Videó

Gyömrői önkormányzat: A Horthy tér nem politikai kérdés

  • narancs.hu
  • 2012. május 11.

Belpol

Jobbikos indítvány alapján döntött úgy Gyömrő nagyrészt függetlenekből álló képviselő-testülete, hogy visszanevezik a Szabadság teret Horthy térnek. Romsics Ignác történészt hívták meg előadni a korszakról, de ahogy az lenni szokott, az előadásból mindenki azt hallotta ki, amit akart.

Nem tekinti politikai kérdésnek a gyömrői főtér Szabadságról Horthy térré való visszanevezését a képviselő-testület – ez derül ki video-összeállításunkból. Tegnap a helyi Környezet, Ifjúság és Gyermekvédő Egyesület demonstrációt szervezett a térre, szinte egy időben Romsics Ignác professzor előadásával (akit az önkormányzat hívott meg). Időhiányra hivatkozva viszont nem engedték előadni Karsai László holokausztkutatót, aki e-mailben jelezte az önkormányzatnak, hogy ő is szívesen felszólalna. Ezért ő az első sorból hallgatta meg az előadást (amelyet utána a narancs.hu videostábjának értékelt is). A demonstráción egyébként rajta kívül jelen volt Eörsi László történész, Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció alelnöke és Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója.

A rendőrség nagy erőkkel biztosította a csendes tüntetést, mert az a hír járta, hogy a szervezők Budapestről buszokkal vitetnek szimpatizánsokat. A kommandósoknak és a rendőröknek nem volt semmi dolguk. Megizzadt viszont Mezey Attila alpolgármester, aki a hivatalos események után a demonstrálókkal beszélgetve kénytelen volt megígérni, hogy a képviselő-testület, annak ellenére, hogy már eldöntötték az átnevezést, újra napirendre tűzi a témát. (Mint ez a spontán beszélgetést bemutató másik video-összeállításunkból is kiderült.)

A 11 fős képviselő-testületből 8-an a várost 10 éve irányító Gyömrő 2000 Körből jutottak be, egy embert adott a Gyömrői Társaskör, egyet a Fidesz és egyet a Jobbik. A tér visszanevezését egy képviselő tartózkodása mellett fogadta el a képviselő-testület.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.