. I. és M. T. ellen. Szeptember 10-én a NNI házkutatást tartott hat helyszínen, ahol az NBH információira támaszkodva lőfegyvert kerestek, ám csak hatástalanított gépkarabélyokat találtak - végül lefoglalták a cégnél fellelt számítógépeket és adathordozókat. Bár a titkosszolgálat megnevezte a gyanúsítottjait, a rendőrség ismeretlen tettes ellen indított nyomozást államtitoksértés, magántitok jogosulatlan megismerése és számítógépes rendszer feltörése miatt - ami arra utal, hogy az NBH által átadott információk kevésnek bizonyultak a gyanúsításhoz.
Pár nappal később kiderült, hogy a botránynak vannak politikai vonatkozásai is. Az MDF elnöke, Dávid Ibolya szeptember 12-én bemutatott egy olyan felvételt, amely szerint bizonyos politikai körök (a lehallgatott beszélgetésben Stumpf István volt kancelláriaminiszter és Tombor András, Orbán Viktor egykori külpolitikai tanácsadójának a neve hangzott el) megbízást szerettek volna adni az UD-nek, hogy "dolgozzon rá" Dávidra, keressen róla "terhelőket", így segítve az elnöki posztért ringbe szálló Almássy Kornélt (részletesen lásd: Mindenki figyel, Magyar Narancs, 2008. szeptember 18.). Később a Fidesz nyilvánosságra hozott hét olyan felvételt, amelyen Demeter Ervin és Kövér László egyeztet a részvénytársaság vezetőivel - az előbbi többek között Laborc moszkvai utazásairól érdeklődött. Bár ezekből az ügyekből kerekedett az igazi, a közvéleményt máig foglalkoztató skandallum, a politikai szálakat a nyomozók viszonylag hamar elvarrták, mert kutatásuk során nem találtak törvénytelenségekre utaló bizonyítékokat. Elhalt a parlamenti vizsgálóbizottság felállítására vonatkozó ötlet is, a pártok - az ügyet szorgalmazó SZDSZ kivételével - mindmáig nem nevezték meg delegáltjaikat.
Ejtették a Dávid Ibolya bejelentése nyomán indított vizsgálatot is, ugyanis a Legfőbb Ügyészség szerint a hangfelvétel alapján ugyan megállapítható a "magántitok jogosulatlan megismerésének előkészülete", ám ezt "a jogalkotó nem bünteti". Mi több, idén júniusban már Dávidot és Herényi Károlyt gyanúsították személyes adatokkal való visszaéléssel (mivel bemutatták a Fórum elnökségének és frakciójának a neveket tartalmazó hangfelvételt) és kényszerítéssel (amiért tárgyalásokba bocsátkoztak az állítólagos megrendelőkkel, illetve az UD Zrt.-vel üzleti kapcsolatban álló OTP-vezérrel, Csányi Sándorral, így próbálván rávenni Almássyt, hogy lépjen vissza az elnökjelöltségtől - lásd Okold az áldozatot? című keretes anyagunkat). Szilvásy György volt titokminisztert pedig azért idézte be májusban az ügyészség, mert a különleges személyes adatokat - telefonbeszélgetéseket - tartalmazó CD-ket ősszel szétosztotta az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagjai között (lásd: "Hátha aranylemez lesz", Magyar Narancs, 2008. október 2.), noha a szétosztott anyagon egyértelműen feltüntette, nem nyilvános felhasználású.
