Csakhogy van egy-két probléma. Torgyán
nem akar félreállni,
holott a "szabad elvonulást" többször is fölajánlották neki, legutóbb - a Szabadi-ügy kezdetén - Boros Imre megbízott agrárminiszter. A pártalkotmány ugyanis nem teszi lehetővé az elnök elmozdítását. Amint azt Lányi ironikusan megfogalmazta: "Ha Torgyán Józsefet elütné a villamos, megszűnne a Független Kisgazdapárt." A dokumentum szelleme szerint a párt: maga Torgyán József. "Tévedés ne essék - tette hozzá Lányi -, önként ültettünk magunk fölé diktátort." Lányi a zord időkkel magyarázza Torgyán mindenhatóvá tételét. "Nem hagyhattuk, hogy az FKGP a Petrasovits-párt sorsára jusson. Erősen kézben kellett tartani az ügyeket."
Az utóbbi időben "leszalámizott" kisgazda vezetők véleménye nagyjából egybeesik a tekintetben, mikor kezdődtek a bajok, legfeljebb a hangsúlyokat helyezik máshová.
Lányi Zsolt szerint a választók a Torgyán-villát is megbocsátották volna, ha a volt miniszter képes jól strukturált agrártámogatási rendszert működtetni, ha a nagy lóvét nem azok viszik el, akik közel ültek a zsíros fazékhoz - miközben az apró családi gazdaságokban éhen vész a jószág. Lányi számára az volt a kijózanodás pillanata, amikor a Demokratában megjelent, hogy pártja három százalékon áll. "Ekkor már nem hihettem, hogy csak az ellenséges propaganda kelti rossz hírünket."
Bánk Attila és Kiszely Katalin azt mondja: őket a Pepó-, majd a Székely-ügy kezdetekor szállingózó hírek, mendemondák kisgazdapárti kezelése győzte meg arról: Torgyán nem hajlandó tenni az elharapózó korrupció ellen. Egy másik volt frakciótag szerint az első botránykő a Fradi-ügy volt 1998 végén: Torgyán attól kezdve a folyamatos szőnyeg alá söprés taktikáját követte.
Egy körülményt valamennyi forrásunk kiemelt: a pártelnököt az őt körülvevő fejbólintójánosok elzárták a valós információk elől. Elsősorban egy közeli munkatársa, akiből egyébként az elnök helyettes államtitkárt szeretett volna csinálni a Honvédelmi Minisztériumban. Kisgazdapárti forrásaink szerint erről azzal tudták lebeszélni Torgyánt, hogy az illető úr úgysem menne át a C-típusú átvilágításon, tekintettel a román katonai elhárításhoz fűződő múltbéli kapcsolataira.
Torgyán József nemcsak a klientúrától, de a megyei kisgazda elnököktől és az FKGP-vezetőségtől sem hallhatott
egyetlen igaz szót sem
a vidéki állapotokról, miután a társaság alaposan megrostálódott. Ahogyan Kiszely Katalin fogalmazott: a párt afféle "anti-Taigetoszként működött, a bénák és félkegyelműek a mélybe taszigálták az egészségeseket".
A Torgyán-ellenes tábor szerint a megyei elnökök egy része az ilyen-olyan agrártámogatások révén az elnök Torgyán zsebében van. A csongrádi elnök például sajtóhírek szerint 6,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott; aztán itt egy kis biodízelügy, ott egy szerény nyolcvanmilliós barackültetvény, amott tíz kicsi konzervgyár. (Balogh Gyula szabolcsi elnöknek például 1999-ben 950 milliós támogatás jutott.) A Népszabadság február végi gyűjtése alapján úgy látszik, nyolc megyei elnök áll szilárdan Torgyán mellett.
Elpucolófélben a vállalkozói tagozat is. Székely Zoltán sorsa ismeretes; Molnár László tagozatelnök - aki majdnem bukott Székellyel együtt - januárban kilépett a frakcióból; nem tartóztatták, s a Fidesz sem állt vele szóba. Atyánszky Györggyel szemben büntetőeljárás folyik; mentelmi jogának fölfüggesztése még mindig nem került napirendre, mindenesetre ő jobbnak látja meghúzni magát. Deésy Géza - akit a kilencvenes évek elején Torgyán nevezett ki a vállalkozói tagozat élére - szerepe jól ismert a Torgyán fiát korrupciógyanúba keverő kazettaügyben.
