E heti nyomtatott kiadásunkba Kis János filozófus, a CEU oktatója írt esszét a CEU-botrány politikai következményeiről. Az alábbi részlettel igyekszünk kedvet csinálni a teljes cikkhez és a teljes lapszámhoz.
A „lex CEU” által kirobbantott válság sokkal mélyebb és összetettebb, mint az Orbán-rezsim bármelyik korábbi megingása.
Volt már példa rá, hogy egy önkényes hatalmi intézkedés heves belső tiltakozást váltott ki, anélkül azonban, hogy erőteljes választ kapott volna a külvilágból; ilyen volt az internetadó ügye. Volt példa arra is, hogy egy önkényes hatalmi intézkedés erőteljes külső választ hívott ki maga ellen, anélkül azonban, hogy ezzel arányos belső ellenállást generált volna; ilyen volt a média megszállását előkészítő törvény ügye. Arra is volt példa, hogy nagyszabású tiltakozó mozgalom indult el alulról, de anélkül, hogy érzékelhető támogatást kapott volna a köztestületek felső régióiból; ilyen volt a Tanítanék esete. És még soha nem fordult elő, hogy egy megtámadott közösséget – akár a bírói kart, akár az újságíró-társadalmat, akár a pedagógusokat – ahhoz fogható szolidaritás vette volna körül, mint most a CEU-t.
Eddigi harcait Orbán mindig egy fronton vívta;
minden más területen biztonságban érezhette magát. Most azonban egyszerre kell az összes fronton háborúznia: le kellene szerelnie a nemzetközi nyilvánosságot; úgy kellene megvédenie szégyenteljes törvényét, hogy közben ne váljon páriává az EU-ban és az Európai Néppártban; helyre kellene állítania az egyetemi és tudományos intézmények fölötti kontrollját, meg kellene bontania a CEU körüli szolidaritást, el kellene sorvasztania a tiltakozó mozgalmat, és nem utolsósorban kezdenie kellene valamit a jobboldali értelmiség növekvő elidegenedésével. Fogyatkozik körülötte a levegő, és ezzel is kezdenie kellene valamit: figyelemre méltó, hogy az elmúlt hetekben senki nem akadt, aki nem közvetlenül Orbánnak köszönheti a stallumát és a fizetését, és mégis hajlandó lett volna kiállni a „lex CEU” mellett.
Orbán megteheti, persze, hogy nem enged, sőt, egyre nehezebben teheti meg, hogy engedjen.
De ezt a háborúját ezen a módon nem nyerheti meg. Olyan dilemmák elé állította magát, melyeknek nincs jó megoldásuk. Ha megtorlás nélkül hagyja az egyetemi és akadémiai intézmények lázadását, eloszlik a félelem, melynek nem kis szerepe van hatalma stabilizálásában. A megtorlási kísérlet azonban könnyen visszaüthet: ha ennyien kiálltak a CEU mellett, a büntetéssel sújtottak mellett is kiállhatnak ennyien – vagy még egyszer ennyien. Ugyanilyen szerkezetű dilemma elé fog kerülni az EU-ban és az Európai Néppártban is. Ha a végsőkig kitart a törvénye mellett, teljesen elszigetelődhet. Ha enged, politikai súlyát veszítheti el.
Folytatás az e heti Magyar Narancsban. Reggel óta az újságárusoknál.