A sajtóban többször felmerült, hogy az NBH elkapkodta az ügyet, ezért vétett olyan hibákat, amikbe az ügyészség végül belekapaszkodott. Egy főleg a jobboldalon fölkapott feltételezés szerint azért sürgették őket, nehogy Dávidot megbuktassák kihívói az elnökválasztáson, ugyanis a kisebbségi kormány számított az MDF voksaira a büdzsé parlamenti szavazásakor. Máig nem tudni azonban, ki dobta Dávid Ibolya postaládájába a telefonbeszélgetéseket tartalmazó CD-t - információink szerint ugyanis több, MDF-et érintő felvétel létezik (az NBH feljelentésében egyébként 115 felvétel szerepel). A titkosszolgálatokért felelős miniszter, Ficsor Ádám a Népszabadságnak adott július 22-i interjújában azt mondta:
azért léptek olyan gyorsan
tavaly szeptemberben, mert a lehallgatások során megtudták, az UD-sek géppisztolyt és lőszert készülnek vásárolni, és tartottak tőle, hogy ezeket használni is fogják (más beszélgetésekben arról esik szó, hogy valakiből tartozást kell "kipréselni"). Információink szerint viszont az NBH azért "dobta be" a fegyverügyet, hogy felgyorsítsa az eseményeket: történjen meg minél hamarabb a házkutatás, hogy végre kézzelfogható bizonyítékokra tegyenek szert. Forrásaink szerint így is több órát vett igénybe, amíg megtalálták azt a rendőri vezetőt, akire ki lehetett szignálni az ügyet - többen azzal hárították a megbízatást, hogy ismerik Horváthékat. A szolgálatok attól tartanak, hogy ez idő alatt kiszivároghatott, mire készülnek, a gyanúsítottaknak pedig még arra is volt idejük, hogy bizonyítékokat tüntethessenek el - persze mindez csak találgatás. Végül a NNI migrációs ügyek osztályára osztották ki a nyomozást, melyet az ügyészség fokozott felügyelete alatt folytattak le (az ügyészség szerepéről, a hatáskörökről lásd Főfőnökök című keretesünket).
Több nemzetbiztonsági forrásunk egybehangzóan állítja, nem is a fegyverügy volt a fő csapásirány, hanem a számítógépes támadási kísérlet kivizsgálása, melyet a titkosszolgálatok még tavaly év elején fedeztek fel az objektumvédelem keretében. Az egyik dolgozójuk - feltételezésük szerint az ország egyik legjobb informatikusának tartott személy (információink szerint L. I.) - belülről nyithatta ki azt a "kaput", melyen keresztül a szolgálatoktól információk áramoltak ki egy kémszoftver segítségével. Az NBH úgy tudja, hogy ezek az adatok végül az UD gépein landoltak. A lefoglalt adathordozók viszont több száz terabájtnyi információt tartalmaznak - kinyomtatva százezer oldalt is kitennének -, ráadásul rendkívül alapos biztonsági rendszer védi őket, így feldolgozásuk, elemzésük speciális szaktudást igényel. Az ügy pikantériája, hogy az UD gondozta a Csányi magánbefektetéseit kezelő Bonitás Zrt. szerverét is. A bankárt érzékenyen érintette az üzleti titkokat tartalmazó gép lefoglalása, ezért többször követelte, hogy az adattárolót minél hamarabb szolgáltassák vissza.
Az e hétfői Népszavának adott interjújában Laborc azt állította, a házkutatás megkezdésekor a távolból valaki megpróbálta megsemmisíteni az adatokat. Első lépésben a nyomozók a nemzetbiztonság szakszolgálatát kérték fel a vizsgálódásra, de ezt az ügyészség leállította, arra hivatkozva, hogy a szolgálat sértettnek számít - tőlük loptak ki adatokat -, ezért nem vehet részt a munkában. Ezt élesen bírálta a panaszában Laborc arra hivatkozva, hogy a szakszolgálat nem volt adatbirtokos, tehát nem lehet érintett fél. Szóba került, hogy felkérik az adott szakterületen tevékenykedő másik nagy céget, a Kürt Zrt.-t, ám őket azért nem tartották megfelelőnek, mert a piacon az UD konkurenciájának számítanak. Laborc az említett interjúban azt állította, az egyik szervert nem is tudták kinyitni, így az NBH feljelentésében szereplő informatikust - aki még az ügy kirobbanása előtt átigazolt az UD-hez - kérték meg, segítsen a nyomozóknak. Végül kirendeltek egy másik igazságügyi szakértőt, de a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője szerint az ő munkáját is akadályozta az ügyészség. A nyomozók ugyanis elküldték a kirendelési határozatukat az ügyészségnek, de a mentésen túlmenő érdemi munka elvégzésére állítólag nem kaptak engedélyt. Ezért nem volt bizonyítható, hogy az UD szervezte volna a hackelést, mint ahogy a kémprogramot sem találták meg a cég gépein.
Kérdés persze, hogy az NBH honnan tudja, hogy ezek a terhelő adatok valóban fellelhetők az UD gépein - ha egyszer nincs minden kétséget kizáró bizonyítékuk, amire az ügyészség és a rendőrség támaszkodhatott volna. Forrásaink csak annyit árultak el: korábbi "műveleti tevékenység" révén jutottak az információ birtokába. Egy lapunk által megkeresett volt hírszerző szerint ez arra utal, hogy a titkosszolgálatnak is lehetett egy "téglája" az UD-ben, aki tájékoztatta őket, mi van az adathordozókon.
