Az otthoni ápolást végző szülők és támogatóik szerda reggel a költségvetés általános vitájának kezdetekor vonulnak a Parlament elé, hogy felhívják a döntéshozók figyelmét méltatlan helyzetükre, és követeljék: ismerjék el foglalkoztatási jogviszonyként a munkájukat, amelyért járjon tisztességes bér.
A 2019-es költségvetés tervezetében ugyanis nem szerepel az otthoni ápolást végzők helyzetének rendezése, miközben erre hatalmas társadalmi igény mutatkozik. A társadalom egésze jóval szolidárisabb ezekkel a kőkemény munkát végző szülőkkel, mint a döntéshozók – ezt bizonyítja az a több mint 16 ezer aláírás, amelyet a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület pár hét alatt összegyűjtött. A demonstráció helyszínén több tucat torokszorító történettel mutatják be a tartós beteget ápoló családok életét.
A szervezők – a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület, a Csak Együtt Van Esély – Csoport az SNI-s gyermekekért (CSEVE) és az aHang - nem adják fel a reményt, hogy a jövő évi költségvetésbe bekerülhet az a 6 milliárd forint, ami családok ezreit mentené meg a végzetes elszegényedéstől, amely ma Magyarországon valós jövőkép azok számára, akiknek sérült gyermeke születik.
A szomszédos államokban, beleértve a volt szocialista országokat is, nagyságrendekkel több pénzt kapnak az otthoni ápolást végzők. Tavalyi adatok alapján Csehországban a kiemelt ápolási díj 180 ezer forintnak megfelelő összeg havonta, Horvátországban 445 euró (140 ezer forint). Romániában ápoló asszisztensnek hívják, aki ezt a munkát végzi, és míg tavaly 1250 lejt, 87 ezer forintot kapott havonta, idén már 1900 lejt, azaz 130 ezer forintot, az összeg jövőre is nőni fog. Szlovákiában az otthoni ápolók bére (nem segélye!) 435 euró (138 ezer forint), augusztustól pedig a fogyatékkal élő emberek további 300 euró családi pótlékot kapnak. Ausztriában a 24 órás otthoni ápolásért kerek 2000 euró jár. Ehhez képest Magyarországon a legmagasabb, a kiemelt ápolási díj összege 2018-ban nettó 52 800 forint.
A Költségvetési Felelősségi Intézet számításai szerint évi 6 milliárd forintból megoldható lenne a kiemelt ápolási díjban részesülők helyzetének rendezése. A halmozottan sérült gyermeket nevelő szülők ugyanis nem tudnak munkát vállalni, így több száz háztartásban kell két vagy több embernek 100 ezer forint alatti összegből megélnie, míg egy sérült gyerek ellátása megannyi többletköltséggel jár. A tartós ápolást végzők száma 45 000 fő, közülük 12 000-en kiemelt ápolást igénylő családtagok ellátását végzik napi 24 órás munkában. Egy intézményben elhelyezett tartósan beteg személyre jóval többet költ az állam, mint amennyit az otthoni ápolásra.
A Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület és a csatlakozó szervezetek ezért azt kérik, hogy az otthoni ápolás váljon foglalkoztatássá, annak bére pedig legalább a minimálbér összegét érje el, az otthoni betegápolást ismerje el a kormány munkaként való elismerését és legalább a minimálbér összegét kapják meg azok, akik napi 24 órás szolgálatban dolgoznak súlyosan beteg hozzátartozójuk mellett. Az intézményi elhelyezés is körülbelül ennyibe kerül, de sokkal emberségesebb lenne, ha ezt otthonápolás támogatására fordítaná az állam.
A témában írt korábbi cikkünk itt olvasható.
