Nemzeti Rajkó Zenekar vagy valami hasonló, de a kiosztott sajtóanyagban nem találni az új elnevezést, ott következetesen a Rajkó Zenekar megjelölést használják… A tájékoztató írásos anyaga viszont másról is beszél: „A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Design Terminál Kft.-t bízta meg a Rajkó Művészegyüttes átvételére és helyzetének rendezésére.” (A Rajkó Zenekar einstandolásának történetéről szóló cikkünket lásd itt.) Az „átvétel” és az új együttes alapítása közti különbségre nem is nagyon próbál Englert magyarázatot adni. Arra a felvetésre sem kapunk érdemi választ, hogy ha a névhasználati jog megsértését a Rajkó Nemzeti Zenekar elnevezés – vagy ennek valamelyik pandantja – használatával akarja a kft. elkerülni, miért használják szóban és írásban mégis következetesen az eredeti, védjegyoltalom alatt álló nevet. Az új(?), nemzeti(?), átvett(?) művészegyüttes frissen kinevezett igazgatója, Sket István magyarázat helyett valami zavaros kérdést tesz föl az újságíróknak, hogy mi lenne akkor, ha valaki levédette volna a Magyar Rádió Gyermekkórusa elnevezést.
Sketnek egyébként van egy, a Rajkóéhoz egészen hasonló profilú üzleti vállalkozása, a Hubay-Art Bt., és a cég honlapja az eladandó produkciók között népszerűsíti Barna István (az új, „Nemzeti Rajkó”-t vezető trió másik tagja) Forgatag táncegyüttesének az előadásait, úgymint: „Vadnyugati hangulat – Rossz lányok dögös bemutatkozása; Revü-show: Csillogó ruhák, kivillanó combok, lábak, tollak, cilinderek” stb. A sajtótájékoztatón sem az ezek alapján várható színvonalról, sem az esetleges összeférhetetlenségről nem volt szó. Édeskés szónoklatokat viszont hallottunk a gyerekek iránti szeretetről. („Én még néhány szót is megtanultam, többet mint egy átlag gádzsó” – büszkélkedett az új együttes igazgatója), majd megint elromlott a hangulat, mikor elhangzott a kérdés, ki nevezte ki, ki bízta meg a három urat (Sket és Barna mellett Sárközi Ferenc zongoraművészt) az együttes vezetésével. Englert ügyvezető többször egymás után kimondta a konszenzus szót, de konkrét választ többszöri sürgetésre sem adott. Nem tudtuk meg azt sem, kik és milyen alapon válogatták ki a felveendő tagokról döntő bizottság tagjait. Az viszont biztos, hogy a felvett művészekre szép új világ vár: a Balassi Intézet „csodálatos” infrastruktúráját használják majd, és már ki is fizették nekik a tavalyi elmaradásokat – büszkélkedett a DT ügyvezetője. Igaz, azt nem tette hozzá, hogy épp abból a Rajkó által tavaly megpályázott és elnyert pénzből, aminek a kiutalását eddig elszabotálták. Az esemény vége felé hangzott el az egész sajtótájékoztató legfenyegetőbb mondata a tanulékony Englert szájából. Arra az újságírói kérdésre, mi lesz a Rajkó tulajdonában lévő Rottenbiller utcai székházzal – itt van a Rajkó–Talentum zeneiskola is –, azt a választ kaptuk, hogy vizsgálják, miképp lehetne megmenteni az alapítvány vagyonát. A megmenteni szóra kitörő zajban magyarázatként hozzáfűzte: a Rajkó Nonprofit Kft. komoly köztartozásokat halmozott föl, és azt még nem lehet tudni, mi lesz ezekkel. Hogy e tartozások épp a minisztérium mesterkedésének következményei, az ebben a kontextusban nem merült föl, és a tájékoztató egyébként is véget ért.
Mindezek alapján a neheze még hátravan Englertéknek: a Rajkónak szánt támogatást már megszerezték, de meg kell még „menteni” a Rajkó ingó és ingatlan vagyonát, és valamiképp meg kell szerezni a nevet. Arra nézve továbbra is csak találgatások vannak, hogy miért kell a kormánynak a Rajkó – de az előjelek alapján a vállalkozás nem sok jót ígér. Az pedig, hogy marad-e egyáltalán valami abból, ami a Rajkó lényege – szellem, módszertan, önbecsülés és még sok minden más –, jórészt azon múlik, mekkora ellenállást lesz képes kifejteni az a sok cigány ember, aki a Rajkó-örökség igazi tulajdonosa.
A Roma Sajtóközpont videója a sajtótájékoztatóról (A felvételt ezúton is köszönjük!)