Laborc szerint az is furcsa, hogy elkülönítve kezelik a másik adatszerzési ügyet. "A MÁV-biztosító kódjával ugyanis gépjárműadatokat szereztek meg a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala számítógépéről. Megállapítottuk, hogy a lekérő gépet az UD Zrt. üzemeltette, illetve hozzá köthető az IP-cím. Személyes, szenzitív adatokhoz fértek hozzá" - mondta a Népszavának. Mindezek fényében meglepő, hogy az ügynek nincs gyanúsítottja, nem tudjuk, ki volt a megrendelő, és mit kezdett az adatokkal. Itt a nemzetbiztonságiak egy olyan lehallgatott beszélgetésre hivatkoznak, melyben az UD-sek egy meh nevű (a Miniszterelnöki Hivatal rövidítésére utaló) elektronikus könyvtárba belépésre utalnak. A cég jogi képviselője szerint az NBH-sok egyszerűen félreértették a rövidítést, ugyanis a beszélgetésben Macről (Macintoshról) és nem MeH-ről esett szó.
A lefoglalt gépeken
számos környezettanulmányt, tömérdek (büntetett előéletre, gazdasági tevékenységre, anyagi háttérre vonatkozó) személyes információt találtak közel nyolcvan emberről, ám ezeket is furcsán kezelik a hatóságok: úgy vélik, a sértetteknél "jelentős érdeksérelem nem állapítható meg". Laborc szerint ezt csak úgy lehetne kideríteni, ha az érintetteket tájékoztatnák arról, hogy adatokat gyűjtöttek róluk, majd megkérdeznék tőlük, hogy származott-e bármi káruk ebből. Ám ezek kényes ügyek, az érintettek könnyedén rájöhetnének a kihallgatások alatt, hogy kik és miért kutakodtak utánuk, és jelentős üzleti érdekek sérülhetnének.
A távozó titkosszolgálati vezető tiltakozott a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához áttett, adócsalás és számlafegyelem megsértése ügyében folytatott nyomozás megszüntetése ellen is. Laborc úgy véli, itt is felületes volt a vizsgálat, nem nézték meg a cégháló tulajdonosi hátterét, továbbá az UD-cégek közti feladatmegosztás és a számlázás jogszerűségét.
Az NBH leköszönő főigazgatója panaszában szóvá teszi: érthetetlen, miért nem kapcsolják össze a házkutatás során felfedezett poloskákat, a megfigyelő kamerát azzal a hangfelvétellel, melyen az UD-sek egy fővárosi ügyvédi - sajtóinformációk szerint a Szecskay András által irányított - iroda megfigyeléséről egyeztetnek, mert ez szerinte bizonyító erejű. Az NBH szerint meg kellene kérdezni az UD Zrt. vezetőit és munkatársait, hogy ezeket az eszközöket mire akarták használni. A rendőrség viszont rendszerint arra hivatkozik, hogy az NBH az objektumvédelem keretében kiadott lehallgatási engedély segítségével gyűjtött információkat, márpedig a célhoz kötöttségi előírás szerint ezeket más bűncselekmények bizonyítására nem lehet felhasználni. A szolgálatok azzal vágnak vissza, hogy ez egy gumiszabály, hiba folyamatosan erre hivatkozni, tanúkihallgatásokkal, a szálak egyben tartásával érdemi információk birtokába juthattak volna a nyomozók, melyek igazolták volna a polipelméletet - azaz, hogy minden mindennel összefügg, és az UD Zrt. tényleg árnyék-titkosszolgálatként működött.
Éppen ezért a szolgálat vezetése azt sem érti, miért kezelik külön a szeptemberi alapügytől az esztergomi szálat. Bár az NBH februárban tett külön feljelentést, mely szerint valaki ismeretlen forrásból megszerezte az esztergomi polgármester munkatársainak, helyi gazdasági, politikai ellenfeleinek mobilhívás-listáját, a szolgálatok szerint ezt csakis az UD közvetítésével kaphatta meg. Az ügyben jelenleg is folyik a nyomozás, több rendőrt gyanúsítanak azzal, hogy a kódjaikkal adatokat töltöttek le különféle nyilvántartási rendszerekből, és azokat értékesítették. (Meggyes Tamás polgármester határozottan cáfolta a sajtóban megjelent állításokat.)
