Az 1300 lakosú, "zdtól mindössze 12 kilométerre fekvő Sáta önkormányzata már másodszor jelentett csődöt. A nyolc éve megválasztott polgármester, Bakos Péter szerint először az erőn felüli, átgondolatlan nagyberuházások (ivóvíz-, csatorna- és gázhálózat) tették fizetésképtelenné a községet, majd az utóbbi években a gazdaságtalanul működő, az állam által egyre kevesebb normatívával finanszírozott intézmények, az általános iskola, óvoda fenntartása miatt adósodtak el. Továbbá háromszáz embernek fizetnek segélyt. Megtakarítani nincs miből, hiszen a településen működő két "italda és az egy-két építési vállalkozás" alig termel nyereséget, vagy nem is helyben dolgozik, így nem gyarapítják adójukkal az önkormányzat bankszámláját. "Most próbáljuk kivetni a kommunális adót a lakosságra, de elég gyér a befizetési hajlandóság - mondja a tavaly ősszel a képviselő-testület határozata alapján fél évre félreállított polgármester. - 2007-ben már megpróbáltuk az iskolát Borsodbótával társulásban működtetni, de a testületben lévő pedagógus házastársak ellene szavaztak, nem akarták a társulást. Ez indította el a lavinát. A testület 15 pontot kreált ellenem, és feljelentett. A fél évig tartó bíróságra járás után minden pontban felmentettek, csak éppen megőszültem, mert korábban még szabálysértésem sem volt" - mondja a hivatalába hét hónap után visszahelyezett vezető. Magánemberként véteknek tartja az iskolabezárást egy ekkora településen, polgármesterként azonban figyelembe kell vennie a tényeket: az általános iskola száz tanulóval működik, a normatív állami támogatás 17-18 millió forint a 2010-es évre számítva, miközben az intézménynek 55-60 millió forint az éves költségvetése. A falunak így 29 millió forint a ráfizetése az iskolára - mondja.
De nem csak az iskola működtetése került veszélybe Sátán. A polgármesteri hivatalban nincs víz, számlatartozás miatt három hétre kikapcsolták az áramot, ezalatt nem volt internet és telefon. Az idén februárban kirendelt pénzügyi gondnok, Kincses Ferenc álláspontja szerint a település közel 90 milliós felhalmozott adósságállományát csak az önkormányzat csekély értékű vagyonának eladásából, illetve a működési, fenntartási költségek lefaragásával lehet csökkenteni. Úgy véli, az iskolát korábban be kellett volna vonni iskolai társulásba, hiszen az osztálylétszám az átlag tizenöt-tizenhat főhöz közelít, az önkormányzat pedig évek óta nem tudja kigazdálkodni a tizenkét fős tanári kar bértömegét. Ehhez jönnek még a fenntartási költségek. "Fűtésre már tavaly télen sem jutott, az iskola adománygyűjtésből oldotta meg, hogy a gyerekek egész télen
legalább 12 fokos tantermekben
tanuljanak" - mondja Kincses, majd hozzáteszi: éppen a fűtési gondok miatt egyezett bele idén tavasszal a sátai képviselő-testület, hogy tárgyaljanak a szomszédos Borsodbótával az iskolai társulásról. Az ottani önkormányzat azonban egyelőre nem adta áldását az összevonásra, de folytatják a tárgyalásokat.
Csakhogy a sátai általános iskola élni akar, és folytatni azokat a programokat, amelyekkel öngondoskodó, idegen nyelveket beszélő, akár a külföldi munkaerőpiacon is elhelyezkedni képes fiatalokat képez. Bakai Vilmosné iskolaigazgató lapunknak elmondta: emelt szintű angoloktatás van az iskolában, az idegen nyelvet első osztálytól tanítják heti öt órában. Emellett drámatagozat, kerámia- és néptáncszakkör, furulya-, zongora- és gitároktatás is segíti a tanulók személyiségfejlődését. Tucatnyi országgal tartanak rendszeres kapcsolatot, különböző európai uniós projektekben vesznek részt. Ilyen például a Young People on Air uniós ifjúsági pályázat, amelyre először 1996-ban jelentkeztek, majd első körben három országból, Svédországból, Ausztriából és Romániából fogadtak diákokat. Ez olyan jól sikerült, hogy a következő évben a bécsiek egy másik európai programba hívták meg a sátai diákokat, amelyben már tíz ország vett részt.
