Perben a magyar igazságszolgáltatással: Ezredvégi történet

szerző
Kovács Róbert
publikálva
1999/51. (12. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ez az év nem a lázadók és világmegváltók éve volt, holott 2000-hez közeledvén elvárható néhány próféta, zseniális feltaláló feltűnése, az egyetemes világképlet felfedezőjéről vagy az életelixír receptjének kitalálójáról már nem is szólva.

Ez az év nem a lázadók és világmegváltók éve volt, holott 2000-hez közeledvén elvárható néhány próféta, zseniális feltaláló feltűnése, az egyetemes világképlet felfedezőjéről vagy az életelixír receptjének kitalálójáról már nem is szólva. Ha megjelentek is nagy hangú emberek a nyilvánosság látómezejében, azok sem a világot akarták megváltoztatni, csak fényezték magukat, sután és ízléstelenül. A köz javáért, a törvényességért kevesen és halkan emeltek szót. Akik ilyenre adták a fejüket, azok általában meg is szívták. Mint például Pécsi Kálmán.

*

Ha számba vesszük az 1999. év legengedetlenebb embereit, akkor egy Pécsi Kálmán nevű ügyvéd (hivatalosan: volt ügyvéd) minden bizonnyal magasan vezeti a magyar listát. Pécsi nagypályás játékos, az igazságszolgáltatással, annak is a legfelsőbb szintjeivel gyűlt meg a baja. Számláján három bíró, köztük a Pest Megyei Bíróság elnökének jogtörténetileg is kiemelkedő jelentőségű feljelentése szerepel; ezért Pécsi cserébe az ügyvédi kamarából való kizárást, az összes érintett bíró viszontfeljelentését, valamint a tatabányai ügyészek által küldött elmeorvosi vizsgálatra való szívélyes meghívást söpörhette be magának az idén. Pécsi Kálmán szenteste előtt egy nappal beugrik még a II-III. Kerületi Bíróságra; Szelényiné Roszik Erzsébet, a Fővárosi Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyik tagja kezdeményezett hamis vádas pert ellene, s ennek lesz az első tárgyalása. 2000. január 7-én lesz annak a pernek az első napja, amit Pécsi a II-III. Kerületi Bíróság egyik bírónője ellen hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt indított. Ez különleges csemegének számít jogászkörökben, már most nagy a tolongás a végzős joghallgatók között a téma feldolgozási jogáért.

A háttérben közben teljes mellbedobással tovább dolgozik a Budapesti Ügyvédi Kamara, amely immáron másodszorra is ki akarja zárni tagjai közül Pécsi Kálmánt. A fővárosi ügyvédek fegyelmi tanácsa egy régóta lezárt peres ügyre hivatkozva, érdemi indoklás nélkül ismét maga elé citálta a majd egy éve egyszer már kirúgott ügyvédet, aki ily módon egy éve nem is ügyvéd, hanem már csak jogtanácsos. De az ilyesféle apróságok nem számítanak ebben a történetben.

Végzetes vonzerő

Pécsi Kálmán két éve még sikeres ügyvédként nézett ki körúti irodája ablakán. Mivel korábban nyolc évig maga is bíró volt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon és elnöki bíró a Pest Megyei Bíróságon, alaposan ismerte a magyar igazságszolgáltatás gépezetét. Akkor úgy érezte: a bírói kar tisztességéhez semmi kétség nem fér. Két éve egy este azonban fölöttébb értetlenül lapozgatta egyik kolléganője határozatát, amelyben Pécsi védencének előzetes letartóztatását rendeli el, mivel a bírósági eljárás öt éve alatt kétszer nem jelent meg a tárgyaláson. A védenc sem ismeretlen a MaNcs olvasói előtt: Csécsei István magánnyomozóról van szó, aki jó esélyekkel indulhatna az 1999. év kettes számú legengedetlenebb polgára címért. Pécsi Kálmán átnézte Csécsei amúgy egyszerűnek tűnő közlekedési baleseti ügyének iratait, és arra a következtetésre jutott, hogy a bírónő rosszhiszeműen és törvénytelenül döntött az előzetes letartóztatásról. Az eljárás ugyanis bizonyíthatóan a hatóságok késlekedése miatt lett rekordhosszúságú. "Csécsei István vádlottnak fennálló orvosi panaszai - melyek sorozatos kórházi megfigyelések alatt nem jelentkeznek - olyan jellegűek, melyek a tárgyaláson való jelenlétét nem akadályozzák. (...) A büntetőeljárás már több mint öt éve folyik, vádlott rendszeres tárgyalásról való - kellően ki nem mentett - távolmaradásaival a büntetőeljárást megnehezíti, veszélyezteti", indokolt a bírónő, aki ekkor még nem tudta, hogy lavinát indít el ezekkel a sorokkal. Pécsi akárhogy törte a fejét, nem jutott eszébe olyan eset, hogy egy közlekedési ügy elhúzódása miatt a bíró az egyik peres fél előzetes letartóztatását rendelje el. A bírónő lépését ezért kénytelen volt precedensértékűnek minősíteni. Olyasmiről pedig végképp nem hallott, hogy az egyik hatóság a másik hatóság aktatologatásait egy polgáron torolja meg úgy, hogy elfogató parancsot ad ki ellene.

Ezzel még nem volt végük a furcsaságoknak: a közlekedési balesetben eljáró rendőrtiszt írásban nyilatkozott arról, hogy ami a bírósági jegyzőkönyvben az ő vallomásaként szerepel, azt ő nem mondta soha. Pécsi számba vette az idevágó jogszabályokat, amelyek röviden úgy foglalhatók össze, hogy a törvény nem írja elő a szó szerinti jegyzőkönyvvezetést, ám a lényeges közléseket kötelező értelemszerűen rögzíteni. Márpedig amiről a rendőrtiszt beszélt, hogy pörögve ütközött-e a fának az autó vagy sem, az perdöntő volt az ügyben. Pécsi Kálmán ekkor szánta el magát az eleddig példátlan lépésre: büntetőfeljelentést tett a Buda Környéki Bíróság bírónője ellen hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás, hivatali visszaélés és jogellenes fogva tartás bűntettének kísérlete miatt, és kérte az Ügyészségi Nyomozó Hivatalt, hogy rendelje el a bírónő előzetes letartóztatását.

Franz Kafka szelleme

Ezzel Pécsi belépett egy számára is különös, kiismerhetetlen világba, amit első megközelítésben A magyar igazságszolgáltatás mélyrétegei munkacímmel lehetne illetni, és amelyről annyit érdemes elöljáróban elmondani, hogy a törvényeket nem tanácsos hangoskodva lobogtatni.

Miután Pécsi Kálmán feljelentette a bírónőt, rövidesen mgérkezett a felettes, a Pest Megyei Bíróság elnökének viszontfeljelentése hamis vád bűntette miatt.

Ilyen sem volt még.

Meg olyan sem, hogy egy ügyvéd polgári pert indítson egy bíróság elnöke ellen, ahogy azt Pécsi viszontválaszában tette. Szelényiné Roszik Erzsébetet tízmillió forintra perli, amiért a sajtóban szerinte valótlan tényeket állított, és megsértette személyiségi jogait. (Szelényiné azt állította több napilapban, hogy Pécsi hamisan vádolja kolléganőjét, és állításaiból semmi sem igaz.) Pécsi büntetőeljárást is kezdeményezett az elnök ellen aljas indokból nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt, amit aztán a jogtanácsos védence, Csécsei István megfejelt még egy feljelentéssel bűnpártolás bűntette miatt.

A bűntetőfeljelentéseknek nem lett semmilyen következményük, mert a Köztársasági Elnöki Hivatal nem függesztette fel sem Szelényiné, sem a Buda Környéki Bíróság bírónőjének mentelmi jogát. Maradt tehát a Pécsi által az elnöknő ellen kezdeményezett tízmilliós polgári per, aminek időpontja egyelőre nincs kitűzve - és talán egyhamar nem is lesz, bár Pécsi néhány hete jelzálogjogot jegyeztetett be az elnök-bírónő gödöllői ingatlanára. A Szelényiné által a Pécsi ellen kezdeményezett hamis vádas per első tárgyalási napját azonban kitűzték, méghozzá december elejére. A nagy érdeklődéssel várt eseményt azonban maguk a Pest Megyei Bíróság bírái hiúsították meg, miután tizenkét órával a tárgyalás előtt meggondolták magukat, és elfogultságot jelentettek be saját maguk ellen, arra hivatkozva, hogy Pécsi egykoron ott dolgozott, szelleme a folyosókon kísért, és ez így nem fair.

Pécsi szerint meg az nem fair, hogy a szenteste előtti napra kitűzött tárgyalást, amely Szelényiné ellene szóló feljelentésével foglalkozna, éppen az a II-III. Kerületi Bíróság fogja tárgyalni, amelynek egy másik bírónőjét Pécsi egy más ügyben korábban hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás miatt jelentette fel.

Sikerre ítélve

Ez a másik bírónő állítólag úgy hamisította a tárgyalási jegyzőkönyvet, hogy beleírta egy olyan ülnök jelenlétét, aki nemcsak hogy nem volt ott, hanem nem is ismerte azt a bírónőt, aki a nevével játszott.

Eddigi tapasztalatai birtokában maga Pécsi lepődött meg a legjobban, amikor az ügyészség igazat adott neki: a nyomozók is úgy találták, hogy a bírónő hamisított, és január 7-re beidézték a bíróságra. Pécsi azt sem remélte már, hogy védencével, a hónapokig bujkáló Csécsei Istvánnal szemben a Balassagyarmati Városi Bíróság megszünteti az elfogató parancsot, és azt jogellenesnek mondja ki, lezárva ezzel az ország legújabb kori történelmének leghosszabb közlekedési perét. Pedig így lett.

A Budapesti Ügyvédi Kamara újbóli fegyelmi tárgyalására azonban nem kapta föl a fejét: nincs értelme a beszédnek egy olyan szervezet előtt, amelynek etikai kódexe azzal kezdődik, hogy akkor követ el az ügyvéd fegyelmi vétséget, ha a kamara fegyelmi tanácsa ezt határozatában megállapítja. Bárkit bármikor kizárhatnak, aki kellemetlen és veszélyes az évtizedek alatt gondosan bejáratott elsimítós-összekacsintós rendszerre.

Halálkanyar

Akkor viszont Pécsi megijedt kissé, amikor tavasszal a Komárom-Esztergom Megyei Ügyészség Nyomozó Hivatala különös idézést küldött részére, és berendelte a megyei rendőrség épületébe, hogy ott megvizsgálják elméjét (részletesen lásd erről: Levél a jövőből, MaNcs, 1999. május 20.). Winston Smith érezhette magát így 1984-ben. Aztán jött még egy idézés, elővezetéssel fenyegetve őt arra az esetre, ha mégsem fáradna be önként a megadott időpontban Tatabányára, a rendőrségre.

Aztán az egész akció váratlanul abbamaradt.

Pécsi nem firtatta, hogy mi végre volt ez az egész, másnak meg eszébe sem jutott ezt firtatni. Pécsi örült, hogy ezt megúszta.

És alighanem a tatabányai ügyészek is örülhetnek, hogy megúszták.

szerző
Kovács Róbert
publikálva
1999/51. (12. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra