Február 29-én terjedt el Györgyi Kálmán esetleges lemondásának a híre; hat nap múltán aztán mind a Legfőbb Ügyészség, mind a köztársasági elnök hivatala rövid nyilatkozatban tájékoztatta az MTI-t Györgyi elhatározásáról.
Az ügyészi törvény értelmében a legfőbb ügyész az államfő közvetítésével intézhet az Országgyűlés elnökéhez lemondó nyilatkozatot; posztjáról bármikor távozhat, akár indoklás nélkül is, s a lépés érvényességéhez nem kell elfogadó nyilatkozat. Györgyi élt törvény adta lehetőségével: magyarázattal hivatalosan nem szolgált, elhatározását egyedül Áder Jánosnak indokolta, igaz, e közlés magánjellegűnek minősíthető. A házelnök ugyanis sajtótájékoztatón közölte: a leköszönt legfőbb ügyésznek szavát adta, hogy addig nem beszél, amíg erre Györgyitől fölhatalmazást nem kap. (A lemondási nyilatkozat házelnöki iktatása után maximum hat hónapig maradhat helyén a legfőbb ügyész. Az eddigiek alapján az valószínűsíthető, hogy Györgyi a lehető leghamarabb elhagyja munkahelyét.)
A legkézenfekvőbb magyarázat
a médiakuratóriumok megválasztásával hozza összefüggésbe Györgyi lemondását. A legfőbb ügyész január végén ugyanis törvénytelennek minősítette a köztévé kizárólag kormánypárti delegáltakból álló csonka kuratóriumának a működését. Érvelését a médiatörvényre és arra az alkotmánybírósági határozatra alapozta, amelyre hivatkozva a kormány viszont törvényesnek ítéli a csonka testület létét.
A közmédia kuratóriumaival lapunk többször is foglalkozott (ebben a számunkban lásd a 16-17. oldalt). Emlékeztetőül: a grémiumok kormánypárti bedarálása 1998 őszén Deutsch Tamás joghallgató emlékezetes gondolatkísérletével startolt, miszerint minden párt ellenzéki, amely nem tagja a kormánynak, így például a parlamenten kívüli KDNP és MDNP is (noha utóbbi államtitkárt ad a kabinetbe). Deutsch jogértelmezését tettek követték: a Fidesz a Magyar Rádió, a Duna tévé és a távirati iroda alapítványi kuratóriumait - ellensúlyozandó az "ellenzéki" fölényt - saját embereivel töltötte föl, így biztosítván a kétharmados jobboldali fölényt e testületekben. Az Alkotmánybíróság (AB) 1999 nyarán alkotmányellenesnek ítélte e lépést; más kérdés, hogy a koalíció, mint oly sok másra, erre is nagy ívben tett.
Mindezt azért érdemes fölidézni, mert az MTV csonka testülete ilyen előzmények után állt föl, s azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság mondvacsinált ürüggyel kétszer is elsasszézott annak felelőssége elől, hogy állást foglaljon a köztévében kialakult helyzetről. Györgyi Kálmán a fentiek tudatában készítette el a jelenlegi helyzetet törvénysértőnek minősítő szakvéleményét. (Megjegyzendő: Dávid Ibolya most hétfőn a Napkeltében kifejtette, hogy Györgyi véleménye nem ellentétes az Alkotmánybíróság döntésével, hanem kiegészíti azt.) Ádernek írt levelében a legfőbb ügyész elismerte ugyanakkor, hogy álláspontja nem kötelező érvényű az Országgyűlésre nézve; a házelnök pedig nem is hagyott kétséget efelől, amikor kijelentette: Györgyi levelének nincs "jogi relevanciája". Lapunk úgy tudja, Györgyi ezt követően
személyesen
érdeklődött Ádernál:
megjegyzése vajon a február végén esedékes kuratóriumi tisztújításra vonatkozik-e. Áder egyértelmű igen felelete után beszélt Györgyi Kálmán először esetleges lemondásáról.
Kormány közeli források szerint már ekkor - legkésőbb február második hetében - megindultak az informális egyeztetések a szóba jöhető utódról. A MaNcs úgy tudja - és ez egybevág más, bár a tárgyalókat nem megnevező sajtóértesüléssel -, hogy Orbán Viktor és Torgyán József Györgyi tényleges lemondása előtt megállapodott Polt Péter személyében (az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyetteséről később). Igaz, a legfőbb ügyészt az államfő jelöli, de ez aligha zavarta az egyeztető koalíciós partnereket.
Györgyi a kuratóriumokról való múlt heti parlamenti szavazás előtt újra felkereste Ádert. A bizottsági ülések után nyilvánvaló volt, az MSZP és az SZDSZ nem tud zöld ágra vergődni a MIÉP-pel az ellenzéki kuratóriumi helyekről, vagyis két lehetőség marad: vagy a legfőbb ügyészi állásfoglalás jegyében törekedni a teljes grémium felállítására, vagy megismételni a köztévé-projektet: a csak kormánypárti delegáltakból álló csonka testületek megválasztását. Áder nem kertelt: számára nem Györgyi, hanem az AB véleménye az irányadó. Györgyi Kálmán ekkor újra közölte: ez esetben levonja a konzekvenciát. Hogy ez előre megfontolt avagy hirtelen felindulásból elkövetett bejelentés volt-e, egyelőre nem rekonstruálható. Ami tény: esetleges lemondása ekkor - február 29-én - terjedt el a parlamentben.
A továbbiakra két magyarázatot hallottunk. Györgyi Kálmán a személye és a hivatala elleni bizalmatlanság "üzeneteként" értelmezte Áder (illetve a Fidesz) elutasítását. (A január végi média-állásfoglalás ugyanis csapatmunka, értesüléseink szerint a legfőbb ügyészségi apparátus dolgozta ki a szakvéleményt; ennek látványos semmibevétele magának a hivatalnak a szakmai önérzetét sértette, állította egy informátorunk.) Az különösen bántotta, hogy épp egykori tanítványai hozták e méltatlan helyzetbe. Györgyi mindezek miatt már hetekkel ezelőtt döntött távozásáról.
A másik értelmezés (ügyészségi körökből származó információink) szerint csakis Ádertől kerülhetett ki az a hír, hogy Györgyi Kálmán kilátásba helyezte lemondását. Forrásaink úgy látják: mivel kiszámítható volt, hogy erre lecsap a média, Györgyit így kényelmetlen helyzetbe lehetett hozni. Mert mi van a kiszivárogtatás után? Az van, hogy a legfőbb ügyész véleményét az Országgyűlés elnöke nem hajlandó akceptálni, és emiatt a legfőbb ügyész lemond. Ebből nincs kiút; ha Györgyi akár arra hivatkozva marad is, hogy Göncz Árpád, valamint egy sor kormánypárti és ellenzéki politikus térden állva könyörgött neki ezért, presztízsveszteség nélkül akkor sem ússza meg a dolgot (egy legfőbb ügyész ne kéresse magát). Távozása kormányoldalon eldöntött tény volt (lásd a Poltról való egyeztetést); lemondatni persze egy legfőbb ügyészt nem lehet, ám a fenti helyzetbe hozni igen (például lemondásának kiszivárogtatásával). Az Áderrel történt múlt heti találkozója után Györgyi felmérte: nincs választási lehetősége.