Mindenesetre elgondolkodtató a HVG által közreadott azon információ, mely szerint az önkormányzat egyik vállalkozásának, a Strigonium Zrt.-nek és a North Atlantic Protector Kft.-nek - melynek az UD-t is irányító Horváth József a tulajdonosa - közös cége van, mégpedig az Esztergomi Vagyonvédelmi Kft., amely idén februárban változtatott nevet és társasági formát (Védvár 2008 Zrt. lett). Az esztergomi képviselő-testület tavasszal szavazott meg 111 millió forint vissza nem térítendő céltámogatást a cégnek a városőrség felállítására.
Laborc a levelében annak a félelmének adott hangot, hogy az ügyészség felügyelete alatt ténykedő nyomozó hatóság szántszándékkal szálazta szét és üresítette ki a megfigyelési és adatlopási ügyet, hogy azt ne lehessen az UD Zrt.-hez kötni, így a cég jelentős politikai és gazdasági kapcsolatokkal bíró vezetői, tulajdonosai, illetve a megbízóik nem kerülhetnek kényelmetlen helyzetbe. A főigazgató észrevételei kapcsán szerettük volna megkérdezni az ügyészség álláspontját is, ám a panasz kivizsgálása még nem fejeződött be, és a folyamatban lévő ügyre hivatkozva a vádhatóság nem kívánt nyilatkozni. Bár a cég jogi képviselője számos alkalommal azt nyilatkozta, hogy az alapügyben lezárult a nyomozás, a rendőrség jelezte: több szálon folytatja a kutatást; a megfigyelési saga folytatódik, bár kifejezett UD-ügyről már nem igazán lehet beszélni.
M. László Ferenc
FőfőnökökA Fővárosi Főügyészség azáltal vált az UD Zrt.-ügy főszereplőjévé, hogy a büntetőeljárási törvény értelmében általában is a vádhatóság a nyomozás irányítója (hiszen neki kell majd a hozott anyaggal a bíróság elé kiállnia), jelen esetben pedig az eljárás éppenséggel fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlott, illetve zajlik. Ez annyit tesz, hogy az ügyészség, bár nem ő nyomoz, részt vesz a nyomozás irányításában, utasításokat ad az egyes nyomozati cselekményekre, és a nyomozó hatóság akcióit engedélyezi vagy elutasítja. Ha tehát az ügyész politikai - esetleg gazdasági - okból el akar egy ügyet altatni, azt különösebb akadályok nélkül meg tudja tenni. Az úgyszólván katonai rendszerben működő ügyészi szervezet irányítását egy személyben a legfőbb ügyész látja el, a beosztott ügyészek nem élveznek szakmai függetlenséget, a hierarchiában lefelé az utasításoknak engedelmeskedni kell. Az ilyen szigorúan centrális szervezeteknél természetszerűen áll fenn annak a lehetősége, hogy az alárendeltek nemcsak a formális utasítások szerint járnak el, hanem a feletteseik valós, vagy akár csak vélt elvárásai alapján is. Ráadásul nemcsak a szakmai előmenetel függ a főnöki elégedettségtől, hanem a fizetés is, márpedig a magyar államigazgatásban az ügyészeknél vannak a legnagyobb jutalmak. Ennek amúgy érthető az oka, hiszen a működés során valahogy megspórolt pénzekkel csak az ügyvédi javadalmazáshoz kívánják valamelyest közelíteni az ügyészi béreket - ám közben a felettes-alárendelt függőségi viszony tovább mélyül. Ehhez jön még, hogy ha egy ügyész munkájával szemben kifogás, panasz érkezik, akkor azt éppen az utasítást vagy elvárást megfogalmazó felettese vizsgálja ki. Azaz: egy vezetői elvárás a rendszer logikájából következően "végigfut" az ügyészi szervezeten, miközben hiányoznak a kontrollmechanizmusok. Persze korántsem csak politikai elfogultság jöhet szóba, a szakmai hibák elmismásolása ugyanekkora probléma lehet - például a móri mészárlás totálisan rossz eredménnyel végződött nyomozását is lehetett úgy ügyészileg fokozottan felügyelni, hogy annak mégse legyen személyi következménye. Tekintve, hogy az ügyészség minden további nélkül leállíttathatja a nyomozást, eltekinthet