György Bence élete ajánlatát kapta, mégsem volt még kínosabb helyzetben

Belpol

Szakmai fórumon szorongatták kollégái az új Origo-vezért, a Matolcsy-százmilliókkal kitömött kiadóvállalat egyik első emberét.

Saját bevallása szerint élete állásajánlatát fogadta el alig egy hónappal ezelőtt György Bence. A Tv2 egykori program- és hírigazgatója egy általa alapított, nem igazán sikeres online portál, a faktor.hu éléről ült át az Origo főszerkesztői székébe. Egyben megkapta az Origót decemberben megvásárló New Wave Media-csoport tartalomért felelős igazgatói pozícióját is.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az izgalmasnak ígérkező feladat hamar válságmenedzselésbe fordult, és ennek legfőbb oka a magyar Alkotmánybíróság. A testület március 31-én megsemmisítette a Magyar Nemzeti Bank alapítványi költéseit titkosító jogszabályt, így a hat alapítványnak múlt pénteken közzé kellett tennie támogatási listáját. Ebből derült ki, hogy a New Wave Media-csoport több mint 600 millió forinthoz jutott az MNB közpénzéből, elsősorban a vs.hu hírportálon megjelent cikkek után.

A támogatást különösen nehezen védhetővé teszi, hogy a New Wave többségi tulajdonosa, a cseh Bawaco Invest mögött Szemerey Tamás vállalkozót, Matolcsy György MNB-elnök unokatestvérét sejtik. A New Wave a botrány kipattanása után tagadta a kapcsolatot, jóllehet az elmúlt két évben sosem cáfolták ezt az információt. A 444 cikkéből az is kiderül, hogy a New Wave-csoport cégbírósági illetékeit Szemerey egyik cége fizette.

Amikor csütörtökön, a MÚOSZ szakmai fórumán arról kérdezték György Bencét, tudja-e, ki a Bawaco valódi tulajdonosa, úgy válaszolt, hogy azt hiszi, tudja. De számára a cég a főnökéig, Száraz István vezérigazgatóig ér. Azt is megkérdeztem Györgytől, hogy amikor Száraz megkereste őt az ajánlattal, említette-e a jegybanki támogatásokat. A főszerkesztő szerint a 600 millióról a vs újságíróihoz hasonlóan ő is csupán pár nappal a közzététel előtt értesült. Az újságírók jó része azóta távozott a vs-től, György azonban marad. Mint mondta, képes ez a cég úgy működni a továbbiakban, hogy az a lelkiismeretével teljesen összeegyeztethető legyen.

A politika nyüzsgése

György Bence csütörtök este a MÚOSZ „Új főszerkesztők és médiavállalkozók” sorozatában beszélgetett Murányi Marcell-lel, a Blikk és a Népszabadság korábbi főszerkesztőjével. Az estet nyilván azelőtt vállalta el, hogy beütött volna a jegybankbotrány, így a helyszínen megjelenő újságírók közül sokan arra számították, az utolsó pillanatban lemondja vagy nem sajtónyilvánossá minősíti át a szereplést. Ilyesmi végül nem történt, ami korrektebb hozzáállásról tanúskodik, mint a lakásába bezárkózó, a kamerák elől elszaladó Száraz Istváné.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Ugyanakkor az eseménynek kétségkívül sajátos hangulatot adott a New Wave eddigi, leginkább a hallgatásra és a nyilvánvaló tagadására építő kommunikációja. Az újságírók pontosan tudták, hogy György átlátja és érti a helyzetet, de azzal is tisztában voltak, hogy főnökeinél többet nem fog mondani. György is némileg megilletődötten ült bőrfoteljében, és talán nem bontotta ki az igazság minden szeletét, amikor azt mondta, „ismeretlen eredetű tatár bifsztek” elfogyasztása miatt sápadtabb a szokásosnál. A légkört jól jellemzi, hogy kérdését több újságíró is azzal vezette fel: nem baszogatni akarja György Bencét, de…

György személye persze az MNB-kérdés nélkül sem lett volna teljesen érdektelen. Sokan neki tulajdonítják a Tv2 hírműsorainak politikamentesítését, a Faktort pedig indulásakor Habony Árpád épülő médiabirodalmához sorolta a sajtó. György Bence utóbbi feltételezést újfent tagadta, bár elismerte, hogy egy tévés pilotprojekten másfél hónapig együtt dolgozott Andy Vajnával. „Azonban semmilyen személyes kapcsolatban nem állok vele” – mondta a főszerkesztő.

A Tények 2010-től induló bulvárosítását elismerte, de szerinte ezzel csupán a nézői igényeket követték. „Nem állítom, hogy szakmai szempontból ideális megoldás volt, több munkával, több pénzzel biztosan komolyabb anyagokat is el lehetett volna adni” – mondta György. Azt sem tagadta, hogy a politika ott nyüzsgött a Tv2 körül, de szerinte ez minden befolyásosabb médiatermékre igaz, és a szerkesztői döntéseket végül önállóan hozták meg. Kökény-Szalai Vivien hírigazgatói kinevezése meglepte, bár logikus lépésnek tartja a további bulvárosodás irányába. Utódja eddigi ténykedését, a Tények Juhász Péterről és Pukli Istvánról készített riportjait nem kívánta kommentálni.

Vigyáz magára

A beszélgetés legizgalmasabb részében Györgyöt a vs-ről, az Origóról és a jegybanki támogatásokról kérdezték. Úgy tudja, már több mint 12 újságíró mondott fel a vs-nél, ráadásul éppen a közéleti rovatokból, amelyek a portál gerincét alkották. Különösen sajnálatosnak nevezte Lebhardt Olivér főszerkesztő lemondását, aki eddig részben az ő tartalomigazgatói munkáját is ellátta. Ennek ellenére nem biztos, hogy a vs megszűnik vagy beolvad az Origóba, György elmondása szerint most a vs-nél maradó újságíróknak kell eldönteniük, mit akarnak, és ezt a vezetőség el fogja fogadni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

„Nevetséges lenne, ha saját magunk után nyomoznánk” – válaszolta György arra a kérdésre, miért nem foglalkozik többet az Origo a jegybanki támogatásokkal. Mindig nehéz olyan témáról írni, amely a kiadó céget is érinti – mondta, ennek ellenére a hírközlés szintjén a legfontosabb fejleményekről beszámolnak. György munkaidejét amúgy eddig főleg a stratégiaalkotás foglalta le, az Origo szerkesztőségében átlagosan napi fél órát töltött. A szerkesztőségi rendszerben csak a legfontosabb anyagokat nézi át előzetesen, egyébiránt megbízik rovatvezetőiben, felelős szerkesztőiben. Murányi azon kérdésére, mi lesz, ha a politika ismét megpróbál beleszólni az Origo tartalmaiba, azt válaszolta, „tudok vigyázni magamra”.

A vs-nél történteket jelenleg is „értékelik” a cégnél, a tanulságokat levonják majd, de György szerint ennek az Origóra nem lesz hatása. Talán úgy számol, mint a Fidesz stratégái: az emberek többsége nem tudja, mik azok az MNB-alapítványok, és főleg nem kötik össze az ügyet az Origóval, így az olvasók előtt nem kell jelentős hitelvesztéstől tartania. Sőt, György egyenesen további növekedést vár, azt szeretné, ha az emberek internetezési szokásait teljesen le tudná fedni a New Wave-csoport. Tudomása szerint az Origo eddig veszteséges volt, de „úgy tudja”, nyereséges lesz.

Hogy saját vezetői képességeiben vagy a további állami milliókban bízik ennyire, azt sajnos egyre nehezebb eldönteni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.