Pukli összevissza beszél, talán megijedt valamitől

  • Gera Márton
  • 2016. október 29.

Belpol

Azt mondta, hogy cikkünkben „nem egészen az jött le, ami a szerdai rendezvényen elhangzott”. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy megjelenés előtt látta a cikket, sőt módosításokat is eszközölt benne.

„A legutóbbi eseményt például a Magyar Narancs jelentette meg, egyedüli sajtóorgánumként volt jelen azon a bizonyos beszélgetésen, amely az Alumniban történt. És hát az a helyzet, hogy nem egészen az jött le, ami ott elhangzott” – ezzel a mondattal kezdte a beszélgetést Pukli István tegnap a Szabad szemmel című ATV-s műsorban.

Pukli István tegnap este nem csupán az ATV műsorában volt vendég, hanem a Hír Tv-ben is, ahol szintén nagyon hasonlókat mondott a Magyarország élőben című műsorban: „Ahány sajtóorgánum, annyiféleképpen értelmezik azt, ami elhangzott szerdán, kezdve a Magyar Naranccsal, amelynek az újságírója jelen volt – és egyébként a Teleki Blanka Gimnázium volt diákjáról van szó – kicsit másképpen értelmezte az elhangzottakat.”

De Pukli az ATV-ben és a Hír Tv-ben is szinte pontosan ugyanazt mondja el, ami cikkünkben benne van, s amelyben nem írtuk azt, hogy pártot alapít („…szeretne egy konzervatív szemléletű pártot, amelyet nem a pénz és a hatalom hajt; egy ilyenben szívesen tevékenykedne”). De nem is ez a lényeg, mert ezen nyilatkozatokkal egyetlen, ám annál nagyobb gond van:

Pukli István megjelenés előtt látta ezt a cikket.

Facebookon írt nekem a rendezvény után néhány órával, még a leadás előtt, és megkérdezte, „van-e esélye arra, hogy a megjelenése előtt elolvashassa a megjelenő anyagot”. Nem interjúról volt szó, tehát egyáltalán nem lett volna szükséges, mégis elküldtem neki, ő pedig negyvenöt percig olvasgatta, módosítgatta. Mert Pukli István nem csupán látta a cikket, hanem módosításokat is kért, számszerűen tízet, mutatja még most is a szövegszerkesztő. Az összeset elfogadtam, ő pedig úgy négyszer is megköszönte. A Teleki Blanka Gimnázium jelenlegi igazgatójának akkor nem volt a szöveggel más problémája, nem állította, hogy valami nem úgy hangzott el, ahogy az le lett írva. Így mentem lefeküdni szerda éjjel.

Úgy tűnik, Pukli Istvánnak másnap, a megjelenés után sem volt problémája a cikkel: 11.39-kor még az Egész népemet fogom címet viselő blogjának a Facebook-oldalán is megosztotta, aztán személyes oldalára is kitette, mindenféle kommentár nélkül.

Hogy Pukli István akkor most miért mond olyanokat, hogy „nem egészen az jött le, ami ott elhangzott”, azt nehéz megmondani.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.