Arra viszont
senki nem tudott
felelni, hogy a Fidesznek miért állt volna érdekében Györgyi elmozdítása. A kézenfekvőnek tűnő válasz - saját embert állítani e fontos helyre - nem meggyőző. Egyrészt Györgyi Kálmán szakmai kvalitásait ellenzéki és kormánypártok egyaránt elismerik. Jelzi ezt az is, hogy mind 1990-ben, mind 1996-ban a parlament nagy többséggel választotta e posztra, illetve erősítette meg helyén (a legfőbb ügyészt az Országgyűlés hat évre választja; Györgyi mandátuma 2002-ig tartott volna); egy éve ugyancsak nagy többséggel fogadta el a parlament ügyészi beszámolóját 1997-ről. Györgyi munkásságát politikai alapon nemigen bírálták eddig: mondhatjuk persze, hogy médiaügyi állásfoglalása az ellenzéknek kedvezett, ám egy korábbi, szintén nagy nyilvánosságot kapott döntése a kormánypártoknak esett jól (a legfőbb ügyész, felülbírálva helyettesének határozatát, a nyomozás folytatására utasította a rendőrséget a Juszt László-féle Kriminális-ügyben; amiről aztán kiderült, hogy nem áll meg az államtitoksértés gyanúja, de ez most nem tartozik ide). Az sem valószínű, hogy a Fidesz azért tört volna pálcát fölötte, mert Györgyi nem támogatta az ügyészség kormány alá rendelését; ezt már az előző ciklusban sem támogatta, ez nem volt újdonság.
Alaptalannak tűnik az a prejudikáció is, miszerint a poszt legesélyesebb várományosa, Polt Péter pártkatona lenne. Tény: Polt tagja volt korábban a pártnak (1994-ben képviselőjelöltje is), ám az állampolgári jogok általános ombudsman-helyetteseként végzett munkáját leginkább a jelenlegi koalíció bírálta: legutóbb éppen a laktanyák kétségbeejtő helyzetét tárgyaló jelentését, amit kivált a honvédelmi tárca igyekezett bagatellizálni. Komolyabbnak látszik az életkorára vonatkozó kifogás: Polt többek szerint is túl fiatal, szakmailag nem elég kiforrott e posztra.
A legfőbb ügyész távozását az előzőekkel merőben ellentétesen magyarázó nézet Györgyi lépését az olajügyekkel, a parlamenti vizsgálóbizottság jövő héten folytatódó munkájával hozza összefüggésbe. Innen nézve a Fidesz a legrosszabb esetben is semleges szemlélő: jóindulatúbb megközelítésben a valahai tanítványok biztosították a tisztes lelépés esélyét a mesternek.
Az olajügyek,
az ezekkel kapcsolatos esetleges rendőri és államigazgatási korrupció feltárásában a legfőbb ügyésznek fontos szerep jutott. A békési olajbotrány kitörése után Orbán Viktor miniszterelnök - megelégelve a Belügyminisztérium (BM) ez ügybeni maszatolását - Györgyi Kálmánt kérte föl arra, hogy a BM, a Pénzügyminisztérium és az országos vámparancsnokság által készített anyagok, valamint az ügyészségi iratok alapján készítsen átfogó jelentést az olajszőkítésként elhíresült bűnügysorozatról. Az időközben felállt parlamenti olajbizottság eljövendő oknyomozását erre az összeállításra kívánja alapozni; az előzetes hírek szerint az ügyészség március 13-án teszi le a kész anyagot, amit viszont, úgy tudjuk, már nem Györgyi ismertet a grémiummal.
Kisgazda képviselők azonban már korábban jelezték: aggályosnak tartják, hogy Györgyi jelentése lesz az alapdokumentum; Pallag László bizottsági elnök, bár a legfőbb ügyészt személyében nem támadta, többször leszögezte: a feladatot alapvetően saját anyaggyűjtéssel és informátori hálózattal kívánják elvégezni. Horváth Béla viszont magát Györgyit is bírálta; a független Szabó Lukács pedig a kormányfőnek írt levelében a legfőbb ügyész alkalmasságát kérdőjelezte meg.
