Hosszú történet ez. Kezdhetnénk 1984-ben, de legalább idén januárig muszáj visszamenni. A hvg.hu január 11-én megjelent cikke minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy Schmitt Pál kisdoktori dolgozata – finoman szólva – plagizáláson alapul. Az államfő különböző, egymásnak ellentmondó magyarázkodási kísérletei, arcpirító mellébeszélése és a bármiféle hiba beismerésétől rettegő kormányzati kommunikáció a Fideszhez hű sajtót egyre megalázóbb kimosdatási és bagatellizálási próbálkozásokba, az ellenzéki politikusokat pedig egyre vadabb kijelentésekbe hajszolta. Gyurcsány Ferenc ebben is élen járt, és rögtön a cikk kikerülése után reagált a Facebookon: „Kiderült, hogy az ártatlanságát a Fidesznek eladó elnök mást is eladott. Igaz, pár évvel korábban, 1992-ben. Akkor a tisztességét. Valószínűleg más munkáját nyújtotta be saját doktori értekezéseként anélkül, hogy arra akár egy szóval is utalt volna. Az elnök minden bizonnyal plágiumot követett el. Sajnálom, hogy azt kell mondjam, de ha igaz a gyanú, akkor lopott.”
A következő három hónapot a volt miniszterelnök intenzív schmittezéssel töltötte, hogy azt ne mondjuk: schmittezett reggel, éjjel meg este. Eközben a köztársasági elnök lemondását követelők jogos dühe és a Fidesz dühös tagadása eredményeképpen a plagizálás nagyjából az incesztushoz hasonló erkölcsi vétekké és szitokszóvá vált, miközben egy ország röhögött Schmitt Pálon. Nyilvánvaló lett, hogy a következő plagizáláson kapott politikusnak esélye nem lesz.
A köztársasági elnök doktori címének visszavonását követően – az Index információi szerint – az ügy kommunikálására összehívott fideszes csapat az összes kisdoktori átvilágításával próbálta volna elkenni az ügyet: hiszen nyilván van egy rakás védhetetlen firkálmány, és ha más is lop és sumákol, akkor a nemzet egységének testét sem kell ostorozni ezért. Schmitt április 2-ai lemondása után erre a kampányra már nem volt szükség, azonban a jobboldali sajtó – roppant logikusan – rögvest Gyurcsány tudományos munkássága iránt kezdett érdeklődni.
Április 4-én Orbán Viktor nyilvánosságra hozta saját szakdolgozatát, rögtön másnap pedig a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának (TTK) dékánja, dr. Geresdi István arról tájékoztatta az érdeklődő Pécsi Újságot (amely korábban egy kommentelőre hivatkozva azt állította, hogy Gyurcsány szakdolgozat nélkül kapott diplomát), hogy az 1984-ben leadott valamennyi biológia–technika tanár szakos diplomamunka megvan az archívumban, kivéve Gyurcsányé.
Nem részleteznénk tovább a vádaskodások hosszú históriáját, ahogy azt a komikus nyilatkozatsorozatot sem, amelyet Gyurcsány április elejétől kezdve adott elő, többek között arról, hogy majdnem leesett a létráról a diploma keresésekor. A lényeg a Célpont múlt vasárnapi adása, amelynek kétségkívül súlyos állításai azóta fáradhatatlanul keringenek a sajtóban. Számos okunk van kétkedéssel fogadni mindent, amit a HírTv kioknyomoz, nemcsak a napi szinten tapasztalható vonalas pártpolitikai buzgalma miatt, hanem azért is, mert a sütőporos botrány óta lehet róla némi fogalmunk, mit értenek oknyomozás alatt a csatorna vezetői és újságírói. A Célpont legutóbbi lőgyakorlatában is bőven találunk kivetnivalót. A műsor egyik készítője úgy fogalmaz a riportban: minden ponton egyezik a két dolgozat. Ezt az állítást – amely egyértelművé tenné a plagizálás tényét – bizonyítani nem tudják, legfeljebb csak feltételezik, mivel a volt kormányfő munkája máig nem került nyilvánosságra. Ami voltaképpen érthetetlen.
A hvg.hu természetesen publikálta Schmitt és Georgijev munkáinak több részletét, hiszen ez az átláthatóság a cikk érveléséhez elengedhetetlen. De mi a műsorba itt-ott bevágott Rozs-dolgozatról sem tudjuk meg, hogyan került a HírTv-hez, és maga a bemutatás is ad némi okot kétkedésre. (A Célpont vasárnapi adásáról szóló cikkünket lásd itt.)
És ha megvan a HírTv-nek Rozs Szabolcs szakdolgozata, akkor vajon miért nem teszik ezt mindenki számára elérhetővé? A HírTv ennek elmulasztásával súlyos szakmai és etikai vétséget követ el, és csak találgatásokra ad okot. De érvelésük így is elég meggyőző. Amit csak alátámasztanak Gyurcsány kapkodó, önellentmondásoktól sem mentes, olykor egyenesen nevetséges állításai a Célpont riporterének nyilatkozva, illetve saját Facebook-oldalának bejegyzései. Épkézláb, komoly érveléssel egyelőre adós maradt a Demokratikus Koalíció elnöke.
Nagy meglepetésre a Fidesz ezúttal nem bulvárkacsákat lát röpködni, nem a szervezett lejárató kampányt ostorozza, és még Kövér László sem vonta össze szigorú szemöldökét a médiaterroristák ténykedését látva. „Azt, hogy Gyurcsány Ferenc hazug ember, már mindenki régóta tudja” – reagált Selmeczi Gabriella mértéktartóan a párt nevében. Gyurcsány a vádakat képtelenségnek nevezte, és elmondta: feljelentést tesz szakdolgozata ellopása miatt, és mindenkit beperel, aki azt állítja, plagizált. A jobboldal eufóriában, a kormányközeli sajtó végre elemében. Ami ennél érdekesebb: hogyan vizsgázik majd a baloldal az ünnepek után beinduló nyilatkozat- és cikkdömpingben.
„Az elnök erkölcsi bukása az eddiginél is nyilvánvalóbb lesz (ha persze ez egyáltalán lehetséges), hivatala végletesen és véglegesen eljelentéktelenedik. A jobboldal híveire nehezen lemosható szégyen fog hullani, másképp mondom: mostantól ciki lesz jobboldalinak lenni.” Ezt Gyurcsány Ferenc írta március 27-én. Túlzott, de azért volt benne valami. Most neki kell lépnie, és nem csak a DK sorsa függ attól, hogyan dönt.
A szerk. az ügyről a Magyar Narancs csütörtöki számában.