A nyolcadikos Kriston-Vizi Vivien is ott volt tavaly Velencében, a program zárórendezvényén. Az egyéves programban részt vevő országok fiataljai különböző ifjúsági témákban végeztek kutatómunkát. A sátaiak egy-egy rövidfilm elkészítését kapták feladatul a környezetvédelem, bevándorlás és káros szenvedélyek témakörében - ezeket mutatták be Velencében. "Én itthon főként a számítógépes feladatokban vettem részt, és netes interjút készítettem - mondja Vivien, majd kinti élményeit sorolja: a közös kirándulást a másik kilenc ország diákjaival, a városnézést. "Nagyjából mindent értettem, de azért nem volt zökkenőmentes, az angoltanárnő is fordított időnként. Legjobban a Szent Márk tér tetszett és az aranyművesek kirakatai. Nagyon rossz volt hazajönni, annyira megszoktuk az állandó nyüzsgést, a gyönyörű környezetet, és hogy minden gyerek idegen nyelven beszélt, csak a szüleim hiányoztak már. Ez volt az első külföldi utam, nem tudom, eljutok-e még egyszer Olaszországba" - szontyolodik el.
Arról, hogy mennyi önrészt kell vállalniuk a gyerekek utaztatásában a szülőknek, az igazgatónő szemérmesen hallgat. Később ifj. Váradi Béla kisebbségi vezető elárulja, az anyagiak miatt senki nem maradhat ki, inkább a tanárok lemondanak a tiszteletdíjukról a gyerekek javára. Így oldották meg, hogy az idei, Velencébe látogató csoport a háromnapos rendezvény előtt egy napot városnézéssel tölthessen.
A kisebbségi vezető szerint a falu "egy semmi lesz", ha bezárják az iskolát, a gyerekek délutánonként csavarogni fognak ahelyett, hogy szakkörökre, zeneórára járnának. Arra a kérdésre, hány roma gyerek jutott ki külföldre az ifjúsági programok segítségével, Váradi azt válaszolja: egy sem. "A mostani ötödikesek-hatodikosok azok, akik már elsőtől tanulnak angolul, és a nyelvtudásuk alapján jövőre ők is utazhatnának. Ettől esnek el, ha megszűnik az iskola. Nagyon szerencsések vagyunk az angoltanárnővel (akit Egerből hoznak-visznek a sátai szülők, útiköltséget ugyanis az iskola nem tud neki fizetni - M. I.), mert a gyerekek szeretik, és nem csak a nyelvtant nyüstöli velük - mondja Váradi, aki szerint a gyengébben teljesítő gyerekeket ösztönözte, hogy ők is részt vettek minden feladatban, kirándultak Budapestre, és filmet készítettek az ózdi tévések és a sátai gimnazisták segítségével. "Látták, mit kell csinálniuk, de nem az övék volt a főszerep, így észrevétlenül is vezette őket a többi, nagyobb gyerek - mondja a kisebbségi vezető, akinek nem titkolt vágya, hogy ötödikes fia egyszer képviselhesse az iskolát külföldön. - Büszkeséggel tölt el, hogy a fiam nálam sokkal jobban tanul, és hogy otthon angolul néz rajzfilmet, természetfilmet" - teszi hozzá. Váradi kisebbségi vezetőként azon dolgozik, hogy a szülőket is meggyőzze: támogassák gyermekeiket a tanulásban, hiszen tíz éven belül megfordulhat a romák és nem romák aránya a faluban, és akkor a romákat nem éri felkészületlenül, ha feladatot kapnak a település irányításában. Szerinte egyébként
érthetetlen, hogy csak most,
amikor 80 százalékban roma gyerek jár az iskolába, jött rá a képviselő-testület, mennyi hiányt termel az iskola. "Leegyszerűsítve azt mondják, ilyen sokba kerül a cigányoktatás, zárjuk be az iskolát" - magyarázza, hozzátéve: nem szerencsés a borsodbótai 150 cigánygyerek mellé odavinni még ötven sátait.
Az érintettek már írtak levelet Orbán Viktornak, és a május elején összehívott szülői értekezleten hétszáz aláírást gyűjtöttek össze az iskola bezárása ellen. Arra a jegyzői felvetésre, hogy ha nem zárják be az iskolát, akkor nem jut segélyre sem, az egyik szülő így válaszolt: "Nem baj, akkor sütünk vakarót (cigány kenyér - M. I.)."
Hideg Imre, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat oktatási és művelődési főosztályának vezetője szerint a Sátán kialakult helyzet idén szabályosan már nem megoldható, mert a két félnek május 15-ig meg kellett volna hoznia a társulást segítő döntéseit, amit azonban nem szavaztak meg. Ha közben mégis rábólintanának, akkor sem léphetne életbe a 2010- 11-es tanév kezdetén, csak egy évvel később. A főosztályvezető úgy tudja egyébként, hogy nem csak az iskola kormányozta bele az önkormányzatot a csődhelyzetbe. A 7,4 százalékos normatívacsökkenés a többi, Sátához hasonló kistelepülés költségvetését is szinte megoldhatatlan helyzet elé állította, különösen az olyan helyeken, ahol a diákokat nem pályakezdők, hanem kétdiplomás szaktanárok oktatják. "Amennyiben egy korábbi terv szerint az alsó tagozat Sátán marad, és a felsősök mennek el a társiskolákba, az összevonás alig jelenthet néhány százalékos megtakarítást, hiszen az épületet ugyanúgy fenn kell tartani, a tanítókat fizetni. A normatív támogatás összege viszont a gyereklétszám csökkenése miatt még kevesebb lesz" - véli a szakember.
Ezzel egyetért a kirendelt pénzügyi gondnok, Kincses Ferenc is. Szerinte a költségmegtakarítás miatt a korábbi tervekkel ellentétben nemcsak a felső tagozat, hanem az alsó tagozat másik, társulásos iskolában való elhelyezését is kénytelen kezdeményezni. Az óvoda fenntartása szintén nehézségekbe ütközik, ezzel is rövid időn belül foglalkozni kell, mert saját erőforrás híján csak külső támogatással működtethetők az intézmények. Mivel minél előbb megnyugtató döntést kell hozni a tanulók érdekében, a megyei vezetés részvételével a héten újra tárgyalnak a társulási szándékról a borsodbótai önkormányzattal.
Az igazgatónő a végsőkig kitart. Azt mondja, igyekeznek szponzorokat szerezni, akik segítenek abban, hogy legalább decemberig működhessenek. "Abban reménykedünk, hogy januártól megváltozik a finanszírozási rendszer, hiszen már az Antall-kormány megígérte, hogy nem terheli rá az önkormányzatokra a pedagógusbéreket. A fenntartási költségeket pedig kigazdálkodjuk valahogy. A szülők nagyobb része mellettünk áll, a gyerekek ragaszkodnak a sátai iskolához. Tavaly kaptunk annyi szenet, forgácsot és egyéb fahulladékot adományként a környékbeli cégektől, amivel talán decemberig tudunk fűteni.
Kéregetni fogunk,
krétát, szappant, vécépapírt, takarítószereket és minden mást, ami nélkülözhetetlen a működéshez" - sorolja a teendőket.
Az igazgatónő megemlíti, hogy szerződés köti őket: novemberben tíz szakmunkásképzőt végzett, átmenetileg állástalan berlini fiatalt fogadnak. Már találtak is a faluban fogadószülőket, és egy ózdi, német érdekeltségű céget, amely alkalmazza erre az időre a berlinieket. A hároméves szerződés szerint a következő fordulóban sátai munka nélküli fiatalok kapnak munkát hasonló feltételekkel Olaszországban vagy Máltán.
Sáta egykori büszkesége, a Fáy-kastély előtt álldogáló asszonyokat megszólítva kiderül: a kastély a szocializmus idején évtizedekig nevelőotthonként működött, majd átadták egy magánszemélynek, aki vállalta az épület teljes rekonstrukcióját, és azt ígérte, hogy munkát ad a helybélieknek. Az eladás óta azonban semmi sem történt. "Amíg itt voltak a kastélyos gyerekek, addig szükség volt ezekre a mi jó pedagógusainkra. Én csak annyit tudok, itt a gyerekeket úgy tartják az iskolában, mintha Isten markában volnának, azért nem akarnak innen sehova elmenni. Az iskolában kitalálták, ha egy jó ember támogatná őket, felvennék a nevét, mint a futballcsapatok szokták, és a születésnapját is mindig megköszöntenék. De hol bujkál errefelé egy ilyen jó ember?" - osztja meg kétségeit az egyik, Erzsi néniként bemutatkozó asszony.
