Mesterházy Attila felemelkedése

Kivárta a sorát

szerző
Rényi Pál Dániel
publikálva
2013/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akkor lett az MSZP elnöke, amikor senki nem akart az lenni. Három év alatt akkora hatalmat szerzett pártjában, amekkorát Horn Gyulának sem sikerült. Hogy csinálta, és mi következik ebből?

Amióta tavaly októberben visszatért a politikai porondra, a kormánypárt kommunikátorai egyértelműen Bajnai Gordont, az Együtt 2014 vezetőjét tekintik Orbán Viktor kihívójának. A Fidesz plakátokkal, ingyenes kiadványokkal és a gazdasági holdudvar médiumai segítségével az exkormányfőt helyezte célkeresztbe. Az MSZP elnökét messze nem övezi hasonló figyelem, holott az ellenzék legerősebb emberét jelenleg nem Bajnai Gordonnak, hanem Mesterházy Attilának hívják.

 

false

 

MTI-fotó: Koszticsák Szilárd

 

Itt a balhé, vigyed

2009 márciusa végén - amikor Gyurcsány Ferenc bejelentette, hogy lemond kormányfői és pártelnöki tisztségéről - a magyar belpolitika jó ideje hibernált állapotban volt. A közélet szereplői 2008 márciusa, a "szociális" népszavazás óta tudták, hogy 2010-ben a Fidesz-győzelemnek csak az aránya kérdéses. Az MSZP végül Bajnai Gordont választotta kormányfőnek, a pártelnök Lendvai Ildikó lett. Jól szemléltette a baloldal kilátásait, hogy tisztségük elfogadásakor mindketten csak egy évre, a következő választásokig vállalták a feladatot.

Mesterházy Attila frakcióvezető-helyettes ekkor még csak 35 éves volt, bár nem számított zöldfülűnek. Már a Horn-kormány alatt kipróbálhatta magát a Miniszterelnöki Kabinetirodában, ahol 24 éves, frissen végzett közgazdászként osztályvezetői posztot kapott. 2001-ben alapítója és elnöke volt a Harmadik Hullám platformnak, és 2002-től máig tagja az MSZP elnökségének. Az első Gyurcsány-kormányban politikai államtitkárként, 2006 után pedig frakcióvezető-helyettesként dolgozott. 2009 tavaszán neve a párt lehetséges vezetőjeként is felmerült, de az elnökségben a "trojka", azaz Lendvai mellett Szekeres Imre és Kiss Péter befolyása érvényesült. (Hiller Istvánnal, Baja Ferenccel és Puch Lászlóval kiegészülve őket emlegetik öregekként a párton belül.) Biztosnak látszott továbbá, hogy a választások után minden korábbinál alaposabb tisztújítás elé néz az MSZP - nem volt hát hova sietni.

Új elnökként Lendvai azt ajánlotta a frakciótagoknak, hogy utódának a helyettesét, Mesterházyt válasszák meg. Ez sokat segített Mesterházynak; úgy lett az MSZP egyik legerősebb embere, hogy potenciális kihívóként nem kellett számolnia a párt elnökével. "Már 2009 tavaszán tudtam, hogy 2010-ben valószínűleg én leszek a miniszterelnök-jelölt. Tudtam, hogy nem nyerhetek, de azt is, hogy ha türelmes maradok, én építhetem újjá az MSZP-t" - foglalta össze a Narancsnak középtávú elképzeléseit a későbbi pártelnök, nem titkolva, hogy fél szemmel már akkor a 2014-es választásokra tekintett. Mesterházy helyzetét nehezítette, hogy Gyurcsányék köreiben felmerült: elnökjelöltként megfuttatják a brüsszeli kiküldetéséből hazatérő Kovács Lászlót. (Kerestük Gyurcsány Ferencet, ám ő arra hivatkozva, hogy "nem szeretne ártani" korábbi pártjának, nem kívánt nyilatkozni.) Mindeközben Kiss Péterék arról igyekeztek meggyőzni Bajnait, hogy korábbi vállalását felülírva mégis fogadja el a kormányfőjelöltséget. Gyurcsány tisztában volt az új frakcióvezető ambícióival, de nem volt olyan helyzetben, hogy megakadályozza a jelöltségét, az öregek pedig egyszerűen nem hitték el, hogy Mesterházyval hosszabb távon számolni kellene. Ezt az érintett kérdésünkre úgy kommentálta, hogy "az én egyik legnagyobb komparatív előnyöm az, hogy szisztematikusan alulértékelnek".