a vádemeléstől, vagy ejtheti a vádat, közel másfél évtizedes harc után, 2003-ban az ügyészi vádmonopólium mérsékléseként bevezették a pótmagánvád intézményét: ha a sértett szerint az ügyészség nem tett meg mindent, akkor átveheti a vádló szerepét. Csakhogy 2005-ben - Polt Péter akkori legfőbb ügyész beadványára - az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy állami szerv nem lehet pótmagánvádló. A szokás szerint a kormány túlhatalma miatt aggódó alkotmánybírák elvi álláspontja érthető volt, ám az UD Zrt. ügyében emiatt ellehetetlenült a helyzet tisztázása: a Nemzetbiztonsági Hivatalnak nincsen módja igazolni, hogy jobban csinálnák, mint az ügyészség, és tényleg vannak vagy szerezhetők bizonyítékok. A fentiekből következik, hogy az ügyészségi vezetés - például politikai - elfogultsága valós lehetőség - ami persze már önmagában ok lehet a szervezettel szembeni bizalmatlanságra -, másrészt persze ugyanezért konkrét tények nélkül is könnyen lehet pártossággal gyanúsítgatni a vádhatóságot. Igaz, a Narancs több forrásból származó információi szerint a nyugdíjazás előtt álló és a minél nyugalmasabb nagypapaéveire készülő Kovács Tamás legfőbb ügyész kifejezetten távol tartja magát a politikailag kényes ügyektől. Ugyanakkor megoszlanak a vélemények hivatali elődjének jelenlegi befolyásáról: a jobboldaliság vádja ellen annak idején reménytelen küzdelmet folytató Polt Péter egy máig tisztázatlan politikai alku eredményeként a mandátuma lejártakor "címzetes legfőbb ügyészségi főtanácsosi" rangban a legfőbb ügyészségen maradhatott a Büntetőbírósági Ügyek Főosztálya vezetőjeként. S persze van, aki inkább a még Polt által helyzetbe hozott középvezetők elfogultságát emlegeti. Kovács Tamás egy lapinterjúban azzal igyekezett az ügyészség elfogulatlanságát igazolni, hogy egy felmérés szerint a kormánypárti, ellenzéki és független önkormányzati politikusok ellen indított büntetőeljárások száma nagyjából ugyanannyi. Korábban pedig - amikor Gyurcsány Ferenc az MSZP kongresszusán Fidesz-vezérelte ügyészségről beszélt - a legfőbb ügyész szükségét látta emlékeztetni: ilyenért már marasztalt el politikust a bíróság. Kovács László pártelnöknek öt évvel ezelőtt ugyanis a másodfokú verdikt értelmében bocsánatot kellett kérnie Polt Pétertől, mert egy lakossági fórumon "bűnpártolásnak látszó" tevékenységet tulajdonított az ügyészségnek. - mb - |
Okold az áldozatot?A tavaly szeptemberi "megfigyelési", lehallgatási", "adatlopási" ügyből mára szép csendben Dávid Ibolya- (és Herényi Károly)-ügy lett - az MDF vezetői ellen megfogalmazott vádak, az ellenük tett feljelentések váltották ki az elmúlt hónapokban a legnagyobb visszhangot. S mindennek tetejébe itt van az egy hónappal ezelőtti legfőbb ügyészi irat, amely az Országgyűléstől a két képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri, hogy a vádhatóság gyanúsítottként kihallgathassa őket személyes adattal visszaélés és kényszerítés bűntettében. Dávid politikai ellenfelei arról beszélnek, hogy az elnök asszony és emberei "sorozatos bűncselekmények elkövetésével" tudta csak hatalmát megőrizni a pártjában, Dávid Ibolya pedig "fordított Watergate-ügyet", "az elmúlt húsz év legsötétebb ügyét", "jogi köntösbe bújtatott" politikai leszámolást emleget. Ahogyan az UD-ügy különböző leágazásainál, úgy az MDF-es szálnál is számos kérdés vethető föl. Mindenekelőtt az, hogy az ügyészség valóban túl könnyű szívvel siklott át a Dávid Ibolya bejelentésében csatolt (és nyilvánosságra került) hanganyagon. Azt állította ugyanis, hogy az elhíresült "szervuszelnökuras" telefonbeszélgetés fölveti ugyan a magántitok jogosulatlan megismerésének