„Jó lenne, ha több iskola mozdulna meg”

szerző
Gera Márton
publikálva
2016. jan. 18., 06:20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„Nagyon elszántak vagyunk, és tovább fogunk menni” – mondja Pukli István, a Teleki Blanka Gimnázium intézményvezetője. Az intézmény közleményével támogatta a miskolci pedagógusokat, és tiltakozott az oktatási rendszer „diktatórikus és egész pályás letámadása ellen”. Az intézményvezetővel és helyettesével, Kovács Ágnes Lilla angol–fizika szakos tanárral beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Miért csak most? (A gimnázium közleménye itt olvasható.)

Pukli István: Évek óta húzódik ez az ügy, és szép fokozatosan gyűlt a feszültség a nevelőtestületben, forrtak az indulatok. Most viszont a miskolciak kellettek hozzá, hogy egy szikra kipattanjon: eldöntöttük, hogy akkor tényleg írjuk le azt, ami a szívünket nyomja, és határozottan, követelő formában.

magyarnarancs.hu: Egyébként hogyan döntötték el, hogy kiállnak a miskolci kollégáik mellett? Valaki bement a tanáriba, majd szavazásra bocsátotta a kérdést?

Kovács Ágnes Lilla: Tulajdonképpen a nevelőtestületben látták azt, hogy megjelent a miskolciak közleménye, majd összehívtunk egy értekezletet a tanárok kezdeményezésére, és eldöntöttük, hogy nevelőtestületileg támogatni fogjuk a miskolci kezdeményezését: magát a közleményt is közösen szerkesztettük meg, arról is szavazást bonyolítottunk le.

magyarnarancs.hu: És mindenki azt mondta, hogy hajrá, csináljuk?

KÁL: Igen.

PI: Tehát volt egy szöveg, amit összeállítottunk, ezt felraktuk a megosztóportálra, és ott a kollégák megjegyzéseket fűztek hozzá.

magyarnarancs.hu: Vagyis ha azt mondom, hogy ekkorra már a tantestületben mindenki túllépett a politikai hovatartozásán, és egyszerűen szakmai kérdések vezették a tanárokat, akkor igazam van?

false

 

Fotó: A szerző felvétele

KÁL: Tényleg szakmai kérdésekről van szó. Mi nem politikai vonalon indítottuk ezt, mint ahogy a miskolciak sem. Hanem egyszerűen arról van szó, hogy már szakmailag vannak olyan kérdések, amiben nem tudunk egyről a kettőre jutni. Akadályozza a munkánkat egyrészt a Klik, ezért kellene valami módosítás, vagy abszolút megszüntetés, mivel ebben formában nem látjuk értelmét a működésének.

PI: Én egészen biztosan hittem ebben a rendszerben az elején. Aztán már az első lépésnél megbicsaklott a dolog, amikor kiderült, hogy kettéválasztották a fenntartót és a működtetőt, elvették a munkáltatói jogokat teljes mértékben, gazdálkodási jogköre nem maradt az iskolának, így hát a pedagógusok munkáltatója nem én vagyok, hanem csak a munkáltatói jogkör gyakorlója, ami tulajdonképpen semmit nem jelent, mert aláírni sem írhatok alá. Arctalan gépezet az egész rendszer, a tankerület fölé pedig nem látunk, tehát problémával sehová sem lehet fordulni.

magyarnarancs.hu: Érintette az előbb, és a közleményükben is az áll, hogy a Klik megszüntetését követelik.

KÁL: A legnagyobb problémánk, hogy a szakmai egyeztetéseknek nincsenek fórumai: az államtitkárság egyértelművé tette, hogy csakis a Nemzeti Pedagógus Karral hajlandó szakmai kérdésekben vitát indítani. De mi úgy tartjuk, hogy ez abszolút nem elégséges, már csak azért sem, mert a Pedagógus Kar léte eléggé vitatott. Egy olyan fantommal egyezkedik az államtitkárság, amelynek valójában nincs támogatottsága a tanárok részéről, vagy legalábbis elég csekély.

PI: Ennek a gyakorlati megvalósulása úgy zajlott, hogy 2013. szeptember 1-jével kellett a pedagógusokat átsorolni Pedagógus I. fokozatba, és azzal a lendülettel alá kellett írniuk a fizetési papíron, hogy „egyúttal csatlakozom a Nemzeti Pedagógus Karhoz is”.

KÁL: A megkérdezésünk nélkül soroltak be minket egy szervezetbe, aminek nem tudjuk egyébként, milyen eddigi haszna volt.

magyarnarancs.hu: A napokban amúgy a Pedagógus Kar elnöke, Horváth Péter is kifejezte az egyetértését, de megkérdezem: nem félnek?

PI: Mitől?

magyarnarancs.hu: Nem tudom, ezért kérdezem.

PI: Szerintem azzal, hogy Horváth Péter kifejezte az egyetértését, megpróbálják elkenni a dolgot: jó, majd kiegyeznek az állammal, és kész. Megmondom őszintén, az elején egy kicsit bennem volt a félsz, merthogy ha itt elindulunk, akkor azt végig kell csinálni, és nem lehet kiszállni.

