Hárít és mellébeszél lapunknak a Klik a kivezényelt diákok ügyében

  • narancs.hu
  • 2015. március 14.

Belpol

Dehogy volt toborzás, csupán felajánlás! Csak az jöjjön, aki nagyon szeretne, meg a történelmi események eszmeisége és a szívesen biztosított lehetőség: kormányszintű rizsa két pofára.

A március 15-i ünnepségre összesen 495-en jelezték részvételi szándékukat – tudtuk meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ sajtóosztályától. Egyúttal tagadják, hogy kötelezővé tették volna az ünnepségen való részvételt.

Szerdán a váci Madách Imre Gimnázium tantestülete nyilvánosan utasította vissza azt a Kliktől érkezett meghívót, amelyben az intézményfenntartó központ 10 diák és egy tanár Budapestre utaztatására tett ajánlatot. A Klik ezek után nyilatkozatstopot rendelt el az ügyben, a sajtót, köztük a Népszabadságot az érintett iskolák igazgatói nem tájékoztathatták. A lapnak megküldött hivatalos válaszból azonban kiderült, hogy a 307 meghívott tanintézményből 44 mondott igent – azaz 263 vagy a váciakhoz hasonlóan visszautasította, vagy nem válaszolt.

Lapunk Domokos Mártát, a Klik Ceglédi Tankerületének tanügy-igazgatási referensét kereste meg (a váci gimnázium neki küldte elutasító levelét), és a következő kérdésekre vártunk választ:

 

Hány iskolának, és mely városokba küldtek felkérést a budapesti március 15-i megemlékezésen való részvételre?

Hány iskola jelezte részvételét a rendezvényen?

Hány személyről van szó összesen?

Milyen formában biztosítja a Honvédelmi Minisztérium a vidéki diákok buszoztatását, és ez hozzávetőlegesen mennyibe kerül?

A levélben kérik a résztvevők adatait. Milyen adatokat kell megadni a diákoknak?

Vácról mely iskolák jelezték részvételi szándékukat?

Kinek kell ellenőrizni, hogy a diák visz-e magával szülői hozzájárulást a sajtónyilvános szerepléshez?

Miért nem kaptak felkérést az egyházi középiskolák?

Kérdéseinkre – már amelyikre – a tanügy-igazgatási referens helyett a Klik sajtóosztályának tömör válasza érkezett, a következő:

„A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ az általa fenntartott iskolák számára sem most, sem korábban nem tette kötelezővé központi ünnepi rendezvényeken a részvételt.

A március 15-i ünnepség alkalmával a Nemzeti Rendezvényszervező Hivatal kereste meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, hogy amennyiben az általa fenntartott iskolákból szeretnének diákok részt venni a nemzeti ünnep fővárosi programjain, szívesen biztosítanak erre lehetőséget. A megkeresés nem toborzó jelleggel, hanem felajánlásként érkezett az intézményfenntartóhoz, abban a szellemiségben, hogy a budapesti ünnepségeken való részvétellel a diákokhoz közelebb hozza a történelmi események eszmeiségét, és megismerhessék a forradalom és szabadságharc március 15-i helyszíneit. Ezt a szándékot emeli ki az is, hogy egész napos programsorozatot ajánlanak a szervezők, ennek részét képezik a protokolláris események egyes elemei (pl. zászlófelvonás) és a lakossági programok is (Budai Vár).

A Klik által fenntartott intézményekből összesen 495-en jelezték részvételüket a nemzeti ünnep fővárosi programjain.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.