Jogerős: a Mediaworks megsértette a Népszabadság munkatársainak jogait

  • narancs.hu
  • 2017. január 5.

Belpol

„A magyar jog szerint sem lehetett volna úgy megszüntetni a lapot, ahogy ez történt.” A TASZ közleménye.

Jogerősen, másodfokon is elmarasztalta a bíróság a Mediaworks Zrt.-t, amiért a cég a munkavállalók előzetes tájékoztatása nélkül döntött a lap felszámolásáról és a munkavállalók munkavégzés alóli felmentéséről. A bíróság kimondta azt is, hogy jogszerűen működött üzemi tanács a Népszabadság dolgozóit foglalkoztató cégnél.

A Népszabadság üzemi tanácsának elnöke, Danó Anna a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével indított eljárást a munkáltató Mediaworks Zrt. ellen a cég munka törvénykönyvét sértő eljárása miatt. A törvény értelmében a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedést megelőzően legalább tizenöt nappal ki kell kérni az üzemi tanács véleményét. Ez azonban elmaradt. Mint ismeretes, az ominózus nap reggelén a munkavállalók nem tudták fölvenni a munkát, nem férhettek hozzá saját mail boxukhoz, a lap online portálja helyén csupán a lap megszüntetéséről szóló cégközlemény volt olvasható. A lap munkatársai órákkal később egy motoros futár által kézbesített, aláíratlan levélből értesültek a lap megjelenésének felfüggesztéséről, a munkájuk megszűnéséről.

November elején arról adtunk hírt, hogy az elsőfokú bíróság helyt adott Danó Anna kérelmének és megállapította, hogy a Mediaworks nem dönthetett volna a lap bezárásáról a munkavállalók érdekeit képviselő üzemi tanács véleményének kikérése nélkül.

A döntést támadó fellebbezésében a Mediaworks kétségbe vonta az üzemi tanács létezését, valamint a testület elnökének a legitimációját is. Érvelésük szerint a körülmények miatt nem volt lehetőségük az üzemi tanács véleményének kikérésére, továbbá vitatták azt is, hogy a törvény értelmében egyáltalán köteles lett volna a Népszabadság munkavállalóit tájékoztatni. Ezek az érvek azonban a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszéket sem győzték meg, a bíróság ezúttal is a Népszabadság munkavállalóinak adott igazat.

„Igazunk van, lapunk már nincs. A cég számára pedig vállalhatónak bizonyult ez a jogsértés a Népszabadság felszámolásáért” – szűrte le Danó Anna, a Népszabadság üzemi tanácsának elnöke az ügy tanulságát.

„Nem áll rendelkezésünkre olyan jogi eljárás, amellyel felléphetnénk a sajtószabadságot intézményesen felszámoló médiapiaci átalakításokkal szemben. A munkavállalók törvényben biztosított jogainak érvényesítésével azonban közvetve az újságírók jogai mellett állhattunk ki. A kiadó eljárása törvénytelenségének bírósági megállapítása megmutatja, hogy még a magyar jog szerint sem lehetett volna úgy megszüntetni a lapot, ahogy ez történt” – mondta el Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.