KÁL: Nem tudom egyébként, mitől kellene féljünk. Mi nem politikai úton próbáljuk a nézeteinket érvényesíteni, hanem szakmailag. Ehhez hozzátartozik, hogy ott van a Klik mint fenntartó, de a Klik nem biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a pedagógusok számára szükségesek lennének. Nemcsak a krétáról van szó, hanem például a pedagógus-továbbképzésről, amelyre nagy szükségünk lenne, de a kollégák semmilyen továbbképzésre nem tudnak elmenni, mert nem tudják finanszírozni. Tehát megint a szakma: szakmailag kellene fejlődnünk, hiszen van itt egy új generáció, a netgeneráció, de a képzésekre semmiféle támogatást nem kapnak a pedagógusok. Vagy elmennek önerőből, vagy nem mennek el. És akkor ez még csak egy probléma.

PI: Ott a munkaterhelés: heti 24 tanórára kell minden pedagógust beállítani, mellé kapnak két eseti helyettesítést, amit rendszerint kitöltenek.

KÁL: Nem arról van szó, hogy csak tanórákat kell tartaniuk, hanem olyan feladatokat is el kell látniuk, amihez nincsen szakképzettségük.

magyarnarancs.hu: De közben a fizetések azért nőttek, ugye?

false

PI: Nagyon kihegyezik amúgy az ellenünk irányuló kritikát a fizetésekre: itt nem a fizetésekről van szó, hanem szakmáról.

KÁL: Azt kell tudni, hogy igen, a bérek növekedtek. De ez sem mindenkinél egységes, mert itt azért voltak komoly pótlékok és túlóradíjak, amiket mindenkitől elvettek. Másrészről az óraszámok és az elvégzendő feladatok száma is növekedett. Ha órabérben nézzük, akkor nem mindenki esetében volt olyan jelentős növekedés, mint amit a kormányzat állít.

magyarnarancs.hu: Jelenleg egy pedagógus 26 óráig terhelhető, de közben 32 órát az intézményben kell töltenie. Felmerül a kérdés: hogyan néz ki ma egy pedagógus munkanapja?

KÁL: 7.25-kor kezdődik az első óra, bejön egy kolléga úgy 7.10-re, és itt van háromig-négyig. A szünetekben folyosóügyeletet lát el, helyettesít, végzi az adminisztrációs feladatait, és ha a nap végén még van ereje, egyeztet a szülőkkel, amennyiben fogadóórát kérnek tőle. Elvileg folyamatosan kellene jegyzetelnie, hogy mit csinált az iskolában 32 órán keresztül. Aztán hazamegy, és készül a másnapi óráira.

PI: És akkor a lényegről még mindig nem beszéltünk, vagyis hogy mi van a gyerekekkel.

magyarnarancs.hu: Ahogy a közleményükből kiveszem, elsősorban nem is a maguk, hanem inkább a diákok érdekében szólaltak fel. Azt írják: „Követeljük (…) a diákok szabad idejének és gyermekkorának visszaadását!” Miként élik meg a tanulók a mindennapokat?

PI: Nem a mi helyzetünk a legfontosabb, hanem az, hogy honnan hová juttatjuk el a gyerekeket. Gondolom, anno ön is tapasztalta (a szerző a Teleki Blanka Gimnázium egykori tanulója – G. M.), mi a helyzet: heti 35 óra, aki emelt szintű érettségire készül, annak még több.

KÁL: 39-40 órára is felmehet egy gimnáziumi tanulónak a heti óraszáma. Ez rengeteg. És nemcsak ez a probléma, hanem nagyon nagy az ismeretanyag az érettségire. Olyan dolgokat kell tudniuk, amiket nem biztos, hogy kellene.

PI: Rég nem erre volna szükség.

KÁL: Valóban a kompetenciákat kellene fejleszteni, és ezt ugyan a kerettanterv is előírja, csak éppen a lehetőségeket nem adja meg rá. Ha ilyen mennyiségű ismeretanyagot kell tudniuk, akkor hogyan fejlesszek kompetenciát? Valóban csökken a magyar gyerekek kompetenciaképessége, de ezen változtatni kell. Csak ebben a rendszerben ezt nem lehet megtenni.

magyarnarancs.hu: Csütörtökön azt mondta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy „2002 óta 10 éven keresztül a magyar gyerekek teljesítőképessége nemzetközi összehasonlításban számos tárgy tekintetében folyamatosan zuhan. Nem dughatja homokba a magyar pedagógustársadalom a fejét, minthogyha ehhez neki semmi köze nem lenne.” Eddig homokba dugták a fejüket?

PI: Ha Lázár János utánanézett volna, hogy mi történt az elmúlt időszakban, akkor nem ezt mondaná. A 2000-es évek közepén volt egy kezdeményezés a nem szakrendszerű, kompetenciaalapú oktatás bevezetésére, de a jelenlegi oktatási kormányzat azt mondta, hogy erre nincs szükség, majd megszüntették. Ez az egyik. A másik meg az, hogy a pedagógustársadalom homokba dugná a fejét? Azért csak gimnáziumok indították el ezt a kezdeményezést. És nálunk – de, gondolom, a Herman Ottóban sem – nem csökkent a diákok teljesítőképessége az elmúlt tizenvalahány évben, hanem kismértékben még javult is.

magyarnarancs.hu: Ez valamennyire abból fakad, hogy a tanárnak azért még mindig megvan a lehetősége, hogy bemenjen az osztályba, becsukja az ajtót, és úgy tanítson, ahogy akar?

PI: Erre most sem igennel, sem nemmel nem tudok válaszolni. Persze, nyilván, hiszen nem áll szándékunkban ellenőrizni, hogy heti 24 órában mit csinál a pedagógus.

magyarnarancs.hu: A közleményükben valódi reformokat követelnek. Milyenek lennének ezek?

KÁL: Nem látszatintézkedéseket kellene hozni.

PI: A Klik átszervezése például ilyen volt: semmi nem változott, sőt, lassabb lett a rendszer. Ha egy számítógépünk elromlik, és kellene valamilyen alkatrész, akkor azt a Klik nem veszi meg, mert nem tudja hová leltározni.

KÁL: Alapjaiban kell megváltoztatni mindent. A legrosszabb eredményeket a digitális kompetenciában érték el a magyar gyerekek, ez szerintem üvöltő jel arra, hogy itt valamit sürgősen tenni kell.

PI: A kerettantervben szerepel a kompetencia kifejezés, de egyáltalán nem kompetenciaalapú az oktatás. Van kompetenciarésze az érettséginek, de a követelményrendszer nem kompetenciaalapú. Pedig az lenne itt az egésznek a lényege, hogy azzá váljon az oktatás. Már évek óta birtokában vagyunk annak a tudásnak, amellyel lehetne ezt csinálni. A tananyag mennyiségét kellene erősen csökkenteni.

KÁL: Nem is elsősorban a gimnáziumokban kellene erőteljes reformokat végrehajtani, hanem az általános iskolákban. Olyan szintű és jellegű tudást várnak el tőlük, amire abszolút semmi szükségük nincsen a gyerekeknek.

magyarnarancs.hu: Tehát a belengetett bürokráciacsökkentéssel nem igazán változna semmi?

KÁL: Ez alapból fontos lenne, az oktatás nem lehet ennyire bürokratikus. Én úgy gondolom, az oktatásnak az egyik legrugalmasabb rendszernek kellene lennie. Igenis folyamatosan kellene alkalmazkodni a diákok igényeihez, tehát ahhoz, hogy nekik milyen kompetenciákkal kellene rendelkezniük, hogy sikeres emberek legyenek. A bürokráciacsökkentés nagyon kellene, de ez még nem oldja meg a problémákat.

magyarnarancs.hu: Mit szóltak a diákok a közleményhez?

KÁL: Még nem tudjuk. Vannak hangok, hogy valami készülődik, valamit próbálnak összehozni, de sokan vannak, így nyilván nehéz.

magyarnarancs.hu: Amikor mi itt beszélgetünk, körülbelül 50 iskola nevelőtestülete írta alá a Tanítanék elnevezésű kezdeményezést. Mit gondolnak, lesz ebből valami?

KÁL: Én azt gondolom – és azt hiszem, a tantestület is –, a miskolci kezdeményezés mögé kell beállni. Tulajdonképpen velük szeretnénk egyeztetni, hogy ők milyen lépések mentén képzelik el a továbbiakat. Nagyon jó, hogy ennyien csatlakoztak, csak ezt szervezetté kell tenni valamilyen módon. Azt hiszem, hogy ebben van erő, és szeretnénk, ha itt, Budapesten is tudnánk valamit létrehozni. De mondom, ezt csak a velük való egyeztetés után. Nem tudom, elmegy-e ez a vonal abba az irányba, hogy itt a gyerekek óraszámában, az elvárt tudásanyagban következik be változás. Én remélem, hogy igen. Jó lenne, ha több iskola mozdulna meg, ha most belátnák, hogy mindenkire szükség van, mert ezek a gondok mindenhol jelen vannak.

PI: Egyébként nagyon elszántak vagyunk, és tovább fogunk menni.

szerző
Gera Márton
publikálva
2016. jan. 18., 06:20
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    2016. január 20., szerda 20:41
    Büszke vagyok volt tanítványomra, Gera Mártonra.Remek kérdései segítettek megérteni a közoktatás helyzetét azoknak is, akik nem gyakorló pedagógusok.
    Köszönöm, Marci!❤
  2. 1 Pasinszki
    Pasinszki
    2016. január 18., hétfő 15:16
    ": Egyébként nagyon elszántak vagyunk, és tovább fogunk menni."
    Hegyeshalom irányába, csak azon valamelyest túl.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Vesztébe rohan
Orbán és a hanyatló Nyugat
Genetika és honfoglalás
Miből van a magyar?
Interjúk
Háy János, Dresch Mihály, Eugenio Barba
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra