Gyurcsány a majálison

  • Vári György
  • 2012. május 2.

Belpol

Ez az a hangnem, amely mindenkivel szemben egyformán megengedhetetlen demokratikus politikai kultúrában. Szubjektív tudósítás Gyurcsány május elsejei beszédéről.

Ahogy keresztülverekedtük magunkat a zsúfolt szakszervezeti majálison és az MSZP rendezvényén (még itt is csak kissé félve mertük megkérdezni, hol beszél Gyurcsány, és némelyek rögtön neki is álltak szidni), azon tűnődtünk, mit tud még mondani a Demokratikus Koalíció elnöke. A hangolás meglehetősen erősre sikeredett: hosszan buzdították a híveket, hogy hangosabban lelkendezzenek, mielőtt Feri megérkezik, és tudták fokozni az ovációt, amikor kedvencük a színpadra lépett. A DK épp olyan egyszemélyes vezérpárt, amilyen a Fidesz, ez ismét nyilvánvalóvá vált. A többnyire idősödő emberek utolsó reménységükként kapaszkodnak Gyurcsányba, kétségbeesettek és dühösek, jól látszik, hogy sokan úgy tudják, több esélyt már nem kapnak az élettől. Gyurcsányból már, annyi kiábrándulás után, nem tudnának kiábrándulni. Egyikkel-másikkal beszélgetést kezdünk, de az egész olyan végtelenül szomorú, hogy nem is igen forszírozzuk szembesítésüket a plágium nem cáfolt gyanújával.

 


Fotó: MTI

 

Ferenc is gondosan figyel érzelmi szükségleteikre: felütésként bejelenti, hogy Magyarországnak „gazember kormánya van”, Orbán Viktor pedig egy „bűnszövetkezet” vezetője. Ez az a hangnem, amely mindenkivel szemben egyformán megengedhetetlen demokratikus politikai kultúrában, ezeknek a határoknak az átlépése borzasztó súlyos következményekkel jár, ahogy Orbán TF-es beszéde óta mindannyian jól tudjuk. Ezután a DK elnöke kicsit simicskázik, bűnszövetkezetes tételét alátámasztandó kitér (a Narancs számításain alapuló) bő 200 milliárd forint értékű állami megrendelésekre, bár a Simicska nevet rejtélyes retorikai megfontolások miatt nem mondja ki. Türelmetlenül feszengünk, pedig a simicskázás minden más társaságban pezsdítőleg szokott hatni ránk, várjuk, hogy rátérjünk végre a szakdolgozat kérdésére. A hosszú hangulati alapozást követően is meglehetősen messziről indulunk: Gyurcsány most is a jól bevált Dimitrov-szerepet alakítja, vádlottból vádlóvá vedlik át, meg kívánja erősíteni a réten ácsorgó, nagyjából ezerfős élcsapatában a hitet, hogy egyedül ő mer és tud megbirkózni a sárkánnyal, hogy ha ő eltűnik, senki nem állhat Orbán és Simicska útjába. Először az UD-ügyben született ítéletet ismerteti közönségével, aztán a HírTv kontra Veres János affér bírói lezárása kerül sorra, lassan közelítünk, egy szereplő már megvan. Ezek a kreált vádak összeomlottak, a Fidesz azokat, akik fellépnek ellene, megpróbálja besározni, politikailag ellehetetleníteni az ügyészséget felhasználva, vele is ez történik épp – vezeti elő Gyurcsány. Végre helyben vagyunk. Azonban az, hogy mit gondolunk általában a HírTv oknyomozó módszereiről, keveset változtat azon, hogy Gyurcsány nem tud bemutatni egy szakdolgozatot, és nem tudja elmondani róla, hogyan is született. Úgyhogy tovább unatkozunk, a kérdésnek ugyanis pont annyi köze van a diplomamunkához, mint a Közgép Zrt. állami megrendeléseinek. A szakdolgozatgate tekintetében Gréczy Zsolt tegnapi blogbejegyzésének kérdéseit ismétli meg Gyurcsány, hosszan boncolgatja, hogy kinek az érdeke a dolgozat eltűnése, és bár azt sugallja, hogy csak a Fideszé lehet, ennél azért több verzió is elgondolható. Aztán a sógor, Rozs Szabolcs szakdolgozati példányáról jegyzi meg, hogy hitelessége kétes, és hozzáteszi, hogy Szabolcs sógor a balatoni éjszaka ismert alakja, ami nyilván arra utal, hogy tőle minden kitelik. (Ez sem újdonság, tegnap már kikerült egy Rozst felette kétes hitelű információkkal lejáratni kívánó cikkféleség a Demokratikus Koalíció honlapjára.) Elméletileg természetesen ez a verzió sem zárható ki teljesen, de ez érdektelen: Gyurcsány dolga a szakdolgozat bemutatása volna. Ezek után már csak az marad hátra, hogy leszögezze: egyedül a „demokratikus baloldalon” van valódi nemzeti politika, szándék és képesség arra, hogy Orbán leváltása után vezesse az országot, majd lelkes taps kíséretében távozik. Mindenki elégedett, az ő Ferijük ismét jól megmondta ezeknek. Gyurcsány elmondta élete második legjobb beszédét, talán most kellene abbahagyni.

Egyéb írásaink Gyurcsány plágiumvádjával kapcsolatban

A szőlőhegyeken is túl: Gyurcsány és a jobboldali sajtó polémiája

Kérdőjelek a HírTv-ben bemutatott dolgozat körül

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.