A jegybank Pallas Athéné alapítványai által múlt pénteken közzétett adatsorok visszatérő támogatottja a rejtélyes „magánszemély”. Ilyen titokzatos kedvezményezett összesen 368-szor szerepel az alapítványok listáiban. Azt azonban, hogy kikről van szó, a személyes adatok védelmére hivatkozva az alapítványok nem kívánták nyilvánosságra hozni. Pedig ez az eddig megismert alapítványi dotációk és megbízások fényében nem lenne érdektelen.
A nyilvánosság pártján
Megkerestük Péterfalvi Attilát, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökét, és megkérdeztük, a Hatóságnak mi az álláspontja a listákon szereplő magánszemélyek anonimizálásával kapcsolatban. A Hatóság elnöke lapunkhoz eljuttatott írásos állásfoglalásában, amely hangsúlyozottan nem az infótörvény alapján lefolytatott vizsgálat eredményeként született, több olyan szempontot is felvetett, amely megkérdőjelezi az alapítványok anonimizálási gyakorlatát.
Az állásfoglalás külön kategóriaként kezeli a megbízási és a támogatási szerződéseket. Péterfalvi szerint „egyértelmű a helyzet, ha egy az információszabadság szempontjából közfeladatot ellátó szerv megbízási, vállalkozási szerződést köt egy egyéni vállalkozóval. Ebben az esetben egy természetes személy, a gazdaság szereplőjeként, üzleti tevékenységével összefüggésben köt szerződést, tehát a neve közérdekből nyilvános adatként bárki számára megismerhetővé válik.” A hivatkozási pont ez esetben az infótörvénynek az a passzusa, amely szerint a közpénzek felhasználásával járó szerződések adatai közérdekűek. Az állásfoglalásból következik, hogy megbízási szerződések esetén ugyanez érvényes a nem egyéni vállalkozó természetes személyekre is. Ezzel vág egybe a NAIH eddig követett gyakorlata is. Az egyéni vállalkozók nevét közzé is tették az alapítványok, az egyéb természetes személyek nevét azonban nem. Mindössze hét ilyen, jelentős összeget megmozgató szerződés van, többek között doktori iskola programjának kidolgozásáról (20 hónap, 1,3 millió/hó), a geopolitikai programigazgatói feladatok ellátásáról (39 hónap, 1,5 millió/hó), szakértői feladatok ellátásáról (határozatlan, 1,5 millió/hó) vagy geopolitikai témájú elemzésekről (határozatlan, 1 millió/hó).
Péterfalviék szerint némileg más és komplikáltabb jogi megítélés alá esnek a támogatási szerződések. Bár az állami forrásból nyújtott támogatások általában nyilvánosak, ám lehetnek kivételek, például amennyiben a támogatást szociális rászorultság alapján folyósítják. A helyzetet bonyolítja, hogy az ezt az elvet rögzítő, a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény nem vonatkozik sem a Magyar Nemzeti Bankra, sem az alapítványaira, hiszen ezek nem részei az államháztartásnak. Péterfalviék ennek ellenére leszögezik: „Általánosságban elmondható, hogy a közpénzzel gazdálkodó szervek, akik pályázatok útján támogatnak akár civil szervezeteket, akár tudományos kutatásokat – nyilván saját presztízsük növelése érdekében is, tehát saját céljuk elérése érdekében is – nyilvánosságra kellene, hogy hozzák legalább az adatigénylések teljesítéseként az ilyen támogatási szerződések jogosultjait.”
Anonim haveri kedvezményezettek köre
A nyilvánosság mellett szól a NAIH szerint a tudományos kutatás szabadságához és tisztaságához fűződő közérdek is, amely – s itt az Alkotmánybíróságot idézik – az állam kötelezettségévé teszi, hogy kutató és kutató között ne diszkrimináljon, tudományos megállapítások és igazságok kérdésében legyen semleges. „Annak nyilvánossága, hogy milyen kutatásokat, mely kutató intézeteket, mely kutatókat támogatott egy állami szerv által létrehozott, közpénzből alapított alapítvány, álláspontom szerint elvárható nem csak a közpénzekkel való gazdálkodás, de a tudományos élet tisztaságának megvalósulása érdekében is.”
A NAIH állásfoglalása nem hagy kétséget afelől, hogy jóhiszemű, a közpénzköltések nyilvánosságára vonatkozó alkotmányos elveket tiszteletben tartó joggyakorlás esetén a Pallas Athéné alapítványok által támogatott „magánszemélyek” nem maradhatnának anonimok. Hogy mégis ez a helyzet, az az általános titkolózási reflex mellett valószínűleg azzal is magyarázható, hogy az alapítványok és a Magyar Nemzeti Bank vezetése számára felettéb kínos lehetne, ha kiderülne, hány haveri kedvezményezett neve bukkan fel a támogatott magánszemélyek között.