előkészítését, de ez a hatályos jog értelmében nem büntethető. Ám hogy volt-e bármilyen "rádolgozás" Dávid Ibolyára és az MDF ibista vezetőire, hogy róluk "terhelőket" szerezzenek, azt a hatóság soha nem vizsgálta. Dávid Ibolya az ügyészség elutasító válaszát megpanaszolva éppen ezt, a "tényállás tisztázására" tett hatósági erőfeszítés teljes hiányát kifogásolja. Nem mellékes körülmény - bár manapság mindenki megfeledkezik róla -, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság 2008. szeptember 15-én följelentéskiegészítést rendelt el az ügyben, de a főügyészség három nap múlva már el is utasította Dávid bejelentését. Dávid Ibolyát mindenki bíróság elé citálná, aki a felvételen hallható. Arról viszont nem tudni, hogy akár Stumpf István, akár Tombor András, akár Csányi Sándor jogi lépéseket tett volna az UD Zrt. ellen, amiért azok a szájukra merték venni a neveiket egy olyan ügyben, amihez, mint határozottan állítják, semmi közük nincs. Akárhogyan is, a felvételen nem Dávid vagy Herényi imitálja az UD-s Tóth János és Csányi Sándor hangját, vagyis nem az MDF politikusai azok, akik úgymond hírbe hozzák Stumpfékat, illetve a beszélgetés során semmiféle ellenvetést nem tévő Csányit. Manipulációról tehát szó sincs: annál is inkább, mert maga Csányi is elismerte, hogy a beszélgetés lezajlott. Az is tény, hogy Dávid Ibolya ugyancsak könnyű szívvel vádolta meg azonmód a Fideszt; telhetetlen kisgömböcről beszélt, és bár Stumpfékat valóban nem nevezte meg a szeptember 12-i sajtótájékoztatón (a beszélgetést a hvg.hu tette föl a honlapjára, a szereplőket és a beszélgetőket abból azonosíthatta először a szélesebb köz), az S. kezdőbetűből (amivel Stumpfot a telefonbeszélgetés leírt változatában jelölték), valamint abból az információból, hogy érintett az Orbán-kormány egyik minisztere is, minimális agymunkával rá lehetett jönni, kiről van szó. A furcsaságok sorában kell említeni azt is, hogy Demeter Ervin (Fidesz) a Dávid Ibolya-féle tájékoztató előtti napon fölhívta Bencze József országos rendőrfőkapitány figyelmét arra, hogy a következő napokban mitől lesz hangos a nyilvánosság. Az UD-nél tartott házkutatás aznap már ismert volt a Népszabadság tudósításából, de az ügy MDF-es leágazása még nem - máig nem tudni, Demeter honnan szedte az információit. Nem teljesen világos a Dávidékkal szemben megfogalmazott ügyészségi gyanú alapja sem: ami a nyilvánosságra került legfőbb ügyészi levélből leszűrhető, az pusztán annyi, hogy a vádhatóság elhitte Almássy Kornélnak és Csányi Sándornak, hogy márpedig őket kényszerítették. És ez biztosan így is van Csányi és Almássy szerint. Dávid meg Herényi szerint pedig, föltesszük, minden másként történt, de Dávidék tanúként nem adhatták elő a saját verziójukat, hanem az ügyészség egyből meggyanúsította mindkettejüket. Ha Csányinak Dávid Ibolya jelenlétében a kihangosított telefonon az UD vezetője azt mondta, hogy nem volt semmiféle megfigyelés és "rádolgozás", akkor az ügyészség szerint ez olyannyira úgy is van, hogy semmiféle további utánajárás nem szükséges az állítás valóságtartalmának igazolására - legalábbis a történtek ezt mutatják. Amúgy megpróbáltuk elképzelni, amint egy 5 százalékos párt elnöke kényszeríti az ország egyik legbefolyásosabb személyiségét - szerfölött életszerűtlen szituációnak tűnik. Az ügy különös hatósági kezelését mi sem mutatja jobban, hogy érdemben ma sem tudunk többet, mint 2008 őszén. Dávid Ibolya és Herényi Károly mentelmi jogának fölfüggesztéséről várhatóan ősszel dönt az Országgyűlés. Legkésőbb akkor mindenkinek ki kell teríteni a lapjait - már ha vannak még lapok bárkinek a kezében is. B. I. |
