1. Csodálatosan sokan voltak
„Sokan leszünk” – mondta egy férfi a feleségének, amikor az 5-ös buszról leszállva meglátta, hogy mennyien is jöttek el a CEU-ért tüntetni.
Igaza lett: az elmúlt évek hangtalan, pár száz, olykor pár ezer embert megmozgató demonstrációi után egyenesen úgy érezte magát az ember az Oktatási Szabadságot nevű csoport délutáni megmozdulásán, mintha valamelyik zenei fesztiválon járna, ahol mozdulni sem lehet. Amikor a tömeg eleje megérkezett a Kossuth térre, sokan még csak a Lánchídon vonultak át.
Mondhat bármit a Tények, nem kell beszámolnia tisztességesen az eseményről a köztévének sem, akkor is tény marad:
ez volt az eddigi legnagyobb Orbán-ellenes megmozdulás,
talán csak a netadós tüntetés veheti fel vele a versenyt. Ez azért fontos, mert szinte példa nélküli, hogy cirka két és fél nap alatt ennyi embert sikerüljön elvinni egy demonstrációra – az Oktatási Szabadságot ugyanis csütörtök este hirdette meg az újabb megmozdulását, amikor már lehetett tudni, hogy a lex CEU-t 24 óra alatt átverték a törvényhozáson, s túl voltunk egy több ezer fős élőláncon. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint annak kellet volna következnie, hogy innentől mindenki beletörődik, hogy Magyarországon már egy egyetemet is be lehet záratni. Hát, egyáltalán nem így lett.
2. Tavaszi séta vagy kemény tüntetés?
A tüntetés hangulata nagyon hasonló volt a múlt vasárnapi megmozduláshoz. Vonult a tömeg, a menet elején haladó autóból szóltak az ismert pop- és diszkóslágerek, sokan még táncoltak is közben. Egészen remekül érezhette magát az ember, de kérdés, hogy a mai politikai térben mennyit ér egy ilyen felvonulás.
Mennyit ér 70–80 ezer ember sétája, amikor a kormány hosszú ideje csakis erőből politizál?
Akikkel menet közben beszélgettem, szinte mind azt mondták: teljesen mindegy, mi hangzik el, mi lesz a követelés (Áder ne írja alá), Orbánék ugyanúgy visszatáncolnak, mint tették a netadó esetében. „Ha meglátja ezt a tömeget, nem lesz itt semmilyen lex CEU” – mondta egy egyetemista lány, aki szerint például éppen ebben a „békés vonulásban” van a mostani tüntetés ereje. Erre azért egyelőre nem ihatunk mérget.
| ||
_top_story_lead.jpg "false")
3. Elég megvédeni a CEU-t, vagy mást is kell követelni?
Ez a kérdés a tüntetőket is megosztotta, és jól láthatóan még a szervezők sem tudják a választ. Mert a menet során elhangzott néhányszor a „Demokráciát!” vagy éppen „Szabad országot!” felkiáltás, ám egyelőre mégiscsak a CEU ügyéről volt szó, ugyanakkor a netadós tüntetések pont arra mutattak rá, hogy lehet ugyan egyetlen ügyben sikeresnek lenni, viszont attól az ország még itt marad kilátástalanul, s jönnek a felháborítóbbnál felháborítóbb dolgok. A beszédek egy része a CEU mellett szólt másról is, de kérdés, mit szeretne az Oktatási Szabadságot nevű mozgalom. Békés Gáspár, a szervezet egyik vezetője azt mondta még a Várkert Bazárnál, hogy egyelőre ezzel az üggyel foglalkoznak: azt kérik, az államfő ne írja alá lex CEU-t, illetve a szabad oktatásért is kiállnak.
A tüntetés után a Kossuth téren maradó, majd a Nagykörúton menetelő, többezres tömeg ugyanakkor azt mutatta,
itt nem egyszerűen a CEU-ról és a szabad oktatásról van szó;
a vasárnap kora este utcára vonulók jelentős része tényleg azt üzente a kormánynak: Elég volt! Az Oktatási Szabadságot a tüntetés után mindenesetre bejelentette, hogy szerdán ismét tüntetnek, pontosabban csatlakoznak a Civilizáció nevű csoport civilekért demonstráló eseményéhez.
4. Joggal tart Orbán a fiataloktól
A 2012–13-as diáktüntetések és a netadó elleni megmozdulások megmutatták, hogy a fiataloktól nagyon meg tud ijedni ez a kormány. A tegnapi demonstráció egyik legnagyobb tanulsága pedig az, hogy fiatalok még soha vonultak ki ilyen számban az utcára. Érthető ez, hisz az egyetemi autonómia és a tanszabadság kérdése őket érinti leginkább, ám volt olyan gimnazista tüntető is, aki azt mesélte, hogy eddig nem annyira érdekelte a politika, viszont most azt látja, „egyetlen országban sem lehetne eltűrni egy ilyen lépést”, ezért jött ki az utcára. És az is sokatmondó, hogy a tüntetés vége után még véletlenül sem radikálisok, hanem EU-s zászlóval demonstráló középiskolások és egyetemisták maradtak a téren, ők skandálták, hogy „Orbán, takarodj!”, „Ruszkik, haza!”.
5. Ha Áder János aláírja a törvényt, még több ember lehet az utcán
Amikor este, már a hivatalos befejezés után, épp a rendőrökkel farkasszemet nézve lábra kapott a tüntetők között a Magyar Nemzet információja (miszerint Áder aláírja majd a törvényt), azt lehetett hinni, a Parlament előtt felállt tömeg rögtön megindul az épületnek, az oldalt várakozó, sisakos rohamrendőrök pedig oszlatni fognak. Nem így lett, de a jelenet megmutatta, hogy amennyiben Áder aláírja a lex CEU-t, szinte biztos, hogy hasonló tömegek fognak az utcára vonulni. És akkor már mérgesebbek lesznek.