A frakcióban a Torgyánt biztosan támogató tábor 18 fősre apadt. Tegyük hozzá: amennyiben a pártelnök el nem hagyja a koalíciót; sokak szerint ennek megnőtt az esélye, amit arra alapoznak, hogy a kilépés lehetőségét Torgyán határozottan cáfolta. Ha mégis megtenné, Torgyánné Cseh Márián kívül talán csak Czoma Kálmánt, Gyimóthy Gézát, Kávássy Sándort, Homoki Jánost és az elárvult Szabadi Bélát találná maga mögött.
A mostanra reformerekké avanzsált kisgazdák jellegzetesen Kádár-kori érveléssel bizonygatják, miért maradtak az utolsó pillanatig: "a párt érdekében", illetve mert "belülről kell átalakítani a rendszert". A kontraszelekcióról is mint valamiféle tőlük független erőről beszélnek. Holott a válságból kivezető út épp azért látszik meglehetősen rögösnek, mert mind a "reformerek" (Lányi Zsolt, Kiszely Katalin, "pártonkívüliként" Csúcs László, Molnár Róbert, Liebmann Katalin, illetve akik időközben csatlakoztak), mind az úgynevezett "polgári platform" (Bánk Attila, Boros Imre, Pokol Béla, Horváth Béla, Várhelyi András, Turi-Kovács Béla) hitelességét megkérdőjelezi, hogy többségük akkor fordult szembe a pártelnökkel, amikor annak feje már megjelent a célkeresztben. Pedig Kiszely Katalin például már szeptemberben elveszítette az elnök bizalmát - egy, a Kis Újságnak adott interjúja harmadnapján azon vette észre magát, hogy már nem elnöki főtanácsadó.
Vannak más kegyvesztettek is a frakcióban, akik még mindig az "ingadozók" táborában vannak. Például Tímár György, akit Torgyán már a Környezetgazdálkodási Intézet botránya idején is azzal vádolt, hogy ő mozgatja a pártelnökkel szembeforduló környezetvédelmi minisztert, Ligetvári Ferencet.
Hogy pontosan mi folyik a kisgazdák háza táján, azt nemigen tudni. A párt környékén mindenesetre
többféle "forgatókönyvet" emlegetnek
Amit csak bonyolít az, hogy egyrészt a szereplők sokszor mintha maguk sem tudnák, milyen szerepet játszanak épp, másrészt a kisgazda belharcba alaposan belekavar a nagyobbik koalíciós partner, amely ráadásul maga sem egységes abban, éppen melyik kisgazda nyulat kell előrántani a kalapból.
Hamarosan el kell dőlnie, a párt ki tudja-e lökni magából elnökét. A torgyáni és az ellentábor erőviszonyai ugyan alaposan átrendeződtek, mégis kétséges, mire megy ezzel az elnök ellenzéke. A "polgári platformmal" szövetségre lépett "reformerek" ki akarják kényszeríteni az országos nagygyűlés összehívását. A nagyválasztmány - amit egyébként csak a pártelnök hívhat össze - módosíthatja a párt alkotmányát, például lehetővé teheti az elnök visszahívhatóságát; az ellenzék ezt szeretné elérni. Torgyán többször is nyilatkozta: esze ágában sincs összetrombitálni a legfőbb kisgazda fórumot. Újabb csavar: Bánk Attila (volt?) pártfőügyész és exfrakcióvezető a pártból való kizárása előtt még fölfüggesztette Torgyán párttagságát, ami, ha jogszerű volt, eleve megakadályozza bármiféle párttestület összehívását - merthogy az erre egyedül jogosult Torgyánt taccsra tették.
A derűlátóbbak szerint meg kell kockáztatni, hogy - ha törvénytelenül is - összeüljön a nagyválasztmány, ügyvivő testületet válasszon, és a leglényegesebb pontokon módosítsa az alkotmányt. Torgyán persze perelni fog, és a pert hét év múltán valószínűleg meg is nyeri; mint ahogyan Nagy Ferenc Józsefék győztek Torgyán ellen.
Kisgazda körökben az is fontos kérdés: ki legyen az új ász? A Torgyán-ellenzék szerint Lányi Zsolt iránt még megvan a bizalom mind a tagság, mind a Fidesz részéről. Igaz, többen is úgy gondolják, hibázott, amikor kilépett a frakcióból, hiszen így nincs, aki belülről ellensúlyozza Torgyánt. A volt frakcióvezetőt, Bánk Attilát többen puha és határozatlan politikusnak tartják, aki követő és nem élenjáró típus, vagyis alkalmatlan arra, hogy Torgyánt kiüsse a nyeregből, és talpra állítsa a pártot. A játszma egy pontján úgy látszott, a Fidesz őt favorizálja. Többen is felemlegették: miután Torgyán lemondott az agrártárcáról, és magát tekintette legitim frakcióvezetőnek, az Országgyűlés elnöke "Bánk mellé állt". Állítólag "Bánk tárgyalta le azt is, hogy Boros Imre legyen a megbízott ideiglenes agrárminiszter, és ne a Torgyán által dróton rángatható Turi-Kovács Béla". Azt is beszélik, Bánk erős nyomás alatt állt, amikor elhalasztotta a március 1-jére tervezett frakcióülést, amelynek fő napirendi pontja Boros Imre meghallgatása lett volna. A fideszeseket állítólag kiverte a hideg arra a gondolatra, hogy másnap tele lesz a sajtó azzal, amit Boros talált az agrártárca háza táján. Bánk halasztott, ám a frakció Torgyán utasítására mégis összeült, és megfosztotta Bánkot frakcióvezetői tisztétől. Áder János házelnök kénytelen volt szentesíteni a dolgot, megerősítve ily módon - az új frakcióvezető, Szentgyörgyvölgyi Péter révén - Torgyánt.
Megoszlanak a kisgazda vélemények arról, miért "árulta el"
a Fidesz
Bánkot. Van, aki úgy tudja: néhány fideszes vezető a konzervgyárai miatt remekül kézben tartható Balogh Gyulát favorizálta; "Stumpfék" ugyan Bánkot támogatták, de hiába. Mások szerint Bánk túl sokáig hezitált, hogy a Torgyán által agrárminiszternek jelölt Gyimóthy megüresedett alelnöki székét elfoglalja-e a Házban. Ráadásul maga is szemet vetett az földművelésügy bársonyszékére; ezért aztán megrendült iránta a bizalom, és félrerakták. Egy harmadik vélemény szerint Bánkot eleve csak ideiglenes megoldásnak szánta a Fidesz. Látható tehát, kombinálni azért még mindig tudnak a pártban; ámbár az figyelemre méltó, hogy a Fidesznek a kisgazda válságban játszott meghatározó szerepét lényegében mindenki faktumnak tekinti.
A Független Kisgazdapártban Torgyán mellett más alkalmas személyiség eleve nem is rúghatott labdába. Lányi szerint éppen ezért a "nyitott kapuk" politikáját kell meghirdetni: jöjjön mindenki, aki kisgazda volt, most is az, vagy az akar lenni. "Majd csak kiizzadjuk magunkból az igazi vezetőt" - bizakodik. Kiszely Katalin szerint viszont a karizmatikus vezető helyett megfelelne egy jó kis ügyvivő testület is.
A pártban meglehetősen masszív az a vélekedés is, hogy az adu a Fidesznél lapul; nem hallani mostanában a Torgyán-fiú esetéről, és Szabadi Béla sorsa is az ügyészség kezében van. (Boros Imre agrárideiglenes Szabadi ellen feljelentést tett a tárcánál történtek miatt.) Amit akár vissza is dobhatnak azzal, hogy nem találtak elég bizonyítékot az alapos gyanúra, "csak előbb félre kell állítaniuk a Boros nevű mórt". Elvégre a földvidék minisztérium sara a Fideszre is fröccsenne: korántsem biztos, hogy jó lenne, ha Szabadi beszélni kezdene. Főleg, hogy a pártelnök a Fidesz felől nézve immáron ártalmatlan, és remekül kézben tartható. (Aminek ellentmond, hogy egyelőre nem világos: ha Torgyán szakítana, hányan tartanának vele.)
Amennyiben Torgyán marad az FKGP élén, állandósul a belső marakodás. A napirend előtti felszólalásokkal a szokásos gyűlöletfélóra biztosítva, az elnök ellenzéke által áhított kisgazda-megújulás csírájában elfojtva. Ez is egy forgatókönyv; sokan járnának jól vele, kivéve a kisgazdapártot.
Mihalicz Csilla
