Orbán Viktor veje, Tiborcz István, és az ő ingatlanos apparátusa belevágott a Svábhegy északi lejtőjén elterülő jókora terület kizsigerelésébe. A hivatkozásokban rendre Béla király út 20.-ként emlegetett ingatlan a valóságban nemcsak a 20-as számú telket és a rajta álló műemléki védettségű Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villát jelenti (a villa történetéről lásd Nem fényes lokál című keretes írásunkat), hanem ennek tőszomszédságában a 18/a és 18/b telkeket, valamint a Laura út 1.-et is. Az egybefüggő terület egy hatalmas, valóban elvadult és romos, de jobb sorsra érdemes szelete az északi hegyoldalnak, ráadásul a valódi bejárást nem is a forgalmasabb (és kátyúsabb) Béla király út felől kell keresni, hanem a fölötte párhuzamosan futó, néhány éve (igaz, nem teljes hosszában, csak a köztársasági elnöki rezidencia hátsó kapujáig) felújított Mátyás király út felől. A budai hegyvidéken járatosak számára a két út neve ismerősen csenghet. Egyfelől a történelmi hagyományok miatt, hiszen egy sor híres-hírhedt villa áll a környéken, másfelől azért, mert alighanem a főváros legértékesebb magaslati területéről van szó, harmadrészt pedig – az utóbbi évek tendenciáinak köszönhetően – a NER-közeli potentátok látványos területfoglalása miatt (lásd Séta NER-földön című keretes anyagunkat).
A Béla király és a Mátyás király út közötti több mint háromhektáros terület behúzása az utóbbi évek egyik leglátványosabb manővere volt – kiegészülve még vagy tucatnyi hasonlóval a környéken – a kormányhoz, illetve a kormányfőhöz közeli köröktől. Semmi váratlan nem volt benne természetesen, mégis, kijózanítóan világosan mutatja az állami területek belterjes lepasszolása azt, hogyan működik a NER üzleti és politikai köreinek, a különböző állami hatóságoknak, az önkormányzatnak, a szakmának és a közvéleménynek az a struktúrája, amelyet 2024-ben Magyarországként tudunk azonosítani.
A terület 2019-es megszerzése után pár évig „fektették” a telkeket, nem estek nekik azon nyomban, ahogyan az más esetben sokszor – akár ugyanezen a környéken is – megfigyelhető volt. Az eredeti ötlet alighanem a terület „tarvágása” lehetett, erre utal, hogy 2020-ban még bontási kérelmet adott be az újdonsült birtokos a telken álló műemlék épületre is. Ezt aztán kisvártatva visszavonták (sőt az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokat támogató elektronikus dokumentációs rendszerből – az ÉTDR-ből – el is tüntették), hogy nem sokkal később a felújításra nyújtsanak be kérelmet. Most részben ez a felújítás indult meg, részben a területen álló többi, nem védett épület bontása, és az elvadult park helyére tervezett modern lakótömbök építésének előkészítése. Ottjártunkkor is dolgoztak a munkagépek, a park, sőt a Laura út fáira is sorsdöntő jelzéseket fújtak, a szűk, lejtős utcácskában pedig karókkal jelöltek ki egy tervezett kerítésvonalat, jóval a mostani düledező kerítéseken kívül.
No mutyi, yes mutyi
Volt idő, amikor a Fidesz hangadói egészen más tónusban beszéltek az érintett ingatlanokról. A szóban forgó telkek és épületek legnagyobb része ugyanis ahhoz a Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézethez tartozott, amelyet a második Gyurcsány-kormány még 2006-ban bezáratott a Molnár Lajos egészségügyi miniszter és Veres János pénzügyminiszter jegyezte ágyszámcsökkentő kormányrendelettel. A Béla király út 20. alatt működő szanatóriumi tagintézményt még korábban, 1998-ban ürítették ki; akkortól málladozott elhagyatottan a villaépület is. Több, kudarcba fulladt értékesítési kísérlet után, különösen azt követően, hogy 2006-ban a Svábhegyi Gyermekkórház többi részét is kipurgálták, nagyon úgy tűnt, az állam, amint tehetné, szabadulna az értékes ingatlanoktól. A teljes kórház bezárását érthető felháborodás fogadta: több ezer szülő aláírásával tiltakozó petíció is született, tartottak fáklyás élőláncot az intézmény körül, és a kerületet akkor ellenzékben, majd 2010 óta kormánypárti támogatással vezető Pokorni Zoltán polgármester 2007-ben harcias beszéddel állt ki a határozattal szemben. Pokorni egy demonstráció során „a sarkon kukucskáló ingatlanfejlesztőknek” is üzent; és azért, hogy „ne legyen túl nagy terve, ambíciója egyetlenegy ingatlanbefektetőnek se a kórház épületét, telkét, parkjait illetően”, változtatási tilalmat rendelt el a területre. A fenyegető ingatlanmutyi rémét maga Orbán is felemlegette az évi évértékelőjében, de aligha emiatt nem történt semmi a kiürített ingatlanokkal. Valójában sem az akkori kormánynak, sem a fideszes ellenzéknek nem volt még mesterterve a kincset érő terület hasznosítására.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
