A török meló - Adnan Polat és az Orbán család üzletei

szerző
Urfi Péter
publikálva
2016/22. (06. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bemutatjuk a török multimilliárdost, aki egyaránt bejáratos Erdoğanhoz és Orbánhoz, és aki közvetített is az európai illiberalizmus két vezéralakja között. A Galatasaray futballklub egykori elnöke az elmúlt években az Orbán család igaz barátja lett, a kastélyvásárlások egyik kulcsfigurája, miközben cégei milliárdokat húznak a magyar államtól.

Még az is lehet, hogy a Magyarországot sújtó stadionépítési láz kialakulásában is szerepe volt Adnan Polatnak. A török labdarúgásban otthonosan mozgó Mészöly Kálmán legalábbis erre gyanakszik, hiszen neki köszönhetően tudjuk, mikor találkozott először Polat és Orbán: a 2005-ben Isztambulban rendezett Bajnokok Ligája-döntő előtti napokban. Mészöly memoárjában, A Szőke Szikla életregényében ír erről: „Kihasználtam az alkalmat, és Orbán Viktort bemutattam Adnan Polatnak, a Galatasaray tulajdonosának, egy dúsgazdag helyi vállalkozónak. Vele aztán körbejártuk Isztambult, hol Adnan Polat, hol én mutattam meg a város nevezetességeit. És azt is láttuk, hogy sorra épülnek a stadionok Törökországban. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert úgy gondolom, Orbán Viktor talán ott érezte, gondolta először, hogy ugyanezt nálunk, Magyarországon is meg kellene csinálni.”

Karakus, Szijjártó, Mészöly és Polat egy későbbi képen

Később: Karakus, Szijjártó, Mészöly, Polat

 

A Polat-csoport egyik leányvállalata, „a világ öt legnagyobb burkolólapgyártó cége” közé tartozó EGE Seramik addigra már 12 éve jelen volt a magyar piacon, és a találkozó után egy évvel a Vasas foci­csapatának mezszponzora lett. 2008-ban a világsajtóban is megért egy rövid hírt a Blikk információja, miszerint Polat bevásárolná magát a Vasasba, és 3 milliárdos új stadiont építene neki – ebből végül nem lett semmi. De a meghitt isztambuli séták következményei nem korlátozódtak a focira: Adnan Polat mára a magyar kormány fontos szövetségese lett. Ő vezeti a török külkereskedelmi szövetség magyar tagozatát. A tulajdonában álló magyar nemzeti kereskedőházakon keresztül irányítja a kétoldalú kapcsolatokat. Az ezért felelős cége milliárdokat kap homályos célokra a kormánytól. Az irodaháza ad otthont az isztambuli magyar diplomáciának. Másrészt pedig egyre látványosabban jelen van a magyar ingatlanpiacon: azt eddig is lehetett tudni, hogy a Tiborcz Istvánnal kapcsolatba hozott kastélyvásárlásokban benne van, de az Orbán Viktorral, annak lányával és vejével folytatott személyes tárgyalások ennél szorosabb viszonyt sejtetnek. Ennek jártunk utána.

Isztambul bajnoka

„Négy-öt évesen kerültem Isztambulba, és a középiskola végéig építkezéseken dolgoztam. Először zsalutáblákból húzkodtam ki szögeket, később a festéstől a vakolásig az építőipar számos területén dolgoztam. Sokat tanultam ebből. Aztán elmentem Amerikába.” Egy interjúban így írta le ifjú éveit Adnan Polat, de a nagyvárosba kerülő, keményen dolgozó kisember megindító történetét soha nem erősítette meg tárgyi bizonyíték vagy bárki más visszaemlékezése. Ugyanígy bizonyíthatatlanok azok a lapértesülések, melyek szerint apja közel állt az 1950-ben, az ország történetében először demokratikus úton megválasztott török miniszterelnökhöz, Adnan Mendereshez, akitől a fia neve és az a bizonyos első millió is származik. A pletyka szerint az 1960-as katonai puccs és Menderes kivégzése után kezdtek Polaték új életet az ország legtávolabbi pontján, az ötvenes évekről pedig a biztonságuk érdekében nem beszéltek. Annyit biztosan tudunk, hogy Adnan Polat az egyik legzordabb török városban, a kelet-anatóliai Erzurumban született 1953-ban, majd családjával együtt átköltözött Isztambulba; az üzleti egyetemet azonban már New Yorkban végezte. Miután hazatért, rögtön az egyik családi vállalat, az említett kerámiagyártó igazgatójaként kezdett dolgozni, míg szép lassan át nem vette az apja által 60 éve alapított vállalatbirodalom irányítását.

A magyar cégbíróságra benyújtott iratok szerint jelenleg ő a Polat Holding igazgatótanácsának elnöke, a két vezérigazgató-helyettes pedig a lánya és a fia, Eda és Kerim. De ez csak egyike a családi cégeknek, amely összesített jegyzett tőkéje mintegy 57 milliárd forintnak felel meg. Vállalkozásaik tevékenyek az ingatlankereskedelemben, az építő-, a bánya- és a kerámiaiparban. Luxushoteljeik mellett nagy büszkeségük az Isztambul látképét meghatározó Polat Tower, a 42 emeletes felhőkarcoló prémium lakásokkal és irodákkal. Polat új kedvence pedig a szélenergia, amelyben tervei szerint a befektetései a következő öt évben elérik a kétmilliárd dollárt.