Mesterházytól a 2010-es választási kampány során, egy nyilvánvaló történelmi vereség kapujában mindenki valódi lelkesedést várt. "Ezért aztán nem az volt a mondás, hogy a cél a 'tisztes helytállás', hanem az, hogy 'sikert érünk el'. De a kampány egyben alkalmas volt arra is, hogy párton belül - az elnökválasztás előtt - jobban megismerjenek" - mondta erről lapunknak a pártelnök. 2010-es kampányát korábbi és jelenlegi munkatársai egyaránt komoly politikai teljesítményként emlegetik. "Felfoghatatlan állapotban volt az MSZP: a Jókai utca egy halottasházra hasonlított. Az emberek zöme azt se tudta, miért van ott. Mesterházy elszántsága tartotta életben az egész kampányt" - fogalmazott a jelölt egyik akkori, egyébként igen kritikus kollégája. Mesterházy már akkor sem a szakpolitikai megoldásokra koncentrált; egy reaktív, erősen negatív töltetű kampányt vezényelt. Menedzselte a választókerületi mozgásokat; olykor helyi sajtóhírek megformálásába és körzetspecifikus kampányok megvalósításába is beleszólt. Munkatársai már akkor kiváló hatalomtechnikusként jellemezték.

A trauma után

"Az egyik legnagyobb megelégedettséget az életben annak megvalósítása adja, amiről mások azt állítják, nem tudod megtenni" - ezzel a Walter Bagehot-idézettel zárul Mesterházy 2010 júniusában keltezett győztes elnöki pályázata. "Csak azért is megmutatom" attitűdje a párt megmaradása szempontjából sokat számított. 2006-hoz képest 2010-re az MSZP elveszítette választói kétharmadát, 1,3 millió szavazatot. A vidéki szervezetekben az a mondás járta, hogy ez lehet az MSZP utolsó frakciója a parlamentben; a tizenötezer fős aktivistahálózat majd' felére csökkent. Elvesztek az önkormányzati helyek, tönkrementek a helyi kisegzisztenciák, az anyagi-politikai hálózat korhadni kezdett. Idővel a párt szűken vett, háromezer fős mozgalmi magja is bomlásnak indult - pedig ők működtetik a pártot, ők tartják életben a helyi közösségeket. A pártszervezet totális összeomlása fenyegetett. "A párt legaktívabb rétege az ötvenes évei hajnalán jár, sokan közülük 2006-ban még az önkormányzati szférában voltak, de sosem voltak profi politikusok - mindegyiküknek volt állása a pártaktivizmus mellett. Félő volt, hogy nem viselik tovább, amikor megszólják őket az utcán, és végleg elfordulnak a politikától. Attila lelkesedése viszont sokat segített megtartani ezeknek az embereknek a hitét" - írta körül a Narancsnak a választások utáni hónapok hangulatát Lendvai Ildikó.

A tagság mindenekelőtt a liberálisokkal kötött rossz kompromisszumokban, másodsorban a régi motorosokban, egy részük pedig Gyurcsány Ferencben látta a történelmi kudarc fő felelősét. Az uralkodó érdekcsoportok a vereséget követően még inkább egymásnak feszültek - Mesterházy viszont ügyesen egyensúlyozott. Előbb Gyurcsánnyal és Szanyi Tiborral kánonban bírálta az öregeket, amiért az általuk uralt elnökség csak felajánlotta lemondását a választás után, ahelyett, hogy visszaadta volna a mandátumát. Néhány héttel később már az öregekkel jutott közös nevezőre, amikor Gyurcsány és Szanyi amellett érveltek, hogy ketté kell választani az elnöki, illetve a frakcióvezetői pozíciót. "Ha egy erényét kellene kiemelnem, azt mondanám, ő egy vérbeli kamarillapolitikus, a háttérben köttetett alkuk nagymestere" - kommentálta Mesterházy manővereit egy akkori - azóta Bajnai köreihez távozott - munkatársa.

A vereség után a tagság és a választmány egyaránt általános tisztújítást hirdetett, ám sem Gyurcsányéknak, sem Kiss Péteréknek nem sikerült saját jelöltet állítaniuk. A korábbiaknál heterogénebb, a párton belüli érdekcsoportok által alig befolyásolt elnökség meg is választotta az egyedüli indulóként Mesterházyt: és az új elnök már az első két évben uralta a pártvezetést. "Ilyesmivel még Horn Gyula is csak rövid ideig dicsekedhetett" - jegyzik meg többen a párt vezetői közül.

Lépésről lépésre

"Majd' kétszáz embert kellett kirúgnom a frakcióból és pártszervezetből együttesen. Sok helyen lenegyedeltem a fizetéseket. Összevontuk a párt- és frakcióapparátust, az erőforrásokat a frakcióhoz csoportosítottuk, és megemeltük a tagsági díjat. A tisztségviselőknek 10 százalékot le kell adniuk. Semmi pénzünk nem volt. Nem engedhettük meg, hogy teljesen ki legyünk szolgáltatva a Fidesz törvényhozásának" - sorolja első elnöki teendőit Mesterházy. Kezdettől le akart számolni az MSZP "kiskirályságokra" épülő struktúrájával. "Emiatt voltunk éveken keresztül mozgásképtelenek. Persze kényelmes volt, mert el lehetett kenni a felelősséget, így mindenki mindig talált magának bűnbakot vagy kibúvót." A garnitúraváltást nem lehetett egyik pillanatról a másikra lezavarni. Kiss Péter a Baloldali Tömörülés élén vagy Hiller István a Szociáldemokrata Platform elnökeként a legnagyobb létszámú politikai közösségek vezetőinek számítottak a párton belül. Ellenük fölösleges lett volna további harcot folytatni akkor, amikor Mesterházyra a valódi veszélyt Gyurcsány jelentette.

Így hát egyedi alkuk köttettek: Hiller a humánpolitikai, Szekeres a gazdasági, Kiss a társadalompolitikai kabinet, Lendvai pedig a frissiben létrehozott Programtanács vezetője lett. Szanyi azzal érezhette magát fontosnak, hogy ő kapta meg az önkormányzati kampány karmesteri pálcáját. Az öregek úgy érezhették, szükség van a szakértelmükre.

Az elnök közben építgette az állásait. Legszűkebb köréhez Velez Árpád és Harangozó Tamás tartozik; mindketten Mesterházy régi barátai, a 2000-es évek legelején együtt léptek be a pártba és alapították meg a Harmadik Hullám platformot. Elnökké választását követően Velez lett Mesterházy első kabinetvezetője, két évvel később pedig ő követte Puchot a pártigazgatói poszton. Az utóbbi váltásnak nem csak politikai-pénzügyi okai voltak. Velez aktívabb elődjénél. Járja a megyéket, eljutott a 106 választókörzet mindegyikébe. "Van olyan helyi szerv, ahol húsz éve nem járt se igazgató, se elnök" - meséli Velez, aki szerint mind a hatékonyság, mind a számonkérhetőség növelése miatt fontos, hogy karakterében új igazgató vigye a szervezési ügyeket. A belső maghoz tartozik Szakács László is, aki később épp Velez helyét vette át, és lett pártelnöki kabinetfőnök. A triumvirátus tagjai Mesterházy bizalmi emberei; úgy tudjuk, hogy például a Gyurcsánnyal szembeni lépések forgatókönyvét is csak velük osztotta meg. A párt második vonalában bírálják is sokan, amiért "csak látszategyeztetést folytat az országos testületekkel, de a valódi döntést a legszűkebb körben hozza meg".

