A börtönből nem szabadulhatnak. A romák ellen, aljas indokból, bűnszövetségben elkövetett gyilkosságsorozat három vádlottját életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A negyedrendű vádlott, aki a két utolsó, két emberéletet követelő gyilkosságban segédkezett, tizenhárom évet kapott, ő kilenc év múlva szabadulhat. Egyikük büntetését nem enyhíthetik.
Kiss Árpád elsőrendű vádlott és öccse, Kiss István nem hallgatta meg az ítélet indoklását, csak a fellebbezés idejére kísérték őket vissza a fegyőrök a tárgyalóterembe. Mindketten arra hivatkoztak, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás nem bizonyított be semmit, nem ők követték el a bűncselekményeket. A harmadrendű Pető Zsolt is ártatlanságát hangsúlyozta. Csontos István méltányos elbírálást kért; nem jószántából, életveszélyes fenyegetéstől való félelmében működött együtt a gyilkosokkal, állította az ítélet elleni fellebbezés alkalmával.
| ||
A Budapest Környéki Törvényszék alaposan felbolygatta a vádat. Kimondta, hogy a vádlottak bűnszövetségben működtek együtt, elhatározták, hogy a roma közösséget „megrendszabályozzák” – az ítélet szóhasználata szerint –, mert az állam nem képes kellő szigorral megvédeni magyar polgárait az agresszív roma közösségek támadásaival szemben. Az akkor megalakult Magyar Gárda sem képes erre, mert nevetséges „ólomkatonákból” áll. A Kiss testvérek Pető Zsolttal úgy gondolták, hogy az állam tehetetlen, a rendőrség és az igazságszolgáltatás pedig elnéző a „cigánybűnözés” kihívásaival szemben, ezért az állami alakulatok helyett saját kézbe veszik a cigánytársadalom „megrendszabályozását”, „megzabolázását” és „megregulázását” – ahogy a bíróság megfogalmazta az „aljas indok”, azaz a rasszista indíték metaforáit.
Bűnszervezetet hoztak létre, illetve létre sem kellett hozni, megállapodtak, hogy fegyveres akciókkal megfélemlítik a roma családokat és közösségeket, hátha elviselhetetlen feszültséget sikerül teremteni Magyarországon, és a hatóságok lépéskényszerbe kerülnek. Az összes fegyveres támadást emberölési szándékkal tervezték meg a vádlottak – állapította meg a bíróság, és szintén gyilkos szándékkal hajigáltak gyújtópalackos benzines üvegeket a faluvégi cigánytelepek házaira.
A bíróság azt hangsúlyozta, hogy „tettközpontú”, a cselekmény körülményeit mérlegelő döntést hozott, kizárólag az elkövetett bűncselekmények súlyát vette figyelembe. Döntését nem befolyásolta a közhangulat, illetve az a „társadalmi felháborodás”, aminek nyomait egyébként alig-alig voltunk képesek felfedezni a végtelenségig elhúzódó, bukdácsoló nyomozást meg az igazságszolgáltatás mellényúlásait figyelve.
Aki ezt a történetet végig figyelemmel kísérte, aligha hiheti, hogy az aljas indokból – rasszizmusból – elkövetett gyilkosságsorozat lényege pontosan kifejezhető lenne a jelenlegi büntető törvénykönyv rendelkezéseivel. Itt egészen másról, sokkal súlyosabb, előítéletes konfliktusról van szó. Nem véletlen, hogy a sértetteket képviselő ügyvéd a népirtáshoz próbálta hasonlítani a támadássorozatot, az ügyész pedig a terrorbűncselekmény fogalmától próbálta meg elhatárolni.
Az ítéletet az ügyész és a vádlottak is megfellebbezték.
A szerző többedmagával írt, vonatkozó blogja itt olvasható.
