Nőnek a fizetések a Parlamentben

  • narancs.hu
  • 2018. július 13.

Belpol

Mert megérdemlik…

A Fidesz-frakció ma reggel közleményt adott ki az MTI-nek:

„A parlamenti döntéshozók bére emelkedik utoljára” – írják. Szép mentés, szokták erre mondani. A mondat azt sugallja, hogy maguk előtt gondoltak mindenki másra, vagyis gesztusuk a nagylelkűség netovábbja. Ezzel szemben áprilisban még tagadták, hogy lennének tervezetek a képviselők fizetésének emelésére.

Tehát a retorika szabályainak megfelelően a parlamenti fizetések emelésének köntöse, hogy finoman „emlékeztetnek” arra mindenkit, egyéb területen 2010 óta mennyi béremelés is történt. A nosztalgikus önvállveregetés listája így néz ki:

  • 51 százalékkal nőtt az átlagbér
  • duplájára nőtt a szakmunkás-bérminimum
  • 50%-kal emelték a pedagógusbéreket
  • „ugyanilyen arányban” nő 2019-ig a rendvédelmi dolgozók, rendőrök, katonák, tűzoltók bére
  • az egészségügyi szakdolgozók béremelése jövőre átlagosan eléri a 65 százalékot.

 

„Magasabb bért kapnak már:”

  • a mentősök, ápolók
  • a bölcsődei nevelők, a szociális és a kulturális ágazat
  • a járási és kormányhivatalok
  • a Nemzeti Adó- és Vámhivatal dolgozói is.


A lista remekül csengő tételei után azért azt jó lenne végigvenni, hogy melyik béremelés melyik szektorban járt egyéb juttatások megvonásával, hol tartozik a csak „adható” kategóriába, és hogy miért van az, hogy a legtöbb helyen szinte alig érződik ez a nagy-nagy béremelés, mire az a dolgozó kezébe/számlájára kerül, hogy a pedagógusok vagy a kórházi dolgozók fizetésemelése mire is elég… A sort hosszan lehetne folytatni.

De a retorika és a Fidesz-frakció szerint a jól végzett munka után, „utoljára” a saját bérüket (és persze, ha már mások is ott ülnek az Országgyűlésben, akkor az övékét) is lehet lassan rendezni.

Az emelés 18,5 százalékos lesz. Hangsúlyozták, hogy a javasolt megoldás a képviselők javadalmazását „a gazdaság teljesítményétől teszi függővé”. A közlemény szerint persze „az Országgyűlés tisztségviselőinek tiszteletdíja az általuk vállalt munkával arányosan alakul. Ez megfelel a korábbi és nemzetközi gyakorlatnak”.

Az Index számításai az átlag 748 ezer forintos bruttó tiszteletdíjból indulnak ki, ez alapján az emeléssel a képviselők a bruttó havi átlagfizetés háromszorosát keresnék. A frakcióvezetők a dupláját, a frakcióvezető helyettesei pedig kb. másfélszeresét keresnék a megemelt képviselői alapbérnek. Erre rászámolható a lakhatási támogatás is, írják, mert a törvény szerint ez a tiszteletdíjhoz igazodik, annak 25 százaléka, ezért így ez az összeg is jócskán megnő majd.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.