Persze, épeszű üzletember Törökországban nem vág bele ilyen gigantikus és hosszú távú fejlesztésbe erőteljes politikai hátszél nélkül, különösen nem egy olyan szektorban, amelyet egyetlen kormányrendelettel be lehet fagyasztani. De nem is kell feltételezésekbe bocsátkoznunk, Adnan Polat ugyanis maga büszkélkedett el azzal, hogy Recep Tayyip Erdoğan török államfő támogatja az elképzeléseit, és energetikai kérdésekben kikéri a véleményét. Polat sajtónyilatkozatai szerint az egész úgy indult, hogy 2003-as választási győzelme után felkereste a friss miniszterelnök Erdoğant, aki nagy meglepetésére lelkesen fogadta az ötletet, és fél év múlva már el is készült a szélerőművek telepítését lehetővé tevő törvény. A Polat Enerji azóta is a legnagyobb török szereplő a szélenergiában 630 MW kapacitással (ez majdnem kétszerese a 2010 óta stagnáló magyar össztermelésnek), és Adnan Polat tervei szerint a következő évtizedben Európa vezető szélenergia-termelője lesz. Az egész Kırşehir tartomány energiaellátását biztosító Geycek szélfarmot tavaly januárban maga Erdoğan elnök avatta fel. „Mi mindig támogatjuk azokat, akik országunkat és nemzetünket szolgálják, akik befektetnek, termelnek és segítik Törökországot céljai elérésében” – fogalmazott az elnök, miután mindkettőjük családtagjainak jelenlétében gratulált Polatnak.

Polat odanyúl

Polat odanyúl

 

Pedig nem sokon múlott, hogy ellenfelek legyenek. A legnagyobb török napilap, a Hürriyet akkori cikkéből kiderül, hogy az 1999-es önkormányzati választáson először a regnáló miniszterelnök, Mesut Yilmaz tárgyalt Polattal arról, hogy ő lesz a Haza Pártja (ANAP) jelöltje az isztambuli főpolgármesteri posztra. A vallásilag és világnézetileg megosztott párt szunnita konzervatívjai azonban rosszul viselték, hogy Polat az alavita szekta tagja, aki ezért gyorsan adományokat kezdett osztani a megfelelő mecseteknek. Javára írták viszont, hogy jó kapcsolatokat ápol Fethullah Gülennel, a politikailag finoman szólva is aktív, vallásilag mérsékelt imámmal, aki már akkoriban is az iszlám világ meghatározó figurája volt; illetve ugyancsak jól ismeri Isztambul üzleti és alvilági elitjét. Végül mégsem kértek belőle – Polat azonban nem adta fel, hanem keresett egy másik pártot, és a kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjeként indult a választáson. A posztra a legesélyesebb jelölt a regnáló polgármester, bizonyos Recep Tayyip Erdoğan volt, akit azonban vallási gyűlölet szításáért pont akkor tartóztattak le, tehát nem tudott újraindulni a posztért. „Győzni akarok. Isztambul bajnoka leszek” – nyilatkozta a 40 éves Polat, majd kiütéses vereséget szenvedett.

Polat akkor már négy éve vezette a Galatasaray labdarúgó-szakosztályát, de az igazi győzelem az egész klub irányításának megszerzése volt: az elnöki székben 2008-tól 2011-ig ült. A Galatasaray afféle állam az államban, így nem csoda, hogy Polatból igazi celeb lett: a bulvárlapok korábban is foglalkoztak vele, Naomi Campbellel például már 1997-ben hírbe hozták, de ezután már a fia nőügyei vagy a lánya puccos esküvője is hírértékű lett. Polat vélhetőleg stadionépítőként vonul be a klub történelmébe, ugyanis az ő irányítása alatt adták át az 53 ezer néző befogadására alkalmas új fociarénát. A történelmi eseményen természetesen az egész kormány ott ült Polat páholyában, de az átadó csúfos véget ért: Erdoğan idő előtt, sértődötten távozott, miután a szurkolók kifütyülték. Később sajtónyilatkozatában figyelmeztetett, hogy az új stadiont teljes egészében a kormány fizette, ezért nem volna szabad kritizálni őt. Ebben Polat is egyetértett, azonnal elnézést kért Erdoğantól, és biztosította róla, hogy a rendbontókat megkeresik, és örökre kitiltják a stadionból.

Két férfi beszélget

Ez a cikk egy véletlennek köszönhető. Történt egyszer tavaly, egy téli estén, hogy megláttam Orbán Viktor kisbuszát a Gresham-palota előtt parkolni. Napközben az egész magyar sajtó azon pörgött, hogyan szipog egy ibizai bulivideón Habony Árpád, és mivel tudtam, hogy a szálloda földszintjén található étteremben gyakran megfordul a főtanácsadó, ezért egyből az jutott eszembe, hogy Orbán éppen Habonnyal tanácskozik valami sötét sarokban. Várakoztam tehát jó ideig, és végül valóban összetalálkoztam a miniszterelnökkel – de nem Habony volt vele, hanem egy ránézésre közel-keleti úriember. A jelenet, ahogyan jöttek ki a kettesben lefolytatott, hosszú tárgyalás után, egymást lapogatva és bensőségesen mosolyogva, nem ment ki a fejemből. De hiába nézegettem a kormányközeli keleti üzletemberek és politikusok fényképeit, nem találtam rá arra a férfira, akivel Orbán távozása után gyanakodva méregettük egymást a Gresham előtt.

Márciusban aztán szembejött az Átlátszó cikke: Milliárdos török üzletember a Tiborcz Istvánhoz köthető cégcsoportban, mellette pedig az Orbánnal látott férfi fotója. Adnan Polatról mint a Tiborcz-féle ingatlanüzletek egyik szereplőjéről futólag már januárban megemlékezett a 444 és a Heti Válasz, de a magyar kormány és a török üzletember közötti kapcsolatokról egy ennél sokkal különösebb újságból szereztük a leghasznosabb információkat. A Köprü – Híd című kétnyelvű havilap elsősorban a magyar–török üzleti kapcsolatok krónikása, és alighanem olvasóközönsége is nagyjából a kétoldalú kereskedés aktív résztvevőire korlátozódik. Min­denesetre a török cégek – köztük Polat kerámiagyártója – nemcsak hirdetésekkel látják el a lapot, hanem meghívják mindenhová, ahol valami fontos történik, és így a lap exkluzív nyilatkozatok és fotók birtokába kerülhet. Legtöbbször udvariassági látogatások, tisztviselői beiktatások és történelmi megemlékezések kerülnek terítékre. A 2013. februári számban azonban nyilatkozik az Erdoğannal együtt Magyarországra látogató Adnan Polat, és megtudjuk, hogy „közeli barátságban van a török és magyar miniszterelnökökkel, akikkel a budapesti látogatás alkalmával külön-külön, és együttesen is megbeszéléseket folytatott a magyarországi befektetési lehetőségekről”. A márciusi szám címlapsztorija pedig nem más, mint hogy „Adnan Polat Galatasaray-mezt ajándékozott Szijjártó Péternek”. De a Híd Magazin fotója mutatja meg azt is, hogy tavaly márciusban Polat kísérte körbe Budapesten Davutoğlu miniszterelnököt, idén márciusban pedig a gazdasági miniszterhelyettest.

Polat és Davutoğlu kezelnek

Polat és Davutoğlu kezelnek

Fotó: Facebook/Köprü-Híd

A 2013. decemberi számban, közelebbről az Orbán Viktor isztambuli útjáról készült riportban pedig megtaláljuk Orbán és Polat egyetlen közös fotóját. Mert hogy hivatalosan ez a két ember még soha nem találkozott, a kormányzati sajtóközleményekben Polatnak nyoma sincs. Hiába érdeklődtünk továbbá a miniszterelnök titkárságán, kabinetirodáján és a Miniszterelnökség sajtóosztályánál, hogy milyen kapcsolatban áll és milyen apropóból találkozott Polat és Orbán, egyik helyről sem kaptunk választ az elmúlt két hónapban. Máskor ugyanezek a sajtósok azért kiizzadnak magukból valami arrogáns mellébeszélést, vagy közlik, hogy nem ők az illetékesek – ezúttal viszont teljes hallgatás volt a válasz.

false

 

Fotó: A Híd címlapjáról

Pedig Magyarország egyik ki­emelt partneréről beszélünk. Hirtelen nem is tudnánk más külföldi magánembert mondani, aki ilyen erős szálakkal kapcsolódik népünkhöz és kormányunkhoz. Mint láttuk, Polat közvetít a magyar és a török kormány között, emellett azonban a privát szektorért, vagyis a két ország üzleti kapcsolataiért is ő felel, méghozzá úgy, hogy néhány hónap alatt szerezte meg mindkét vonatkozó kulcspozíciót. Tavaly április óta ugyanis az ő cége üzemelteti a törökországi magyar nemzeti kereskedőházakat, amelyek a kis- és közepvállalkozások közti kapcsolatokat is ápolni hivatottak (erről lásd keretes írásunkat). Másrészt valamikor tavaly nyáron vagy ősszel – erről nem találtunk pontos adatot – a Török Külgazdasági Kapcsolatok Bizottsága (DEIK) török–magyar tagozatának elnöke is ő lett. Az egész évben igen aktív tagozat magyar partnere a befolyásos Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, együtt szervezik minden évben a Török–Magyar Üzleti Fórumot, amelyen Orbán Viktor és török kormánytagok is rendre felszólalnak. Polat elnöki minőségében tavaly decemberben találkozott a magyar nagykövettel, főkonzullal és az összes tiszteletbeli konzullal. Ugyancsak meglehetősen gyors egymásutánban költözött be Polat számos irodaházának egyikébe az Isztambuli Magyar Intézet (2015 decemberében), az Isztambuli Magyar Főkonzulátus (2016 márciusában), az Eximbank isztambuli képviselete, valamint a Magyar–Török Kereskedőház is. Ezt a páratlan konstrukciót integrált külképviseletnek nevezte el a külügy, és múlt hétfőn együtt adta át a magyar nyelv dicséretében egymásra licitáló Mikola István államtitkár és Adnan Polat magánember.

false

 

Fotó: kormany.hu

Ha jól olvassuk a jeleket, az őt Magyarországhoz fűző kötelékek közül hamarosan már nem a fentiek lesznek a legerősebbek, hanem a saját befektetései – ezeknek a kibogozásához azonban először meg kell ismerkednünk a Naffákkal.

A jordán család és a szaúdi olajmágnás

„Diplomáciatörténeti csodakonstelláció, hogy egy testvérpár két tagja két országnak egyszerre fogadói és küldői oldalról is tiszteletbeli konzulja lehet. Tárik képviseli Magyarországot Jordániában, Zaid Jordániát Magyarországon. Arra az együttállásra, amikor a harmadik testvér pedig nagykövet lesz egy harmadik országban, már jelzőink sincsenek.” Így álmélkodott a Naffa testvérekről portrét közlő 444, de a Fidesz vezérkarával zavarba ejtően szívélyes viszonyt ápoló jordán családról a Népszabadság és a Heti Válasz is érdekes gyűjtést tett közzé. Ezért csak azokra a részletekre szorítkozunk, amelyek a mi történetünk szempontjából relevánsak. A cikkünkhöz mellékelt kapcsolati hálóban látható három abból a hét cégből, amelyeket 2014 novembere óta alapított egy jordán ügyvéd, Ammar Mahmoud Abu Namous. Már az is gyanús, hogy az összes cég neve Pharaon, de némi kutakodás után kiderül, hogy Namous valójában a szaúdi Ghaith Pharaont képviseli: a Bank of Jordan igazgatóságában például egy olyan cég képviselőjeként ül, amelynek valódi haszon­élvezője a bank 2014-es jelentése szerint Pharaon és három családtagja. Az olajmágnásról a Heti Válasz azt írta, hogy egy időben a második legnagyobb szaúdi befektetőként tartották számon az Egyesült Államokban, de a BCCI botrányos bukása után több országban perbe fogták; a Forbes magazin 2008-ban a világ tíz legkeresettebb fehérgallérosa közé sorolta, illetve amerikai pénzintézetek bedöntése miatt sokáig az FBI is körözte. Egy 2002-es francia parlamenti jelentés úgy ír róla, mint aki kapcsolatban áll a terrorszervezetek – köztük az al-Káida – által is használt iszlám pénzügyi hálózattal, miközben az amerikai hadseregnek is szállított hadászati eszközöket. Szaftos sztori, a Jobbik rá is feküdt, és több ízben azt kérdezgette a kormánytól, hogy mit szólnak a szaúdi milliárdos személyében megtestesülő nemzetbiztonsági kockázathoz. A nevét sem ismerem Ghaith Pharaonnak – válaszolta erre elmésen a hírszerzést is felügyelő Lázár miniszter.

false

A Jordan Decapolis Properties nevű megacég igazgatóságát jelenleg is Pharaon elnökli, de annak tagja Namous és a messzi Budapesten élő Zaid Naffa. Ami után talán nem meglepő, hogy a Namous által vezetett és tulajdonolt, Pharaonról elnevezett cégek egy kivételével mind Zaid Naffa rezidenciájára vannak bejegyezve. (Ebben a Béla király úti, erődítményszerű villában gyakran megfordulnak különböző miniszterek, de Erdő Péter is szívesen látott vendég.) A végső igazságokra kíváncsi olvasó ezen a ponton azt a kérdést teheti fel magának, hogy vajon ki kinek a strómanja itt? A választ persze nem tudhatjuk, de azt a vak is látja, hogy Namous mindenhol Pharaont képviseli, Naffa viszont önálló akarattal és érdekekkel rendelkező szereplőnek tűnik a legnagyobb játékos, Pharaon mellett vagy alatt. A cégháló ezen részét az egyszerűség kedvéért mindenesetre jordán szálnak fogjuk nevezni. Mellékelt ábránkon az is megfigyelhető, hogy miközben az egyik Pharaon-cégnek közös vállalkozása van a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal, addig a Naffák is több szálon kötődnek az MNKH-hoz, illetve annak tulajdonosához, a Külügyminisztériumhoz. Az egyik Naffa például a vezetője – és valószínűleg a tulajdonosa is – az ammáni nemzeti kereskedőháznak.

Orbán és Zaid Naffa megnyitnak egy hotelt

Orbán és Zaid Naffa megnyitnak egy hotelt

Fotó: MTI

Ezen a ponton pedig visszakanyarodunk Polathoz. A jordán és a török szál között ugyanis feltűnően sok hasonlóság is van. Mindkét csoport hivatalos kapcsolatban áll a magyar diplomáciával. Mindkettő állami pénzt kap a kereskedőházakon keresztül. Mindkettő értékes műemlék épületeket vásárolt a közelmúltban. A két csoport továbbá üzletelt egymással is, és végül: mindkettő kapcsolódik Tiborcz Istvánhoz.

Kinek a bank, kinek a kastély

A seregélyesi kastéllyal kezdődött – azt 2014 novemberében szerezte meg a Pharaon-Alfa nevű cég. A Heti Válasz szerint zártkörű vadászklubbá alakítják át, a Kisbíró című helyi lap pedig kisebb sajtótörténelmet írt a csodálatos fotóval, amin hármasban tekinti meg a falunapot Pharaon, Zaid Naffa és Namous.

Az alsó képen jobbról: Naffa, Namous, Pharaon

Az alsó képen jobbról: Naffa, Namous, Pharaon

 

A törökök 2015 nyarán indultak rohamra, és imponálóan gyorsan jutottak el Amszterdamból a József nádor térre. Lekértünk holland cégbírósági adatokat, amelyekből látszik, hogy július 24-én regisztrálták az Adnan Polat kizárólagos tulajdonában álló AMX Investments nevű céget, majd ugyanazon a napon az annak kizárólagos tulajdonában álló HBRE International Investments-t – mindkettőt az offshore-ral is foglalkozó TMF könyvelőcég amszterdami címére. Vagyis gyanítható, hogy ezek külön a magyarországi projektekre alakultak, a HBRE ugyanis nem sokkal később, egészen pontosan augusztus 17-én átvette az ismerős nevű, július elején alapított AMX HS Real Estate Management Hungary Kft.-t. Méghozzá Suat Gökhan Karakus szentendrei lakostól, aki már a hetvenes évektől dolgozik Polat cégeiben, és nyugodt szívvel tekinthetjük a török milliárdos magyarországi intézőjének. Mindössze két nappal később – az Átlátszó cikke szerint – az AMX HS már meg is szerezte a Rátkai Klub Városligeti fasori épületét, az ún. Spitz-villát. Ugyanezen forró augusztusi napokban alapította meg két, ingatlanos tapasztalattal nem rendelkező ügy­véd a BDPST Zrt.-t, és rögtön soron kívüli eljárást kértek, mert „társaságunk pályázaton kíván részt venni”. Alig egy hónappal később a HBRE és a BDPST felesben átvette a szintén Karakus által szintén július elején alapított AMX Nador House Hungary Kft.-t, és a változások bejegyzésének soronkívüliségét kérték, mert a társaság „a közeljövőben egy nagy összegű banki finanszírozási szerződésben lesz szerződő fél”. Csupán négy napot kellett várni az újabb üzletre: a BDPST ekkor lett 50 százalékos tulajdonos az AMX HS-ben. Abban a cégben, amely szeptember végén megszerezte a Postabank-székházat a József nádor téren.

A BDPST számos szálon kötődik a miniszterelnök vejéhez. Tulajdonképpen nem is kell annál több bizonyíték, mint a 444 találata, miszerint Tiborcz személyesen fizette be a cég bejegyzésének illetékét. Ez szarvashibának tűnik, hiszen amúgy szemmel láthatólag rengeteg energiát fektettek abba, hogy se maga Tiborcz, se más, hozzá hivatalosan kötődő ember ne szerepeljen a cégben. Mi mégis Tiborcz-szálnak nevezzük a kapcsolati hálónk alsó fertályát, ugyanis az illetéken kívül más jelek is szoros kapcsolatra utalnak. Igen árulkodó például, hogy szeptember 7-én Tiborcz korábbi üzlettársa, az azóta átkeresztelt Tiborcz & Hamar Kft. kevésbé ismert névadója, Hamar Endre járt el ügyvédként a turai kastély megvásárlása ügyében, majd egy héttel később a BDPST létrehozott egy céget a sajátjához hasonló módon képzett névvel: ez lett a TRA Ingatlanhasznosító és Szolgáltató Kft. Természetesen itt is soronkívüliséget kértek, mert a társaság „pályázaton kíván részt venni”.

Tiborcz és Hamar Endre

Tiborcz és Hamar Endre

Fotó: Németh Dániel

Pályázati eredményről nem tudunk, de a turai képviselő-testület a 200 milliós – nem túl nagyvonalú – ajánlat láttán október 6-án már le is mondott az elővásárlási jogáról, és a páratlan szépségű, leromlott állapotú kastélyra december elején bejegyezték a TRA tulajdonjogát. (Lásd: Kastély is került, Magyar Narancs, 2016. március 31.) A Bors szerint azóta a büszke nagyapa, id. Orbán Győző is megtekintette a szerzeményt.

A kocsik jöhetnek, a csövesek mehetnek

Március elején kezdtek el arról cikkezni, hogy a Polat-cég és a Tiborcz-szálhoz tartozó BDPST luxus­szállót akar nyitni a régóta rohadó Postabank-székházban. A szándékuk tisztaságát jelzi, hogy érdemben a nagyra duzzadt cégháló egyik cége sem válaszolt egyetlen újságnak se azóta. Így hivatalosan máig nem tudjuk, mi készül a József nádor téren.

Az biztos, hogy beindult az élet, és megint mintha vezényszóra, egyszerre cselekedett volna mindenki. A Belváros egyik legelőkelőbb részén, a Váci utcához és a Dunához közel fekvő tér alá mélygarázst építenek – jelentették be februárban. „Mi szükség van egy óriási, 525 férőhelyes mélygarázsra a belváros legszűkebb, közúton alig megközelíthető pontján?” – tette fel a fogós kérdést ön-Facebookján a baloldali elhajlással nehezen vádolható Vitézy Dávid. Az OTP Ingatlan Zrt. tíz éve készül a beruházásra, de eddig úgy tűnt, hogy a környékbeliek és a környezetvédők meg tudják fúrni a vállalkozást, hiszen azzal számos komoly probléma van. Soroljuk: a Belvárosban bőven vannak kihasználatlan mélygarázshelyek, tehát fölösleges újabbat építeni; ráadásul ez ellenkezik a modern közlekedésfejlesztési elvekkel, amelyek az autós forgalom csökkentését célozzák. Két évre tönkreteszi a téren lakók éle­tét, akikkel ráadásul senki nem konzultált, s a következő két évben útlezárások lesznek az amúgy is állandóan beduguló József Attila utcában. A már megépült mélygarázs is számos kockázatot rejt magában, a szellőzőrendszer levegőszennyező hatásától kezdve a talajvíz felduzzadásáig. Az tehát szinte a legkisebb baj, hogy kivágták a fákat, amelyek egy része valóban rossz állapotban volt, de néhány nyilván megmenthető lett volna.

Részleteket még nem tudunk, ugyanis a tervek nemcsak hogy nem nyilvánosak, de még csak el sem készültek. Nem vicc: a beruházó cég vezérigazgatója február végén azt nyilatkozta, hogy „a térfelszín átalakítási tervének véglegesítése még zajlik”. Nagy szerencse, hogy engedélyt azért így is kaptak rá. Az InfoRádióban elhangzott beszélgetésből kiderül, hogy a buzgó faültetés mellett ezt a teret is jól le fogják díszburkolni, a mélygarázst pedig 2018 elején kezdhetik el használni az autósok. Ha véletlenül egy luxusszálloda keresne parkolóhelyet a vendégei­nek, az sem jelent majd problémát, ugyanis ez amolyan luxusmélygarázs lesz, amelyben „a parkolóhelyeken kívül lesz autómosó, elektromos autók töltésére alkalmas beállóhely, motorparkoló, biztonságos és kulturált kerékpár-tárolási lehetőség zuhanyzóval, széf, csomagmegőrző”. Az OTP Ingatlan 4 milliárdot szán a nemes célra.

Azt még tegyük hozzá, hogy ebből szerencsére részesül a generálkivitelező West Hungária Bau Kft. is, amely éppenséggel pont annak a Paár Attilának az érdekeltsége, akinek másik cége tavaly megszerezte Tiborcz István részesedését az Elios Zrt.-ben. Mint arra jól emlékezhetünk, Tiborcz a különböző magyar és európai eljárások meg az állandósult politikai támadások közepette adta el a páratlanul sikeres céget, miután az furcsa közbeszerzéseken többmilliárdnyi közpénzt szedett össze. A Direkt36 cikkéből pedig azt is tudjuk, hogy idén márciusban, vagyis a József nádor téri építkezés beindulásával egy időben az Elios majdnem egymilliárd forint osztalékot fizetett ki új tulajdonosának.

Paár Attila Tiborczra tekint

Paár Attila Tiborczra tekint

Fotó: Németh Dániel

Nem sokkal később, március 30-án a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy felbontja a szerződést az Iványi Gábor-féle Oltalom Karitatív Egyesülettel, és a József nádor téri átmeneti hajléktalanszálló 64 lakóját augusztus végétől a város szélére, egy munkásszállóba száműzi. A különösen embertelen lépésnek Tarlós szerint semmi köze a luxusszállóhoz, csak a véletlen műve, hogy 16 évnyi zavartalan együttműködés után pont most lett elegük abból, hogy a téren hajléktalanokat is látni (bővebben lásd: Útban vannak, Magyar Narancs, 2016. május 5.).

A József nádor téren tehát az V. kerületi önkormányzat, a főváros és az OTP külön-külön, de majdnem egyszerre meghozott döntéseiből következően két év múlva rendelkezésre áll majd egy minden igényt kielégítő mélygarázs, eltűnnek a hajléktalanok, és az egész térfelszín megújul. A kormány mindettől teljesen függetlenül arról is döntött tavaly novemberben, hogy a nem sokkal korábban a Polat- és Tiborcz-szál cégei­hez került Postabank-székház melletti Nemzetgazdasági Minisztériumot felköltözteti a budai Várba, legkésőbb 2017 végén. A Heti Válasz hallott olyan pletykát, hogy az épületet Pharaonnak tervezik privatizálni.

Muskátlis teraszokon

Merthogy történt egy kis baleset. Láttuk, milyen olajozottan ment minden: a holland Polat-cég, az AMX egy közvetítőn keresztül megvette a két magyar AMX-et, amelyek pár hónap alatt megszerezték a Spitz-villát és a Postabank-székházat, majd társultak az ugyanekkor a turai kastélyt megkaparintó, Tiborczhoz közel álló céggel. Nem is rossz ingatlanpark ez két fiatal cégnek! Idén márciusban azonban a József nádor téri céget egyszer csak eladták az egyik Pharaon-cégnek, vagy­is Namousnak. Vagyis mintha a luxusszállónak napról napra alkalmasabb József nádor téri ingatlan kikerült volna Tiborcz István látóteréből. De ez csak a látszat: Tiborcz és neje, Orbán Ráhel ugyanis az üzlet minden résztvevőjével tartja a kapcsolatot.

Emlékeztetnénk rá, hogy Tiborcznak hivatalosan semmi köze a BDPST Zrt.-hez – meg egyáltalán, az itt emlegetett üzletek egyikéhez sem. Ehhez képest arra lettünk figyelmesek, és ezt a Gresham-palota teraszáról készített képeink is tanúsítják, hogy miután a török cég eladta a Postabank-székházat birtokló céget a jordán cégnek, Tiborcz István és Orbán Ráhel mindkét féllel tárgyalásokat folytatott.

Április elején a napsütéses Széchenyi István téren Adnan Polat, valamint fia és vezérigazgató-helyettese, Kerim Polat tárgyalt a miniszterelnök lányával. Aki mellett nem más ült, mint Rahói Zsuzsanna, a Miniszterelnöki Kabinetiroda tanácsadója, aki már 2012-ben is a miniszterelnök nemzetközi stábjában dolgozott főosztályvezetőként, a legmagasabb, havi bruttó 883 ezer forint fizetésért, és akinek kapcsolatai és nyilvános szereplései alapján a Közel-Kelet a szakterülete. (Rahói nem válaszolt a kérdésünkre, hogy miről tárgyalt Polatékkal.)

Ezután fényképészünk vissza-visszatért a teraszhoz, amely úgy nézett ki, mint valami megelevenedő cégháló. Nem sokkal később például Polat tárgyalt intézőjével, Karakussal, hogy távozása után Tiborcz üljön le a helyére, és beszélgessen Karakussal és Turgut Kabacával, Polat másik vezető beosztású alkalmazottjával. Két héttel később pedig azt láttuk, hogy Tiborcz legalább két egymást követő napon találkozik a Pharaont képviselő Namous ügy­véd úrral, illetve Zaid Naffa konzul őméltóságával. És tervrajzokat nézegetnek.

Adnan Polat beszél Rahói Zsuzsannához

Adnan Polat beszél Rahói Zsuzsannához

Fotó: Németh Dániel

Orbán Ráhel átveszi Kerim Polat telefonját

Orbán Ráhel átveszi Kerim Polat telefonját

Fotó: Németh Dániel

Karakus és Polat

Karakus és Polat

Fotó: Németh Dániel

Karakus és Tiborcz

Karakus és Tiborcz

Fotó: Németh Dániel

Tiborcz, Zaid Naffa és Namous

Tiborcz, Zaid Naffa és Namous

Fotó: Németh Dániel

Aztán május elején azt láttuk egy terasszal arrébb, hogy Tiborcz a József nádor téren kivitelező Paár Attilával beszélget, a harmadik pedig egy olyan külföldi férfi, akit korábban Polattal láttunk. Nem folytatjuk, egyelőre.

A nemzetközi együttműködés rendszere

Nézzük inkább az esetleges nehézségeket. Az egyaránt leromlott állapotú seregélyesi és turai kastély, a Postabank-székház, a Spitz-villa és az esetleges újabb ingatlanok felújítása természetesen nem kevés pénzbe kerül. Hatalmas szerencse, hogy az április végén benyújtott 2017-es költségvetés ki­agyalói gondoltak azokra, akik pont idén szeretnének műemléket felújítani. A Magyar Nemzet szúrta ki, hogy jövőre százmillió euró, azaz több mint 31 milliárd forint összegig levonható lesz a műemléki épületek felújításának költ­sége a társasági adó alapjából. A korrupt kastélytulajdonosok kedvenc mellékletkiegészítése pedig arról gondoskodik, hogy „ha magánszemély a felújító vagy karbantartó, akkor az érdekkörébe tartozó társas vállalkozás erre a célra szánt adománya illetékmentességet élvez. Azaz, aki megfelel a tervezett jogszabályban foglal­taknak, a saját cégei között illetékmentesen tudja járatni ezeket az összegeket” – derül ki a cikkből.

Még korai lenne azonban azt saccolgatni, vajon hány milliárd forint közpénz érkezik a fenti adókedvezményen vagy a kereskedőházak rendszerén keresztül a török és a jordán céghálóba, hiszen mindehhez jó eséllyel a cégalapításkor emlegetett pályázatokat és banki hiteleket is hozzáadhatjuk hamarosan. A jövőbe vetett hit töretlenségére utal, hogy a holland Polat-cég, a HBRE március végén három újabb magyar céget alapított. Mindegyiknek 10 ezer euró a tőkéje, mindegyiknek az ingatlankezelés a főtevékenysége és mindegyiket a Polat Holding pénzügyi igazgatója, az egyik Polathoz köthető offshore cégben is felbukkanó Neset Özgür Cireli vezeti. Aggodalomra azonban semmi ok, mivel Tiborcz István a három új cégnek is a közelében marad, mivel azokat ugyanúgy a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda képviseli, mint a korábbi AMX-cégeket, és az ügyvédi iroda címére is vannak bejegyezve. Márpedig merő véletlenségből pont ennél az irodánál dolgozik Martonyi János veje, Tiborcz István ismerőse, Nemescsói András. Egy G2G nevű cégben Nemescsói együtt volt igazgatósági tag Hamar Endrével, tavaly márciusban azonban mindketten kiszálltak, és jelenleg Nemescsói felesége és Tiborcz István igazgatják a céget.

A jordánok, Adnan Polat, Orbán Viktor családja és Orbán Viktor kormánya sűrű, dolgos évet zárt. A tanulságot a magyar kormányfő már előre, 2015 februárjában megfogalmazta: „A török tanulság ezért az, hogy a családokat támogatni kell, a családok értékét meg kell őrizni és a családokra kell építeni.”

Így fizet neki a magyar állam: a kereskedőházak

Adnan Polat nem csak ingatlanügyletekben érdekelt. Tavalyi cikkünkben (lásd: Pénzeső, Magyar Narancs, 2015. november 26.) már megírtuk, hogy a kétséges hatékonysággal működő nemzeti kereskedőházak rendszerének legnagyobb haszonélvezője a tavaly március 30-án alapított ALX Magyar–Török Kereskedelmi Központ Kft. (ALX). A 30 milliós tőkével létrehozott cég kizárólagos tulajdonosa az isztambuli Polat Holding.

A Külügyminisztérium többségi tulajdonában álló Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) a tavaly közzétett adatok szerint Polat cégét azzal bízta meg, hogy Törökországban, Görögországban és Cipruson összesen nyolc helyi kereskedőházat hozzon létre és üzemeltessen – nagyon sok pénzért. A házak egyszeri nyitási díja 535 ezer euró (közel 170 millió forint) volt, míg a működtetés kereskedőházanként az első évben havi 30 ezer, a második évtől havi 25 ezer euróba kerül a magyar adófizetőknek (vagyis a számla végösszege az első évben meghaladja az egymilliárdot és a további években is megközelíti a 800 milliót). Az MNKH és az ALX közötti kontraktus egyik érdekessége, hogy a céget még be sem jegyezték (erre csak április 21-én került sor), ám addigra nemhogy leszerződtek vele, április 20-án már szerződést is kellett módosítani.

Megkerestük az ALX-et, hogy az elmúlt egy évben mire jutottak a szerződés végrehajtása során, megnyíltak-e a kereskedőházak és hol, illetve milyen üzleteket sikerült tető alá hozniuk és kikkel. Elnagyolt válaszokat kaptunk. Meglepetésünkre azonban a budapesti cég nem a saját tevékenységéről küldött egyoldalas összesítést, hanem egy bizonyos ALX Polat Foreign Trade nevű vállalkozáséról. A török cégadatbázis szerint a céget ugyancsak a Polat Holding alapította, nyolc nappal azután, hogy Magyarországon létrehozta az ALX-et. A török cég – korábbi nevén ALX Macar Ticareti Geliştirme Merkezi, vagy­is ALX Magyar Kereskedelemfejlesztési Központ – tőkéje 100 ezer török líra (közel 10 millió forint), ügyvezetője Galip Yilmaz, aki idén áprilisban a magyar ALX-ben is feltűnt ügyvezetőként. Nem világos, hogy a Polat-féle céghálóban milyen szerepet szántak a két ALX-nek – a fentiekből valószínű azonban, hogy az MNKH pénzének egy része a török ALX-nél köt ki. A budapesti iroda válaszából annyit tudunk, hogy a törökországi cég több mint 40 üzleti találkozót szervezett, kiállításokon 180 személyes kapcsolatfelvételt hozott össze cégvezetőkkel és piackutatást végzett magyar exportőrök számára – mint írják: „ezüsttálcán kínálnak jövedelmező kapcsolatokat”.

A hazai cégadatbázisból kiderül továbbá, hogy 2015 októberében a magyar ALX 30 ezer euró alaptőkével Görögországban egyszemélyes céget alapított, Cipruson pedig 15 ezer euróval fióktelepet hozott létre. A nyolc kereskedőháznak azonban nincs nyoma, sem a cégpapírok, sem az ALX lapunknak küldött válasza nem részletezi ezek működését. Pedig a pénzt kifizették. Mesterházy Attila szocialista képviselő írásbeli kérdésére Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter idén február elején elismerte: az irodák kialakításához „a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. 535 ezer euró egyszeri díjjal járult hozzá”.

Az MNKH közben 3,36 milliárdos tendert írt ki kereskedelemfejlesztési és promóciós központ létrehozására és működtetésére törökországi helyszíneken. Áprilisban megjelent felhívásuk némiképp ellentmondásos: egy helyütt „sikeres közép-ázsiai jelenlét elérését” célozzák, másutt azonban a nyertes ajánlattevő tevékenységét Törökországra, Görögországra és Ciprusra korlátozzák. Ezen országcsoport viszont kísértetiesen egyezik az MNKH és a magyar ALX közötti szerződés országaival. A közbeszerzési kiírás Törökország öt városát – Isztambul, Ankara, Izmir, Gaziantep és Bursa – jelölte meg a teljesítés helyeként, és a sors különös kegyelméből az ALX-csoport törökországi ága éppen ebben az öt városban aktív (mint ahogy ez az ALX egyik ügyvezetője, Spányik Péter tavaly novemberi előadásából kiderült).

Az MNKH a fenti pályázattal párhuzamosan egy másik tendert is meghirdetett, amelyben kereskedőházi partneriroda-hálózat kialakítására és működtetésére várták a jelentkezőket. A kiírás összesen 52 irodára és közel ugyanennyi országra vonatkozott, értéke 6 milliárd forint. A török pályázattal összevetve ez súlyosan alulbecsült összegnek tűnik, hiszen ott mindössze három országról és néhány helyszínről van szó, viszont több mint hárommilliárd megy el rá. Persze az is lehet, hogy épp a török tender a durván túlárazott. Eredményhirdetés hamarosan. Van egy tippünk.

Böszörményi Jenő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A cikk megírásában közreműködött Németh Dániel, Böszörményi Jenő és Yusuf Kanli.

szerző
Urfi Péter
publikálva
2016/22. (06. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3
    papa53
    2016. október 31., hétfő 08:45
    Gratulálok az íráshoz!
  2. 2
    tiszapolgári
    2016. július 13., szerda 13:57
    Már a Narancs-címlap is azt sugallta, hogy mesés tájakról, csodálatos emberekről, fantasztikus sikersztoriról lehet majd olvasni. Így is történt.
    Az ilyen cikkekért találták fel a sajtót. Gratulálok a szerzőnek.

  3. 1
    orbus
    2016. július 12., kedd 18:15
    Összenő, ami összetartozik. A magyar pont annyira európai nép, mint a török, i.e. semennyire.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra