Rejtélyes arab befektető vette meg az Orbán Viktor házával szemközti villát

  • Urfi Péter
  • 2016. október 19.

Belpol

Ghaith Pharaon a gyanú szerint terroristák pénzét kezelte, az Interpol most is körözi, mégis zavarba ejtően közel került az Orbán családhoz.

Csalás, pénzmosás, vesztegetés, fegyverkereskedelem, terrorizmus támogatása, nukleáris technológiával való kereskedés, valamint prostitúció és illegális bevándorlás elősegítése – az amerikai szenátus vizsgálóbizottságának 1992-es jelentése szerint többek között ezeket a bűncselekményeket követte el a Bank of Credit and Commerce International (BCCI).

Ennek a banknak volt az egyik vezetője és egyben leghíresebb strómanja Ghaith Pharaon. A holnap az újságosokhoz kerülő Magyar Narancsban az ő életútját rajzoljuk meg a szaúdi királyi udvartól az amerikai tivornyákon át a seregélyesi szüreti bálig.

Kedvcsinálóként pedig megmutatjuk az egyik Pharaon-cég villáját:

A villa tornya a Kútvölgyi útról

A villa tornya a Kútvölgyi útról

Fotó: Németh Dániel

A budai Cinege utca 4. szám alatt található, helyi védettségű villaépület korábban óvodaként is működött, de már régóta lakatlan. Egyszer szerepelt a hírekben: az ezredforduló környékén, első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor miniszterelnöki határozatot adott ki róla, hogy itt kell kialakítani az egyik közjogi méltóság (az utolsó tervváltozat szerint az Országgyűlés elnöke) rezidenciáját. Ebből a tervből nem lett semmi, hiszen a Fidesz elvesztette a választásokat, de Orbánnak megtetszhetett a hely, hiszen rögtön 2002 májusában megvásárolta a szemközti, Cinege utca 5. szám alatti házat.

Ezen a képen látható, hogy villa felső bejárata pontosan Orbánékkal szemben található:

Balra Pharaonék, jobbra Orbánék kapuja

Balra Pharaonék, jobbra Orbánék kapuja

Fotó: Németh Dániel

A Kútvölgyi út és a Cinege utca közti, 573 m²-es lakóterületű villát, valamint a szomszédos – Cinege utca 6. szám alatti – telket ugyanaz a cég vásárolta meg tavaly októberben. A vevő a Pharaon-Delta Kft., amelynek tulajdonosa Ammar M. Abu Namous, aki Ghaith Pharaon ügyvédjeként annak összes magyarországi cégét vezeti és – papíron – birtokolja. Őt nemrég lefotóztuk, ahogy Tiborcz Istvánnal és a kormányközeli Naffa család egyik tagjával tárgyal.

A földhivatali nyilvántartásból

A földhivatali nyilvántartásból

 

 

A nyomtatott Narancs cikkéből kiderül az is, milyen magyar kastélyokat vásároltak a Pharaon-cégek, és mit szólnak ehhez a helyiek, de megírtuk azt is, milyen üzleteket kötöttek Pharaonék az Orbán családhoz közel álló cégekkel, és hogy milyen titkosszolgálati játszmák feltételezhetők a háttérben.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.