Beperlik Schmidt Máriát, mert nem hajlandó kiadni az ’56-os emlékév szerződéseit

  • narancs.hu
  • 2017. április 21.

Belpol

A titkolózásnak a bíróság vethet véget.

Schmidt Mária és a kormány régóta nem akarja kiadni az '56-os emlékév szerződéseit, hiába költött el az 1956-os Emlékév Bizottsága és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 14.5 milliárd forintot különböző rendezvényekre, például Leslie Mandoki koncertjeire, vagy éppen arra, hogy mindenki meghallgathassa, mennyire is halszagú Magyarország.

Az Átlátszó megpróbálta kikérni a szerződéseket, ám a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint csak 2017 nyarán fogják nyilvánosságra hozni a közpénz elköltéséről szóló dokumentumokat, mivel „egy korábbi időpont csupán megzavarná az esemény méltóságát”. Schmidt szerint a portál ráadásul olyan „döntéselőkészítő adatokat kér, amit nem kötelesek kiadni”. A portál azonban úgy látja, a szerződések már egy meghozott döntés eredményei, így nem tekinthetők döntéselőkészítő dokumentumoknak, ezért az Átlátszó beperli a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványt, amelynek Schmidt a vezetője.

Korábban lapunk is megpróbálta kikérni a Schmidt Mária nevével fémjelzett Kertész Imre Intézet szerződéseit, de megtagadták a Kertész-hagyatékról szóló szerződésanyag kiadását.

Az eljárás része

Ugyan decemberben bejelentették a megalapítását, még most sem működik a Kertész Imre Intézet, ráadásul Schmidt Mária nem adja ki azt a szerződést, ami alapján az állami intézet gondozhatja a Kertész-hagyatékot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.