Jeszenszky Orbán politikájáról: „személyes csalódás, fájdalom”

  • M. László Ferenc
  • 2018. augusztus 29.

Belpol

Az elsők között szorgalmazta a jobboldalon, hogy Orbán Viktor legyen a tábor vezetője, 2014-ig a kormány támogatója, oslói nagykövetként a képviselője volt. Ma már úgy látja, Orbán a vesztébe viheti az országot, a Nyugat-ellenessége pedig történelmi vétek.

Magyar Narancs: Az 1990-es évek végétől támogatója volt a Fidesznek, az első Orbán-kabinet idején amerikai, 2011 és 2014 között norvégiai nagykövet volt. Mikor történt meg a törés, és érezte úgy, hogy a Fidesz politikája vállalhatatlan?

Jeszenszky Géza: A Magyar Narancs is a Fidesz lapja volt régen (hivatalosan csak 1990 nyaráig – a szerk.). Hát, most ebben egymásra találtunk (nevet). Kérdésére válaszolva: 2014-ben oslói nagykövetként számomra felfoghatatlan volt, hogy a Norvég Alap támogatásai miatt miért kell összeveszni a norvég jobbközép kormánnyal.

Világéletemben centrista politikus voltam, szememben a jobboldalt a nyilasok, a baloldalt pedig a kommunisták kompromittálták. Egy atlantista liberális konzervatív vagyok. Ebbe már semmiképpen nem fért bele, ahogy a diplomácia minden játékszabályát negligálva a magyar kormány nekiment NATO-szövetségesünknek, a norvég kormánynak. Számomra ez személyes csalódás, fájdalom is volt: még az MDF-ben az elsők között javasoltam Orbán támogatását azzal, hogy csak ő verheti meg Horn Gyulát. Azután Washingtonban többször is nagyon jól szerepelt miniszterelnökként. 2002 nyarán egy amerikai magyarokkal szervezett baráti találkozón még a Potomac folyóban is úsztunk együtt.

(…)

MN: Honnan ered a 2014 után a Fideszben csúcsra járatott Nyugat-ellenesség?

JG: Ebben benne vannak a rossz magyar reflexek is, régi, évszázadokon átívelő hagyományok: „egyedül vagyunk”, „a Nyugat mindig cserben hagyott minket”, „keleti nép vagyunk”. Minden kis nemzetnek vannak kisebbségi komplexusai és valós sérelmei. Ezekben tehát sok részigazság van, de összességében nem igaz, ráadásul 1956-ban és 1989-ben az egész világ csodált bennünket, majd a NATO- és az EU-csatlakozásunkkor lehetőséget kaptunk a felzárkózásra. Ezek a rossz reflexek viszont Orbán gondolkodásába már korábban bekerültek, és úgy fest, mára meghatározóvá váltak. Talán a személyiségéből is adódik ez a fajta dac, a plebejusattitűd: „bebizonyítom, hogy nekem, a lentről jöttnek van igaza”.

MN: Rögeszméjévé vált mára a Nyugat alkonya?

JG: Attól tartok, igen. Noha rendkívül pragmatikus politikus, s ha megváltozik a nemzetközi helyzet, alkalmazkodik. De itt már nem igazán várok fordulatot. Úgy véli, a Nyugat a vesztébe rohan. (…)

Az Antall-kormány külügyminisztere, Orbán kétszeres nagykövete az interjúban arról is beszél, miképpen manőverezik a miniszterelnök a nagyhatalmak között, és ennek milyen következményei lehetnek. Beszél arról is, Martonyi János 2010 és 2014 között miképpen tartotta korlátok között Orbán szárnyaló fantáziáját, és hogyan használták ki a négy évvel ezelőtt menesztett külügyminiszter súlyos betegségét az orosz–magyar hitelszerződés kitervelői.

A hetilap a standokon megvásárolható, vagy itt előfizethető.

Magyar Narancs – Archívum részletes

2017. október 14. Mond ez a dátum valamit bárkinek is? Ekkor jelent meg Sárosdi Lilla színésznő Facebook-bejegyzése az őt ért szexuális zaklatásról. A rá következő napokban olybá tűnt, megindul valamiféle öntisztulási folyamat a magyar kulturális életben, kisvártatva napvilágra kerültek Kerényi Miklós Gábor viselt dolgai is, s nem is maradtak közvetlen következmények nélkül sem az ő, sem a Sárosdival erőszakoskodó Marton László tettei.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.