Mérleg vagy ék

Az elmúlt hetek legmeglepőbb pártpolitikai zűrzavarát a Magyar Kétfarkú Kutya Párt hozta össze. A pártszakadás elmaradt, de így sem kevesebb a bizonytalanság a viccpárti korszakából kinövőben lévő formáció körül. Kérdés, mindez miként befolyásolja az ellenzék választási esélyeit.

Totojázásra már egyáltalán nincs idő, lapzártánkig mégsem lehet tudni, hogy lesz-e végül ellenzéki előválasztás Budapest XII. kerületében. Ha nem sikerül tető alá hozni az ellenzéki szereplők közötti megállapodást, akkor hiába nyílt esély a helyi vezetés ellenzéki átvételére a kerületet 2006-óta irányító fideszes Pokorni Zoltán visszavonulásával, mert Pokorni helyettese, a kormánypárti jelöltként induló Fonti Krisztina lesz az új hegyvidéki polgármester. Az ellenzéki oldal belső feszültségei azonban felülírhatják a politikai logikát is.

Botrányon innen és túl

Innen nézve mindaz, ami a XII. kerületben történt és történik, országos tanulságokkal is jár, közvetlenebb módon pedig a főváros működésére, a közgyűlés összetételére, belső viszonyaira is hatással lehet. 2019-ben még nehezen volt elképzelhető, de 2024-ben már reális forgatókönyv, hogy mindebben a Kutyapártnak kulcsszerep jut. És nem csupán azért – bár ettől nyilván nem függetlenül –, mert a viccpárt legerősebb politikusa, a párt alapítója és arca, Kovács Gergely az MKKP XII. kerületi embere.

Kovács régóta aktív figurája a kerületi politikának, emelkedő pályája pedig amolyan iskolapéldája lehet a magyar helyi politika átala­kuló viszonyrendszerének az elmúlt néhány évben. Abban, hogy ma párthovatartozástól függetlenül ő a legismertebb és talán legnépszerűbb alakja a kerületi közéletnek, egyszerre játszottak közre a kormányoldali korrupciós ügyek, a „hagyományos” ellenzékből való kiábrándulás, a látszatpolitizálás mindkét irányból, és eközben a kitartó és szorgalmas alulról történő építkezés az MKKP, illetve személyesen Kovács részéről is.

Az önkormányzat képviselő-testületébe 2019-ben kompenzációs listáról jutott be Kovács, a saját egyéni választókerületében (evk.) jókora különbséggel előzte meg őt egyfelől a kormánypárti jelölt (Tóth Dezső, 39,9 százalék), és az ellenzéki összefogás jelöltje, az egykori televíziós műsorvezető, Vágó István (44,26 százalék) is. Kovács a szavazatok 15,84 százalékát kapta meg, és a 11. egyéni választókerületet leszámítva az összes többiben fideszes győzelem született. A számok alapján joggal merült föl akkor sokakban, hogy ha lett volna az MKKP és az ellenzéki összefogás között koordináció, az összes evk.-t be lehetett volna húzni (már ha az MKKP választói átszavaztak volna az összefogásra, ami korántsem biztos). Vágó István tavalyi halálával az ellenzéki oldal, és azon belül a Demokratikus Koalíció (DK) elveszítette erős emberét – igaz, időközben az MKKP társelnöke immár saját jogán észrevetette magát.

Kovács korábban arról beszélt lapunknak, hogy az önkormányzati munka új terep volt a számára, és kellett idő ahhoz, hogy megértse, az adott keretek között gyakorlatilag lehetetlen bármit is elérni – ezért a kereteket szétfeszítve, alulról és kívülről kell felépítenie a kerületen belüli politikai aktivitását. A korrupciós ügyek és telekmutyik feltárása – ezekben valóban elévülhetetlenek Kovács érdemei – ezután következett (ezzel mi is alaposabban foglalkoztunk, lásd: Egy hegy megy, Magyar Narancs, 2024. január 24.). Kovács szerint ennek más ellenzéki szereplők is nekikezdhettek volna, de nem tették, aminek 2024-re az lett a következménye, hogy az MKKP társelnöke lett a helyi szinten aktív és kérlelhetetlen ellenzéki politikus mintapéldája. A 2022-es országgyűlési választások tanulsága szerint azonban mindez országos szintre nem volt átültethető közvetlenül: a főváros 3-as számú egyéni választókerületében ugyan meglepetésszerű ellenzéki siker született, de nem az 5,4 százalékot elérő Kovács lett a befutó, hanem az összellenzéki jelölt, a momentumos Hajnal Miklós (48,42 százalék) győzte le a kormánypárti Fürjes Balázst (41,82 százalék).