Ottjártunkkor az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) Pest Megyei Igazgatóságának képviselői mérték föl, hogy a Gödöllő határában működő hulladékkezelő társaság, a Zöld Híd Régió (ZHR) Kft. (a cégről lásd: Szeméttel szemben, Magyar Narancs, 2012. október 11.) a 106 Pest és Nógrád megyei településen túl el tud-e látni további 12, a Pilisben lévő helységet.
Szétbarmolni könnyű
Az Ökörtelek-völgyi cég ügyvezetője, Gyenes Szilárd igyekezett elhárítani - mondván, se emberi, se eszközkapacitása további 60 ezer ember rendszeres kiszolgálására -, hogy erre őket jelöljék ki; ám a kijelölés a törvény szerint immár kötelező erejű lehet.
A katasztrófavédelmisek látogatása a hazai hulladékgazdálkodás új korszakát jelzi: bármely, még talpon maradt hulladékszállító cég számíthat hasonlóra. A kormány idén júliusi rendelete értelmében azokon a településeken, ahol ideiglenesen megszűnik a szemétszállítás, az OKF az általa kijelölt szolgáltatót kötelezheti e feladat elvégzésére. Ha lehet, persze önkéntes alapon. ("A katasztrófavédelmi szerv az ideiglenes ellátásra elsődlegesen az önkéntes kötelezettséget vállaló, más településen hulladékgazdálkodási közszolgáltatást végző gazdálkodó szervezetet jelöli ki.") Súlyosabb helyzetben az OKF elrendelheti a szükségellátást.
| ||
A rendelet első gyakorlati alkalmazására rövidesen sor kerülhet Pest és Nógrád megyében, de Heves megye több településén is megszűnőben a hulladékszállítási közszolgáltatás. A Zöld Híd abban bízik, hogy az OKF nem őket jelöli ki az "önkéntes" feladatra. Valakinek természetesen el kell szállítania a szemetet, csakhogy a kormány hulladékgazdálkodási politikája megszüntette a versengést. A szolgáltatók nem tolonganak a megbízásokért az önkormányzatoknál, 2014-től ugyanis a hulladékgazdálkodási törvény felszámolja a piaci szempontok érvényesülését, a szolgáltatással foglalkozó cégekben az államnak vagy az önkormányzatnak többségi tulajdont, a menedzsmentben pedig szavazati többséget kell biztosítani. A cégek külföldi tulajdonosainak érdemi befolyás híján nem áll érdekükben fenntartani szakmai befektetéseiket. Ráadásul a rezsicsökkentés kistestvérének tekinthető, a közműszolgáltatások nonprofittá alakításáról szóló törvénnyel a kormány kötelezni fogja a közműszolgáltatókat, hogy a keletkezett profitot visszaforgassák a működésbe. Így hát a végén se profit, se irányítás, se tulajdon nem marad - nem csoda, ha egymás után hagyják el a hazai hulladékszállító-piacot a nagyobb külföldi cégek (lásd még: Kukába vele, Magyar Narancs, 2013. július 18.).
A kivonulás következményeként a cégek sorra bontják fel az önkormányzatokkal a szolgáltatási szerződést. Azok a kistelepülések se járnak jobban, ahol amúgy is lejár a szerződés: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás kötelező feladata megmarad az önkormányzatoknál, de az új feltételekkel alig vagy sehogy sem találnak szolgáltatót, maguk pedig nem tudják ellátni a feladatot. Például a gödöllői térségben az évtized közepén még 25-26 szolgáltató tevékenykedett, mára 9-re csökkent a számuk.
A kormányzat ezt is pozitívumként értékeli: Illés Zoltán környezetvédelemért felelős államtitkár szerint bár a hulladékszállítási cégek száma várhatóan csökken és emiatt az ellátási körzetek növekednek, a szolgáltatók profitot nem termelhetnek, vagyis a következő egy-két évben akár 30-40 százalékkal is olcsóbb lesz a lakossági szemét elszállításának díja.
Máshogyan látják mindezt a Zöld Híd Régió Kft.-nél, amely tisztán önkormányzati alapítású, 2010 óta nonprofit működésű cég. Az új terheket már képtelen viselni. A ZHR volt a fenntartható komplex hulladékszállítási, -kezelési rendszer egyik hazai mintaprojektje, ahol a jelenlegi törvényi előírásokat is meghaladó színvonalú közszolgáltatást honosítottak meg.
Mindez a gyakorlatban
A kft.-t 106 Pest és Nógrád megyei település hozta létre; az alapító Északkelet-Pest és Nógrád Megyei Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Önkormányzati Társulás (ÖT) a 100 százalékos tulajdonosa. Az Európai Unió támogatásával összesen hétmilliárd forintból jött létre két hulladékkezelő központ az Ökörtelek-völgyben és Nógrádmarcalban. A 2010-ben startolt önfenntartó projektet 2030-ig tervezték üzemeltetni. Inflációkövető díjemelésekkel működött volna, ha a kormány nem vezeti be a szolgáltatókra kivetett új díjakat, nem csökkenti a rezsit, és nem alakítja improduktívvá a hulladékgazdálkodási rendszert. Ám ezek miatt a helyzet a ZHR-nél egy év alatt annyit romlott, hogy az októberi munkabéreket már csak a folyószámla-hitelkeretből tudták kifizetni. "Az alapprobléma az, hogy a hulladékszállítást mint kötelezően elvégzendő feladatot a kormány meghagyta az önkormányzatoknál, a díjak meghatározásának jogát viszont elvonta tőlük. Így képtelenség kiszámíthatóan tervezni, ésszerűen gazdálkodni" - panaszolta a Narancsnak Gyenes Szilárd.
Nincs befolyásuk az idén bevezetett hulladékgazdálkodás-felügyeleti díjra, a háztartásonkénti 100 forintokra, ami a ZHR-nél 2013-ban 11 millió forint. A pénz a májusban alakult és a közműdíjak fölött őrködő Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt illeti (a hivatalnak sok dolga a hulladékgazdálkodásban nem lesz, mivel a kormány a 2012. április 12-ei árszinten befagyasztotta a szemétszállítási díjakat egészen 2015-ig). A lerakóhelyi járulék, amit a szolgáltatók a beszállított hulladék tömege után fizetnek, szintén új teher. A járulék nem ösztönzi a hulladékfeldolgozókat az újrahasznosításra, sőt azon szolgáltatókat sújtja aránytalanul, akik komoly beruházást végeztek, például százmilliókért leválogatóberendezéseket szereztek be. Ezekhez jön a rezsicsökkentés miatti 10 százalékos elvonás. A rezsicsökkentésnél jóval kisebb, de mégiscsak veszteség e cégeknek a banki tranzakciós díjak emelkedése, az elektronikus útdíj bevezetése - ezekből is összejön több millió forint extra kiadás. Gyenes Szilárd szerint a ZHR-nek ezeket minden kompenzáció nélkül kell benyelnie.
A társaság az üzleti tervben nem szereplő, előre nem kalkulált terhek miatt nem tudja feltölteni a projekt fenntarthatóságát szolgáló amortizációs tartalékát (ami havonta 38 millió forint), márpedig ebből fedeznék az alkatrészbeszerzést, a karbantartást, a szükséges fejlesztéseket. Az új terhek miatt ezt a keretet is kénytelenek működésre fordítani - így viszont a projekt fenntartása válik kérdésessé. A társulás az EU-támogatásért azt vállalta, hogy az előkészítési szakasz 2012-2013-as lezárása után öt éven át működteti a komplex hulladékkezelési rendszert. Ha erre képtelen lesz (például a csökkenő bevételek és a növekvő kiadások miatt), akkor vissza kell fizetnie az uniós támogatást. Az EU ellenőrei már ma is számon kérhetnék, hogy a vállaltakkal szemben miért nincs elegendő pénz az amortizációs alapban. A ZHR fokozódó nehézségeit súlyosbítja a 350 milliós lakossági tartozás is - az ügyvezető nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, hogy ennek mekkora hányada folyhat még be.
A projekt lezárása utáni rekultivációra szintén előtakarékoskodást ír elő a törvény: erre évente 80 milliót kell félretenni. A cég ezt egyelőre tartja, kérdés, jövőre is sikerül-e. A 2012-es évet 1,5 milliárd forint körüli árbevétel mellett rendkívül szerény, 11 millió forintos adózott eredménnyel zárta. Az ügyvezető úgy becsüli, 2013-ban bőven mínuszba fordulnak: hozzávetőleg 100-300 millió forintos hiánnyal zárhatnak. Mivel a ZHR negyedévente bocsát ki számlákat, és utólag szedi be a díjakat, ebben a katasztrofális pénzügyi helyzetben a puszta előlegezés is likviditási gondokat eredményezhet.
Túl sok kocsi
Az ÖT október 28-án a kormány segítségét kérte. Állásfoglalásukban felhívták a figyelmet arra, hogy megszűnt az EU által támogatott rendszer fenntarthatósága, és az új jogszabályok, illetve azok hatósági kikényszerítése mindinkább ellehetetleníti a közszolgáltatást. Ésszerűtlenül nőtt a bürokrácia is; az új szabályozás egymás ellen fordítja a közszolgáltatót, a lakosságot és a hatóságokat, és romlik az együttműködés színvonala. Megjegyzik: a magyar állam eddig csak az elvonásban jeleskedett, és miközben más szektorok kaptak kárpótlást, a hulladékgazdálkodásban fel sem merült a kompenzálás. "A Társulás rögzíti, hogy az önkormányzati társulási és tagönkormányzati vagyonából a folyamatosan növekvő pénzügyi hiányt pótolni nem képes. A közszolgáltatást addig és olyan mértékben tudja fenntartani, amíg a közszolgáltató drámaian romló pénzügyi helyzete ezt lehetővé teszi. Ezt követően a 230 főt foglalkoztató, 300 ezer lakost ellátó önkormányzati tulajdonú, nonprofit alapon működő közszolgáltató kényszerűen fel kell, hogy függessze tevékenységét." A kiáltványt Gémesi György, Gödöllő polgármestere, a társulás elnöke és Terman István titkár, Romhány község polgármestere írta alá.
A ZHR ügyére Szabó Imre (MSZP) volt környezetvédelmi miniszter is rákérdezett a parlamentben november 4-én. Németh Szilárd (Fidesz) kormányzati rezsifelelős közbekiabálta a kilábalási lehetőséget: "Nem kellett volna annyi autót venni!" A végső választ Illés Zoltán környezetügyi államtitkártól kapta meg Szabó Imre: távolítsák el a társulás éléről Gémesi György gödöllői polgármestert (lásd keretes anyagunkat), és nagy valószínűséggel minden megoldódik.
Illés zöld szekerén"Könnyű helyzetben vagyok, mert két képviselőtársam is itt van ebben a teremben (...), az érintett társulás két településének tisztelt képviselője és polgármestere. El kell mondani, tőlük is tudom, de tőlük függetlenül is tudom, hogy a társulásban szereplő önkormányzati vezetők legalább öt éve kérik, kérelmezik, szépen kérik Gémesi urat, hiszen ő vezeti Gödöllő részéről a zöldtársulást, adjon tájékoztatást arról, hogy mi alapján határozza meg a szemét összegyűjtésének árát, milyen beruházásokat csinált, mire ment el a pénz, a haszonnal mit csinált. S képzeljék el, tisztelt hölgyeim és uraim, öt év óta nem hajlandó ezeket az adatokat megadni. Most pedig, amikor Gödöllő jelzi, hogy nem képes vinni a társulást, bátran azt merészelem mondani, a polgármester urak támogatását is bírva, hogy adja vissza ennek a társulásnak a vezetését Gémesi úr, illetve Gödöllő nemes városa, és lesznek a társuláson belül olyan települések, amelyek majd átvilágítják az ottani gazdálkodást, megmondják az embereknek, hogy mire ment el a pénz, hogyan kell meghatározni a díjakat, és utána mások megcsinálják majd helyette a közszolgáltatásnak minősülő szemét összegyűjtését és elszállítását." November 8-án Gémesi György válaszlevelet küldött Illés Zoltánnak. A szakállamtitkárt az elején kiigazítja: nem a szemét összegyűjtésének árát határozzák meg, hanem a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás árát. A ZHR teljes pályázati, EU-vizsgálati anyagai, a társulási döntések, jegyzőkönyvek, árképzési dokumentáció letölthető a társulás weboldaláról, ahhoz Illés minisztériumának külön hozzáférése van. A beruházások megtekintéséhez személyes bejárást javasolt az államtitkárnak, hogy megismerje az ott folyó munkát, hangsúlyozva, hogy a cég nem profitorientáltan működik - Illés tehát ebben is téved. Felhívta továbbá Illés figyelmét, hogy nem Gödöllő városa, hanem 106 települése jelezte tarthatatlanná vált helyzetüket. "Felszólítom önt, hogy haladéktalanul, a megszólalásával azonos szinten kérjen nyilvános elnézést az önkormányzatok tanácsától, a Zöld Híd Programnál tisztességgel és elszántan dolgozó szakemberektől és az egész hulladékgazdálkodási szakmától!" |