Tapasztalataink alapján persze mondhatjuk: ha a mérleg egyik serpenyőjébe Györgyit tesszük, a másikba pedig az őt kritizáló képviselőket, nem vitás, melyik oldal találtatik könnyűnek. Ám ezúttal hiba lenne valamit csak amiatt lesöpörni, mert azt Szabó Lukács mondja. A volt sokpárti képviselő muníciója Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei főügyész Györgyi-ellenes "vádirata": Szeszák, mint állítja, bizonyítani tudja, hogy Györgyi segített olajügyek eltussolásában. Az valószínűnek tűnik, hogy Szeszák 1992-1993-ban alaposan beletenyerelt egy olajhistóriába; tényként kezelhető az is, hogy nyomozásáról tudott Györgyi, illetve Boross Péter akkori belügyminiszter és Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány. Arra viszont korai lenne mérget venni, hogy az előbbiek bármelyike vagy mindegyike keresztbe tett volna Szeszák vizsgálatainak, noha a volt megyei főügyész Györgyiről ezt határozottan állítja, Borossról és Pintérről inkább csak sejteti. A legfőbb ügyész egyébként tavaly novemberben határozottan közölte a parlament egy akkor illetékes albizottságával, hogy politikusok soha nem állíttattak le olajügyben végzett ügyészségi vizsgálatot. (Lásd: Fekete arany, MaNcs, 1999. december 2.)
Akárhogyan is: ha egy megyei főügyész ilyen súlyos gyanúperrel él, amellett nem lehet elmenni. A bizottság nyilván nem is fog; és az eljárás során óhatatlanul előkerülhet negatív összefüggésben olyanok neve is, akiknek pedig nem volt szerepük elítélhető akciókban. Györgyi Kálmán távozása e nézet szerint nem feltétlenül azt jelenti, hogy bármi takargatnivalója van, hanem inkább azt, hogy a kikerülhetetlennek tűnő sárdobálást nem e magas poszton akarja végigélni. (Szeszák tavaly októberben nyílt vitára hívta ki Györgyit. A legfőbb ügyész ezt válaszra sem méltatta; Szabó Lukács idézett levelére pedig általánosságban azt válaszolta, hogy az alkotmányosság keretei között bármire kész megválaszolni, de politikai vitákba nem hajlandó bocsátkozni. Egy ügyészségi forrás Szeszákot őrültnek titulálta; ez is egy vélemény.)
A rendelkezésre álló információk alapján ezt a magyarázatot - Györgyi alájátszott volna az olajszőkítőknek, és fél a botránytól - tartjuk a legvalószínűtlenebbnek.
(Igen kellemetlenül érinthették viszont 1996-ban az egészségbiztosító működését vizsgáló parlamenti bizottság körül történtek. A legfőbb ügyész felesége ügyvédként egy vidéki főorvos - jelenleg kisgazda megyei főkáder - cégét képviselve, megkísérelte befolyásolni a testület munkáját. Partnerei voltak ebben egyes kisgazda képviselők is; egyikük írásban kérte a bizottság elnökét a céggel kapcsolatos vizsgálatok leállítására. Györgyi felesége - több forrásunk szerint is - nemegyszer emlékeztette tárgyalópartnereit férje pozíciójára. Erről persze a legfőbb ügyész nem tehetett; mint kiderült, az egészről csak utólag szerzett tudomást, állította az egykori bizottság munkájában részt vevő forrásunk.)
A harmadik
lehetséges ok az elsővel összefüggésben van: a lemondás, a homályos végjáték egy eltaktikázott szakmai ambíció és egy ezt először támogató, majd kihasználó politikai lépéssorozat következménye.
1998 telén a Fidesz felajánlotta Györgyi Kálmánnak: támogatná alkotmánybíróvá való kinevezését, és a legfőbb ügyész hajlott is a dologra. Az ötlet - amelyről akkor csak a Napi Magyarország tudósított - Áder Jánostól származott, és az MSZP ellenállása miatt hiúsult meg. A szocialisták nem kívántak asszisztálni ahhoz, hogy a minden szempontból kiváló Györgyi helyett a koalíció saját emberét ültesse a legfőbb ügyészi székbe (a legfőbb ügyészt egyszerű többséggel választja a parlament); ne feledjük, az 1998-as év végi politikai közhangulat a maihoz volt mérhető: Simicska-ügyek, megfigyelési botrány, Nemzeti Színház, négyes metró stb. Az alkotmánybíráskodásból tehát semmi sem lett, de az ötlet megmaradt. Györgyi ráadásul, úgy tudjuk, ambicionálta is a dolgot.
Több forrásunk szerint fideszes körökben a múlt év folyamán merült föl az, hogy Györgyi Kálmán az Alkotmánybíróság elnökeként koronázhatná meg szakmai pályafutását. A személyi kombináció első blikkre bizarrnak tűnhet, de nagyon is tudatos - és nem is elítélendő - politikai elképzelés állhatott mögötte - már ha igaz persze. Hogy Torgyánt a Fidesz nem akarja államfőnek, azt a párt "nem hivatalos" fórumokon soha nem tagadta. (A hivatalos álláspont mindig is annyi volt csupán, hogy a jelölés a kisgazdapárt joga.) Az utóbbi időben Orbánék informálisan többször is jelezték, hogy Németh János, az AB jelenlegi elnöke élvezné bizalmukat. Számunkra ebből az most a fontos, hogy Németh így megüresedő helyét állítólag Györgyinek ígérték be.
Noha a fent bemutatott lehetőséget ügyészségi és parlamenti források is valószínűsítették, azt senki nem értette, miért úgy történtek a dolgok, ahogyan történtek. A Fidesz jégre vitte volna Györgyit? Ha igen, akkor miért? Györgyi Kálmán elszámította magát, és korán kezdett hajrázni? Miután a kisgazdák bekeményítettek - hogy ők márpedig Torgyánt jelölik -, a komoly közéleti méltóságok (AB-elnök, legfőbb ügyész) már nem hajlandók részt venni egy pártpolitikai indíttatású helycserés támadássorozatban?
A kérdésekre nincs pontos válasz egyelőre. Ami biztos: Györgyi Kálmán távozott posztjáról; s a közvetlen események szintjén nincs mit kombinálni. Ha a legfőbb ügyész - meglehet, jogi relevanciával valóban nem bíró - álláspontját a kormányzó hatalom, illetve az azt megszemélyesítő házelnök figyelmen kívül hagyja, akkor - éppen a jogállam tekintélyének megőrzése végett - egy legfőbb ügyésznek nincs más lehetősége, mint a lemondás. Az ellenzéki pártvélemények is ezt sugallják, hozzátéve, Áder lábbal tiporta a jogállami normákat; a Fidesz szerint persze nincs összefüggés a kuratóriumok ügye és Györgyi lemondása között, a kisgazdák és az MDF pedig kivárnak. Orbán nem kommentálta Györgyi lemondását, mondván, az ügyészség - szándékai ellenére - nem a kormány alá tartozik.
Ami viszont talányossá teszi az összképet, az Györgyi titokzatossága: lépését senki nem érti; hétfő reggel még közvetlen munkatársai is úgy látták, a legfőbb ügyész dolgozik tovább. (A Népszabadság aznap reggel címoldalon tudatta, hogy Györgyi döntött, maradni akar.) De hát Györgyi és az immár titokgazda Áder semmit nem mond. Kevéssé valószínű, hogy ilyen végjáték után az alkotmánybírósági elnökség - ha Németh János befutna államfőnek - reális cél lehetne; rövid távon marad az egyetemi katedra, esetleg az emlékiratok rendezgetése. Legkésőbb azokból talán a Magyar Köztársaság polgárai is megtudhatják, mi történt legfőbb ügyészükkel 2000 első negyedévében. Ki tudja, talán megérdemelnék.
Bundula István
