Pukli összevissza beszél, talán megijedt valamitől

  • Gera Márton
  • 2016. október 29.

Belpol

Azt mondta, hogy cikkünkben „nem egészen az jött le, ami a szerdai rendezvényen elhangzott”. Azt azonban elfelejtette megemlíteni, hogy megjelenés előtt látta a cikket, sőt módosításokat is eszközölt benne.

„A legutóbbi eseményt például a Magyar Narancs jelentette meg, egyedüli sajtóorgánumként volt jelen azon a bizonyos beszélgetésen, amely az Alumniban történt. És hát az a helyzet, hogy nem egészen az jött le, ami ott elhangzott” – ezzel a mondattal kezdte a beszélgetést Pukli István tegnap a Szabad szemmel című ATV-s műsorban.

Pukli István tegnap este nem csupán az ATV műsorában volt vendég, hanem a Hír Tv-ben is, ahol szintén nagyon hasonlókat mondott a Magyarország élőben című műsorban: „Ahány sajtóorgánum, annyiféleképpen értelmezik azt, ami elhangzott szerdán, kezdve a Magyar Naranccsal, amelynek az újságírója jelen volt – és egyébként a Teleki Blanka Gimnázium volt diákjáról van szó – kicsit másképpen értelmezte az elhangzottakat.”

De Pukli az ATV-ben és a Hír Tv-ben is szinte pontosan ugyanazt mondja el, ami cikkünkben benne van, s amelyben nem írtuk azt, hogy pártot alapít („…szeretne egy konzervatív szemléletű pártot, amelyet nem a pénz és a hatalom hajt; egy ilyenben szívesen tevékenykedne”). De nem is ez a lényeg, mert ezen nyilatkozatokkal egyetlen, ám annál nagyobb gond van:

Pukli István megjelenés előtt látta ezt a cikket.

Facebookon írt nekem a rendezvény után néhány órával, még a leadás előtt, és megkérdezte, „van-e esélye arra, hogy a megjelenése előtt elolvashassa a megjelenő anyagot”. Nem interjúról volt szó, tehát egyáltalán nem lett volna szükséges, mégis elküldtem neki, ő pedig negyvenöt percig olvasgatta, módosítgatta. Mert Pukli István nem csupán látta a cikket, hanem módosításokat is kért, számszerűen tízet, mutatja még most is a szövegszerkesztő. Az összeset elfogadtam, ő pedig úgy négyszer is megköszönte. A Teleki Blanka Gimnázium jelenlegi igazgatójának akkor nem volt a szöveggel más problémája, nem állította, hogy valami nem úgy hangzott el, ahogy az le lett írva. Így mentem lefeküdni szerda éjjel.

Úgy tűnik, Pukli Istvánnak másnap, a megjelenés után sem volt problémája a cikkel: 11.39-kor még az Egész népemet fogom címet viselő blogjának a Facebook-oldalán is megosztotta, aztán személyes oldalára is kitette, mindenféle kommentár nélkül.

Hogy Pukli István akkor most miért mond olyanokat, hogy „nem egészen az jött le, ami ott elhangzott”, azt nehéz megmondani.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.