 

false

MTI-fotó: Koszticsák Szilárd

 

Pártelnöki hatalma megszilárdulásában sokat köszönhet Gyurcsány ambícióinak. A volt kormányfő másfél éves belharca ideiglenes, de erős koalíciót kovácsolt össze a régi garnitúra és Mesterházy között. Az öregeket az bosszantotta, hogy a Demokratikus Koalíció (DK) platform a Hiller és Lendvai vezette szocdem platform tagságától szívott el több száz főt. Mesterházynak az okozott fejtörést, hogy a Táncsics Mihály Alapítvány élén Gyurcsány évi 250 millió felett diszponált - amihez így alig fért hozzá a pártvezetés. Másokat az zavart, hogy Gyurcsány Ferenc a párton kívüliek számára is megnyitotta platformját, "házon belülre" engedve azokat a liberális értelmiségieket, akikben az MSZP-ben sokan ma is a "katasztrófakormányzás" fő felelőseit látják. Mesterházy hovatovább békítő szerepben tűnt fel, amikor türelemre intette az elégedetleneket, akik már 2011 elején Gyurcsány eltávolítását szorgalmazták. (Gyurcsány és az MSZP vajúdásának részleteiről lásd: Túszdráma, Magyar Narancs, 2010. november 18.) Nem lehetett ugyanis előre tudni, mekkora - személyi és anyagi - károkkal járna egy erőszakos válás vagy egy esetleges pártszakadás. Mesterházy kivárt addig, amíg már a vidéki szervezetekben is eluralkodott a Gyurcsány-ellenes hangulat. 2011 őszén a szakadás már kevésbé érintette érzékenyen a pártot: az 59 fős frakcióból tízen távoztak, és két-három száz tag hagyta el az MSZP-t.

Térfoglalás

"Mindenkire számítunk, de nem mindenkire ugyanott, ahol az elmúlt években. Új szereposztás kell. Ezért a köszönet mellett egy kéréssel is fordulok hozzátok. Arra kérlek benneteket, akik az elmúlt években megjelenítettétek a szocialista pártot, hogy most egy kicsit lépjetek hátrébb" - mondta az elnök pártja 2011 novemberi, az első Gyurcsány nélküli kongresz-szusán. A bejelentésről az elnök előzetesen tájékoztatta az érintetteket, de Szekerest és Kiss Pétert így is mellbe vágta a nyilvánosan tett, harsány vastapssal kísért ukáz.

Mesterházy mindvégig "korszakváltásról" beszélt; döntöttek a párt működési elveinek megváltoztatásáról és az alulról felfelé menő tisztújításról is. Az alapszabály háromnegyedének átírását ellenszavazat nélkül fogadta el a kongresszus. Ebben szerepe lehetett annak, hogy Mesterházyék úgy adták el a módosításokat, mint amik szélesítik a tagság beleszólási lehetőségeit. Ám közben megerősítették a pártvezetés jogosítványait, így például a jelöltek kiválasztásának folyamatában előzetes egyetértési joggal ruházták fel az elnökséget, miáltal az országgyűlési képviselőjelöltek megnevezésében az elnökség lényegében teljhatalmat kapott. (A módosítás szerint ameny-nyiben a helyi szervezet kétszer egymás után nem tud megállapodni az elnökséggel a jelölt személyéről, akkor végleg elveszíti a jelöltállítás jogát.) Látszólag szintén a döntéshozatal szélesítését szolgálja, hogy létrehozták az országos párttanácsot. (Ezt a testületet is az elnök vezeti, de a frakció, a választmány és a párt vezetői mellett tagja az összes megyei elnök is.) Valójában ez a lépés is a pártvezetés hatalmát erősíti. A 2012-es tisztújítással mindenki kipottyant az elnökségből, aki ellensúlyozni tudta volna Mesterházy befolyását; mások mellett Puch és Kovács László is elveszítette a mandátumát, a régiek közül egyedül Szanyi maradt.

A párttanács életre hívásával Mesterházy maga mellé állította és bevonta a döntéshozatalba a frakcióban és megyei szinten egyaránt megerősödött fiatal politikusokat. Bár ez nem a közvetlen bizalmi kör, ők is részt vesznek fontos döntésekben: így került előtérbe Gúr Nándor Borsod megyei, Gőgös Zoltán Veszprém megyei, Lukács Zoltán Komárom megyei és Tóbiás József Pest megyei elnök. Rajtuk kívül a politikai döntések születésénél a párt két fővárosi erős embere, Horváth Csaba és Molnár Zsolt is jelen van. Az elnök médiaügyekben Kránitz Lászlóra támaszkodik, a gazdasági vonatkozású találkozókon pedig rendre egy párton kívüli emberrel, Kákosy Csabával, a második Gyurcsány-kormány (SZDSZ által jelölt) gazdasági miniszterével az oldalán jelenik meg.

E körhöz tartozik Botka László is, aki az elmúlt években az MSZP egyik legerősebb emberévé nőtte ki magát - sőt, 2010 tavaszán kevésre volt attól, hogy megméresse magát az elnökválasztáson. Országgyűlési képviselő, a Csongrád megyei szervezet elnöke, Szeged polgármestere, és tavaly óta ő az MSZP országos választmányának is az elnöke. A választmánynak korábban jelentős szerepe volt a párton belüli hatalmi alkuk alakításában (ennek, illetve Mesterházy elnökké választásának a részleteiről lásd: "vakodj a zsűritől!, Magyar Narancs, 2010. május 27.), ebben a ciklusban azonban a testület fokozatosan elveszítette kontrollfunkcióját. Ám még így is a választmányi üléseken hangzanak el kritikus vélemények. Az elmúlt hónapokban Hillerék többször és hangosan bírálták Mesterházy "látszategyeztetéseit" és diktatórikus vezetési stílusát - miközben a háttérben Botkát győzködték erélyesebb fellépésre. A konfliktust az is élezi, hogy az öregek közül többen Bajnait látják alkalmasabbnak a miniszterelnöki szerepre.

E próbálkozások azonban nem jártak sikerrel: Botkát az elnök nem véletlenül segítette be az összes országos testületbe. Földindulásszerű változás kellene ahhoz, hogy jövőre ne Mesterházy Attila legyen az MSZP miniszterelnök-jelöltje.

Kemény helyzet

A politikai vezetés stabil, de a Jókai utcai székházban ettől még feszült a hangulat. Az MSZP érdemben nem tudott profitálni a Fidesz népszerűségvesztéséből, az elmúlt évek leghízelgőbb mérései is maximum 1,3 millió szocialista szavazót mutatnak. Amikor idén márciusban a Tárki sosem látott alacsony - a teljes népességben mindössze 9 százalékos - támogatottságot mért a pártnak, Mesterházy levélben volt kénytelen magyarázkodni a párttagok előtt a szerinte erősen manipulatív felmérés hazugságairól. Az elnök körei a visszaesést két tényezőnek tulajdonítják. Mesterházy gyakorta hivatkozik az Ipsos kutatóintézet februári felmérésére, mely szerint az MSZP egészen tavaly őszig erősödött, s az akkor porondra lépett Együtt 2014 valójában nem a bizonytalanokat szólította meg, hanem a szocialistáktól hódított el jelentős tömegeket. (A felmérés szerint Bajnaiék támogatóinak 45 százaléka 2010-ben az MSZP-re szavazott, 20 százalékuk adta a Fideszre a voksát, és 7 százalékuk érkezett a meghódítani kívánt "bizonytalanok" táborából.) A hanyatlást a másik, a nyilvánosságban kevésbé vállalt magyarázat szerint a rezsicsökkentés okozta, amely épp azt az alsó középosztályt szólította meg, amit az egykulcsos adó bevezetésével a Fidesz elveszíteni látszott. A még ősszel kiszivárgott Baloldaliság. Remény. Erő című irat sokat elárult az MSZP stratégiai problémáiról: a pártban oly hőn áhított baloldali fordulatot a stratégák teljes mértékben alárendelték a szavazatmaximalizálási szempontoknak. Az MSZP nem meri opponálni a Fidesz populizmusát; az ún. nemzetpolitikában, az európai politikában és különösen a gazdasági populizmusban inkább megpróbálja felvenni a versenyt a kormánnyal. A rezsicsökkentést az MSZP egyszerre támogatja, és kevesli annak mértékét, miközben kampányol az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése mellett. A zavaros üzenetek hatástalanok maradtak, a reaktív, negatív kampányelemekből pedig a kreativitás hiányzik; az éhségmenethez hasonló kezdeményezések is a reméltnél jóval kisebb visszhangot keltettek. Kritikusai szerint Mesterházy hiába hozott új arcokat és friss levegőt a pártvezetésbe, tartalmilag és kulturálisan meg sem próbálta átalakítani a baloldal politikáját. "A szocpárt már csak olyan, hogy a tagok lojálisak az elnökhöz, és Mesterházy rengeteget tett a pártért egy nagyon kritikus periódusban. De nem üt át rajta a politikai meggyőződés, ami azt sugallná, hogy el tudná vezetni az országot. Ezt például Gyurcsánynál soha nem lehetett megkérdőjelezni" - sopánkodott lapunknak egy korábbi választmányi tag. A Medián legfrissebb felmérése szerint még az MSZP-szavazóknak is csupán a 47 százaléka, míg a Jobbikon túli ellenzéki szavazóknak csak 28 százaléka gondolja a pártelnököt a legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek. Ennél is árulkodóbb adat, hogy az ún. aktív elkötelezetlenek - tehát a szavazni kívánó bizonytalanok - körében Mesterházyt a megkérdezettek alig 3-4 százaléka tartja a legmegfelelőbb országvezetőnek.

Abban nincs vita a párton belül, hogy ellenzéki együttműködés nélkül nincs győzelem: e felismerés jegyében az MSZP egyelőre nem nevezett meg képviselőjelölteket, csak ún. választókerületi felelősök kaptak megbízást. De az biztos: sokuknak nehéz lenne elmagyarázni, hogy aktivistahálózatukat nem a saját emberük, hanem egy "külsős jelölt" érdekében kell mozgósítani. Mesterházy egyelőre nem adta a jelét annak, hogy ne gondolná komolyan a miniszterelnök-jelöltséget - és az is borítékolható, hogy az MSZP egy emberként áll majd elnöke mögött, amikor a jelölt személyéről kell dönteni. "Egyik sem volt baloldali. Amikor a vereséget kellett feldolgozni, soha egyikük sem volt már köztünk" - szemléltette az MSZP-ben uralkodó Bajnai-ellenes hangulatot egy pártvezető. A tagok - főként a fővároson kívül - az MSZP és az Együtt 2014 kapcsolatát egyre inkább az SZDSZ-hez való rossz emlékű viszonyhoz hasonlítják. Erős az igény, hogy Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai után az MSZP végre "ízig-vérig" berken belüli és baloldali jelölttel fusson neki a választásoknak.

Pénzügyek

Durván évi egymilliárd forintból gazdálkodik az MSZP, ennek azonban csak kis részét használhatja fel szabadon. A költségvetési támogatás 521 millió forint, amit kiegészítenek az országgyűlési és önkormányzati képviselőktől, az ingatlantulajdon hasznosításából, értékesítésből érkező bevételek, illetve a szigorú felhasználási szabályok alá eső pártalapítványi támogatások. A pártnak százmilliós nagyságrendű banki tartozásai vannak, jelentős részben a Jókai utcai székház 2007-es megvásárlása miatt. A Narancs ezt Velez Árpádtól tudta meg, aki bő egy éve váltotta a pártigazgatói poszton Puch Lászlót.

A korábbi pénztárnok Puchnak mára egyedül a Baranya megyei szervezet elnöki pozíciója maradt - befolyása azonban még mindig van egyes párt körüli erőforrásokra. Személye azért is érdekes, mert Puchnak közismerten jó barátja Velez Árpád apja, a Bábolna Rt. egykori vezére, Velez Zoltán agrárvállalkozó. Azt ugyanakkor kérdésünkre Velez Árpád Mesterházyval egyetemben cáfolta, hogy Velez Zoltán bármily módon segítené a párt pénzügyi manővereit.

Velez Zoltán szerepe nem részletkérdés, mert jelenleg is van olyan érdekeltsége, amely összefüggésbe hozható jobboldali körökkel. Ilyen például a Logal-Grad Kft., az a hulladékmentesítő cég, amelyről a HVG már tavaly megírta, hogy tagként egyaránt részese Velez Zoltán családi cége, az "zon Kft. és a Simicska Lajos tulajdonolta Közgép Zrt. Ez azzal együtt is meglepő információ, hogy papíron veszteséges cégről van szó.

Noha a közös üzletek zömmel felbontattak, azért utalnak jelek arra is, hogy Puch és Simicska között sem szűnt meg minden üzleti kötelék. Az M3-as Vásárosnamény és Nyíregyháza közti autópálya-szakaszát például a Közgép a Kelet-Út Kft.-vel és a Colas Hungária Zrt.-vel közösen építi ki, közel 70 milliárd forint ellenében. (A projektre előirányzott keretösszeget a fejlesztési ügynökség idén márciusban toldotta meg plusz 7 milliárd forinttal.) Mint arról az origo.hu 2010 végén beszámolt, a Kelet-Út Kft.-t "nemcsak az építőiparban keringő híresztelések alapján könyvelték el MSZP-s kötődésű vállalatnak (...), többségi tulajdonosa ugyanis Cseszák Sándor, aki 2007 decemberétől idén májusig tagja volt az MSZP új székházát építő cég, a Jókai 6. Irodaház Zrt. felügyelőbizottságának, régebben pedig üzleti kapcsolatban állt Dávid Gyula korábbi MSZP-s képviselővel, a párt több százmilliós vagyonnal rendelkező alapítványában működő felügyelőbizottság egyik tagjával". Dávid Gyulát a piacon Puch bizalmi embereként emlegetik, korábban ügyvédként is dolgozott az MSZP egykori pénztárnokának, nemegyszer ő képviselte például azt a svájci TGD Intermedia SA céget is, amely máig az informálisan Puch pénzügyi irányítása alatt álló Népszava napilap többségi tulajdonosa.

Fővárosi források szerint Velez Zoltán bizalmas kapcsolatot ápol Mesterházy Ernő üzletemberrel, Demszky Gábor korábbi tanácsadójával, aki a Hagyó-per másodrendű vádlottja, és tudottan közeli viszonyban áll szigligeti nyaralószomszédjával, Simicska Lajossal. Kérdésünkre Mesterházy Attila nem tagadta, hogy szokott találkozni Mesterházy Ernővel, de hangsúlyozta, hogy ezek nem üzleti jellegű összejárások. Mint mondja, Mesterházy Ernőnek jó kapcsolódási pontjai vannak a liberális értelmiségi társaságok felé, az MSZP pedig szeretné jobban elfogadtatni magát ezekben a körökben.

"A párt szervezeti-politikai irányítását sikerült egy pólusba terelni, a források csoportosítása tekintetében azonban nincs központi irányítás. Egyes erős embereknek vannak forrásaik, de nincs egyirányú pénzügyi akarat" - jellemezte a párt pénzügyeit egy forrásunk, aki szerint ennek a következménye, hogy az MSZP az elmúlt évek során képtelen volt egy életképes médiaportfóliót kialakítani. Állami hirdetések híján csődbe ment az anno - botrányos politikai alkuk eredményeként - baloldali kezek közelébe került milliós elérésű kereskedelmi rádió, a Neo FM, és a párt környezetében nem volt forrás a megmentéséhez. (Az ügy részleteiről lásd: A 70-30 világ alkonya, Magyar Narancs, 2012. július 12.) A pénzhiányt jelezte az is, hogy az MSZP nem tudott forrást előteremteni a Népszabadság többségi tulajdonjogának megszerzéséhez, amikor a svájci Ringier AG hirtelen szabadulni akart tőle (lásd: Vissza a feladóhoz, Magyar Narancs, 2012. augusztus 2.).

szerző
Rényi Pál Dániel
publikálva
2013/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5
    Bartek Konrád
    2013. június 18., kedd 00:31
    Egy széteső Mszp, csak a Fidesznek lett volna jó, és még Gyurcsányék kiválását is túlélték, ebből Mesterházyból még lehet valaki..
  2. 4
    Bartek Konrád
    2013. június 18., kedd 00:29
    Mesterházy ügyes játékos, több nála jóval erősebb politikust is túlélt már és nem hiteltelen, tényleg vaskézzel ugyan de összetartotta az Mszp-t megteremtve legalább az alapját a kormányváltásnak.
  3. 3
    Bartek Konrád
    2013. június 18., kedd 00:27
    Jó cikk, de jó lenne ha a Fidesz életéről is ilyen információkkal rendelkeznénk. de ott senki nem beszél kifelé mert rettegnek..
  4. 2
    Béla1983
    2013. június 16., 20:55
    szerintem belőle még lehet bármi!
  5. 1
    Béla1983
    2013. június 16., 20:54
    Jól csinálta, ügyes tehetséges politikus!

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Tarlós megszüntetné
Mi lesz a BKK-val?
Borsodi riport
Egy kegyetlen gyilkosság háttere
Interjúk
Parragh László, René Jacobs, Rob Brydon
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország