Németh Szilárd egészen összezavarodott Orbánék szaúdi szomszédjától

  • - urfi -
  • 2016. október 20.

Belpol

A nemzetbiztonsági bizottság is foglalkozott a nemzetközileg körözött Ghaith Pharaon ügyével.

Tegnap szántott végig a sajtón a hír, hogy egy Pharaon-cég birtokolja az Orbán család házával szemközti villát. Az információt a ma megjelent Magyar Narancs címlapsztorijának előzeteseként közöltük, amelyben részletesen bemutatjuk Ghaith Pharaon nem mindennapi életét és művét.

Mivel a világszerte ismert szaúdi bűnözőt korábban amerikai és francia parlamenti jelentések is összefüggésbe hozták terrorszervezetek finanszírozásával, fegyverkereskedelemmel, pénzmosással és hasonlókkal, az ellenzéki pártok tavasz óta többször követelték, hogy Orbán Viktor adjon számot a családja és Pharaon közti kapcsolatról.

Alig néhány órával szerda reggeli cikkünk megjelenése után ülésezett az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága. Az ülés utáni sajtótájékoztatóról egyedül az MTI tudósított, de ők bravúrosan: sikerült Orbán nevének említése nélkül beszámolni az alapvetően Orbán személyes érintettsége miatt érdekes ügyről.

Most, ebben a cikkben csak a bizottság fideszes alelnökének a nyilatkozatára, annak legkülönösebb mondatára koncentrálunk. Az MTI szerint „Németh Szilárd úgy vélte, nem biztos, hogy ugyanarról a személyről van szó. »Ez a Pharaon nem biztos, hogy az a Pharaon« – fogalmazott”.

Németh Szilárd már áprilisban is azt nyilatkozta, hogy ez a magyarországi Pharaon nem biztos, hogy az a körözött Pharaon – de megígérte, hogy a szolgálatok utánanéznek az ügynek. Ez elég nyugtalanító kijelentés, ugyanis ha igaz lenne, akkor az következne belőle, hogy a cégeivel Magyarországon 2014 óta jelen lévő, nálunk személyesen is megfordult (!), pedig nemzetközi körözés alatt álló Pharaon érdekeltségei úgy szerezhettek meg stratégiai helyen lévő ingatlanokat a magyar fővárosban, hogy a szolgálatok azt sem tudták, ki ez az ember. (Gondoljunk csak bele: a Pharaon-cégekhez tartozik a Belügyminisztérium épületére néző Postabank-székház és a miniszterelnök házára néző kútvölgyi villa. De még a cégek új székhelye is kiemelt helyen, a Szabadság téren van, köpésnyire az MNB-től és az amerikai nagykövetségtől.)

A titkosszolgálatokat érintő kérdésekben mindig nehéz tisztán látni, és úgy tűnik, ez még a reneszánsz emberként ismert Németh Szilárdnak sem mindig sikerül. Hogy segítsünk neki eligazodni a Pharaonok erdejében, ideírunk öt érvet arra, hogy a magyar céges Pharaon megegyezik a nemzetközileg körözött Pharaonnal.

1. Mert a cégadatok ezt mutatják.

A Pharaon nevű cégek Magyarországon két olyan jordán állampolgárhoz kapcsolódnak, akik együtt ülnek Ghaith Pharaonnal a Jordan Decapolis nevű megacég igazgatóságában. Ugyanez a Pharaon a Bloomberg adatbázisa szerint benne ül az Attock Refinery igazgatóságában is, márpedig utóbbiról az amerikai sajtó már rég megírta, hogy a nemzetközileg körözött Pharaon cége.

2. Mert a magyar szolgálatok is így tudják.

A Németh Szilárd által is emlegetett, minősített adatokat tartalmazó, kiszivárgott belügyi dokumentum (erről a nyomtatott Narancsban részletesen írunk – a szerk.) világosan kifejti, hogy bár korábban voltak kétségei a magyar szolgálatoknak, de az FBI beazonosította a személyt.

3. Mert Orbán Viktor is azt mondta.

Amikor tavasszal Gyöngyösi Márton a parlamentben Pharaonról kérdezte, Orbán többek között azt is mondta, hogy „mindenesetre próbáljuk megérteni, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha valakit 1992 óta az FBI köröz, szabadon jár-kel a világban”.

4. Mert hasonlítanak egymásra.

A bűnöző Pharaonról csak régi képek érhetők el, de ha megnézzük az egészen abszurd közegben, a seregélyesi szüreten készült fotókat, illetve az Attock hivatalos honlapjának portréképét, akkor azért látható a hasonlóság.

false

5. Mert senki nem tiltakozik.

Képzeljük el, hogy van egy Ghaith Pharaon, aki egyáltalán nem azonos a nemzetközileg körözött szaúdival. Ez a makulátlan előéletű, böcsületes üzletember elhatározza, hogy ügyvédje révén cégeket alapít Magyarországon, megvesz pár kastélyt, miegyebet. Majd nem sokkal később döbbenettel értesül róla, hogy a magyar titkosszolgálatok vizsgálódnak utána, tőle hangos a sajtó, az ellenzéki pártok pedig a kivizsgálását követelik. Vajon létezik olyan, hogy ebben a helyzetben valaki nem ad ki egy rövidke nyilatkozatot, nem hívja fel valamelyik újságot, hogy tisztázza a helyzetet? Hogy annyit se mond, „bocsi, srácok, nem én vagyok az”?

Ezek után már csak az a kérdés maradt, hogy vajon miért ragaszkodik a Fidesz ahhoz a nehezen tartható elmélethez, miszerint nem tudjuk, kivel állunk szemben.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)