Orbán szaúdi szomszédjával üzletel a Mol, és ez felszínre hoz egy régi történetet

  • Urfi Péter
  • 2016. október 29.

Belpol

Hernádi Zsolt és Ghaith Pharaon között két feltűnő hasonlóság van: olajcégeket vezetnek és körözi őket az Interpol. De a pakisztáni cég múltja sokkal sötétebb.

A Mol is üzletel Pharaonnal: az állami résztulajdonban álló magyar olajtársaság tavaly áprilisban jelentette be, hogy megállapodást kötött a Pakistan Oilfields Limited (POL) olajcéggel, amelynek elnöke és igazgatósági tagja vélhetően ugyanaz a Ghaith Pharaon, akit az Egyesült Államok hatóságai 1991 óta köröznek, és aki az Interpol vörös riasz­tási listáján is szerepel – vette észre jó szemmel a Magyar Nemzet.

A cikk nem tér ki rá, de a magyar cég akkori közleményéből kiderül, hogy meglehetősen szoros az együttműködés: a Mol megvette a Pakistan Oilfieldstől az egyik pakisztáni olajkitermelő terület 30 százalékos tulajdonrészét, de más blokkokban is „partnerként” tevékenykednek. A Mol nem válaszolt a Magyar Nemzet kérdésére, hogy aggályosnak tartják-e a körözött szaúdi csalóval közös üzletet, mindössze annyit írtak, hogy a Mol 1999-ben lépett be Pakisztánba, az ország cégeivel pedig a helyi menedzsment tartja a kapcsolatot. Megjegyzendő azonban, hogy a Pakisztánban valóban régóta jelen lévő Mol pont akkor vásárolta be magát Pharaon egyik cégébe, amikor Pharaon magyarországi cégei elkezdtek terjeszkedni és egy Tiborcz Istvánhoz köthető céggel üzletelni.

A Mol pakisztáni telephelye 2011-ben

A Mol pakisztáni telephelye 2011-ben

Fotó: MTI

(Nyilván nem lehet említés nélkül hagyni azt az abszurd egybeesést, hogy Pharaonhoz hasonlóan a Mol elnök-vezérigazgatóját, az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló Hernádi Zsoltot is körözte és valószínűleg most is körözi az Interpol. Míg azonban a Pharaon elleni vádakat érdemben senki nem próbálta cáfolni, addig a Hernádi nemzetközi körözését kezdeményező horvát bíróság finoman szólva is vitatható módon járt el.)

A Magyar Nemzet több más laphoz hasonlóan csak valószínűsíti, hogy a 90-es évek legnagyobb bankbotrányának, a BCCI összeomlásának egyik főszereplője, a ma is körözött Ghaith Pharaon azonos azzal a Ghaith Pharaonnal, aki nemrég egy díszvacsorán találkozott Orbán Viktorral, és aki ezek szerint nem csupán a Tiborcz-féle céggel, de a Mollal is bizniszel. Korábbi cikkünkben már felsoroltunk öt nyomós érvet, amelyek a két Pharaon azonossága mellett szólnak – a Pakistan Oilfields és a Mol közös üzlete házhoz hozta a hatodik bizonyítékot is.

A Pakistan Oilfields igazgatósága

A Pakistan Oilfields igazgatósága

 

A Pakistan Oilfields 1978 óta az Attock-csoport része. Ghaith Pharaon cégbirodalma szinte beláthatatlan a maga 10 ezer alkalmazottjával és évi 4 milliárd dolláros árbevételével. Az Attock és a Pakistan Oilfields egyszerre került Pharaon befolyása alá, és az „üzlet” körülményei sokat elárulnak a szaúdi szomszéd módszereiről és a híres bűnöző bank, a BCCI tevékenységéről is. A történetet egy 1992-ben megjelent, beszédes című tényfeltáró könyv, a False Profits: The Inside Story of BCCI, The World’s Most Corrupt Financial Empire segítségével rekonstruáljuk. Larry Gurwin és Peter Truell jórészt a Wall Street Journalben publikálta oknyomozó sorozatát, amelyre aztán a Bank of Credit and Commerce International (BCCI) tündöklését és bukását feltáró szenátusi vizsgálóbizottság is támaszkodott.

A BCCI alapítója, a pakisztáni Agha Hasan Abedi a 70-es évek elejére már kezdett kiváló kapcsolatokat kiépíteni különböző arab országok befolyásos politikusaival, nem kis részben annak köszönhetően, hogy szegény pakisztáni falvakból fiatal lányokat és fiúkat szállított nekik szexuális célokra. 1972-ben azonban pont hazájában támadtak problémái: az új pakisztáni elnök, Bhutto államosította a bankszektort, őt pedig letartóztatta. Abedi erre a rá jellemző módon reagált: szabadulása után, az öt évvel későbbi választás idején kettő- és hárommillió dollár közötti összeget juttatott el Bhutto pártjához, egy később nyilvánosságra hozott kormányzati feljegyzés szerint.

Pakisztánban akkor sokan úgy gondolták, hogy az ország vezető olajtársaságát, az Attockot is államosítani kellene, de nagy meglepetésre Bhutto rögtön az újraválasztása után megengedte, hogy a BCCI egyik fiókvállalata, a KIFCO 16 százalékos részesedést szerezzen a cégben. Néhány hónappal később katonai puccs döntötte meg Bhutto hatalmát, és az új diktátor, Mohammad Ziaul Hakk rövid úton ki is végeztette elődjét. De Abedinek valahogy Ziaul Hakkot is sikerült meggyőznie, és a KIFCO immár 51 százalékos tulajdonosa volt az Attocknak. Egy évvel később a Pakistan Oilfields is csatlakozott az Attockhoz.

A Pakistan Oilfields vezetősége

A Pakistan Oilfields vezetősége

 

A tulajdonos KIFCO igazgatóságának elnöke és egyik fő részvényese pedig nem más volt, mint Ghaith Pharaon. Ma is ő az Attock-csoport igazgatóságának elnöke és fő tulajdonosa, de a cégbirodalom második embere, a Pakistan Oilfields operatív vezetője, Shuaib A. Malik is 1978 óta dolgozik az Attocknál. A cégcsoport működését valószínűleg jól szimbolizálja a fenti fotó, amelyen a Pakistan Oilfields vezetősége ülésezik, a falról pedig a nagy Pharaon figyeli őket derűsen a távolból.

Ezzel a társasággal kezdett tehát közös vállalkozásba a Mol. Jövőre már közös kutatófúrásokat terveznek.

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Háború tömeggyilkosok ellen

Azt nem állíthatjuk, hogy a Trump-kormányzat ne adott volna magyarázatot arra, hogy – Izraellel szövetségben – miért kezdett háborúba Iránnal. Éppenséggel egy kicsit sok indokot is adott, lehet, egy-kettővel kevesebb elég lett volna.

„Mert ez szerelem”

  • Artner Szilvia

Bukarestben, a román állami balettintézetben diplomázott 1984-ben, majd családjával áttelepült Magyarországra. 2024 óta a Magyar Színházi Társaság (MSZT) elnöke.

Nem dőlt el, nem dőlt meg

Szombat hajnalban az Egyesült Államok és Izrael kiterjedt légi­csapásokat indított Irán ellen, s már az első napon likvidálták az iráni legfelső vallási vezetőt. A háború kimenetele és Irán politikai jövője ugyan kérdéses, de a teheráni rezsim negyedszázados aktív regionális politikájának minden bizonnyal vége.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.

Lámpával a sűrűbe

Lehet, hogy törvényes, csak épp nem éri el a célját az a büntetés, amelyet a Mezőkövesdi Járásbíróság szabott ki tárgyalás mellőzésével arra a vadászra, aki egy ember lábát örökre megnyomorította. Ezt most már nemcsak a golyós fegyverrel eltalált ökológus látja így, hanem a legfőbb ügyész is.