Áll a szobor, csorog a tojás – Jelentés a Szabadság térről

Belpol

Helyére kerültek a Szabadság téri megszállási emlékmű hiányzó elemei. A tüntetők tojással dobálták meg a szobrot.

Áll a szobor. Szombat éjjel, vasárnap hajnalban – amikor jóformán senki sem számított rá – felállították a Szabadság téren a német megszállás emlékművét. Sötét fóliával takart dupla kordonok gyűrűjében emelték a hiányzó elemeket az eddig csak torzóként állt oszlopok közé, így Gábriel arkangyal és az elhíresült sas is a helyére került. A civilek gyorsan reagáltak: vasárnap 10 órától meghirdették a spontán demonstrációt, hogy most már nagyon sokadszorra fejezzék ki a nemtetszésüket. Persze a helyzet e gyors fordulat miatt némiképp megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt: a Szabadság téri tüntetők már több mint 100 napja állják a sarat, és most sem volt ez másképp.

false

 

Fotó: MTI

Vasárnap délelőtt egy-kétszáz ember jelent meg a téren, hogy saját szemével lássa, milyen lett az emlékmű. Turisták fotózkodtak, vagy épp értetlenkedtek a tiltakozás láttán, miközben a szobor előtt lévő „játszadozó szökőkút” hűs vizében gyerekek pancsoltak.

Mindeközben a demonstrálók tehetetlenségükben a rendőröket próbálták jobb belátásra bírni: volt, aki szinte győzködte a kivezényelt készenléti rendőrség tagjait, hogy „álljanak át”. Közben a Magyar Fruzsina és Zoltai Andrea vezette tüntetőcsapat élőláncot alkotva körbevette a szobrot, és a köré vont kordonok mentén haladva skandáltak – többek között azt, hogy „Demokráciát!”.

false

 

Fotó: Czenkli Dorka

A tiltakozók véleménykifejezés gyanánt (a jelenlét és némi skandálás mellett) egy-egy szimbolikus cselekvést is választottak. Bár volt, aki megpróbálta a rendőrök által védett kordonok némelyikét ledönteni, az akció sikertelen volt. Mások békésebb fricskaként narancssárga papírrepülőket dobáltak be a szoborhoz, a bátrabbak viszont tojással készültek. A szobordobálás egyébként nagy ovációt eredményezett, főleg, ha Gábriel arkangyalt vagy a sast találták el. Volt, aki sorozatvetőként dobálta a tojást, hogy csak úgy csorgott a megszállási emlékműről a héja, a sárgája.

A téren egy-egy ellenszimpatizáns is megjelent, akik „hazaáruló bandának” nevezték a tüntetőket.

De az emlékmű ellen tiltakozók között volt például egy fiatal srác is, akit egészen felháborított az a tehetetlenség, amivel a szobrot kellett szemlélni. Ha nincs az apukája, elmondása szerint egészen vad dolgokat is meg mert volna tenni, nem félt volna senkitől. De a szülői féltés miatt így csak szóban fejezhette ki a dühét.

false

 

Fotó: MTI

 

Sok politikus is megjelent 10 óra után a Szabadság téren: Karácsony Gergelyt (Együtt–PM) és több MSZP-s politikust is láttunk, így például Lendvai Ildikót, aztán a frissen megválasztott pártelnököt, Tóbiás Józsefet vagy épp Horváth Csabát is.

„A Szabadság teret meggyalázó náci, nyilas »emlékmű«, azzal, hogy – ahogy korábbi elemei is – az éjszaka leple alatt állítódott fel, azt mutatja, mi a véleménye a kormánynak a párbeszédről, a közmegegyezésről, és arról, hogy súlyos érzelmeket, emlékeket sért maga ez a szobor. Az, hogy az elmúlt hónapokban nem volt hajlandó erről érdemi párbeszédet folytatni, még az MTA-val sem – amely szintén elítélte ennek az emlékműnek ebben a formában történő megvalósulását –, jól jelzi, hogy a kormány arrogáns üzenetnek szánta: ez a »bármit megtehetek«. Magáról a szoborról meg csak annyit tudnék mondani, hogy nem más, mint üzenetében fémbe és kőbe merevedett gyalázat, ám az ennél kevésbé súlyos, de látványos érv az, hogy ha ezt valaki megnézi, azt látja, hogy ez egy giccshalmaz. Ha csak ez lenne az egyetlen probléma vele, akkor is el kellene távolítani Budapest főteréről, így meg, hogy az előzményeket ismerjük, egy biztos, ez a szoborcsoport itt nem maradhat. Ennek a helye a diktatúrák relikviáinak gyűjtőhelyén, a szoborparkban van” – mondta Horváth Csaba.

Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció (DK) Facebook-oldalán tett közleménye szerint „Orbán meghamisította a holokausztot”. Sőt ezzel a gesztussal „meggyalázza annak minden zsidó, roma és meleg áldozatát. Jellemző a hatalomra, hogy nem merték fényes nappal felállítani a hazugság szobrát. Úgy viselkedtek, mint aki lopni indul. Ellopni Magyarország becsületét, az áldozatok emlékét, a hozzátartozók soha el nem múló gyászát és fájdalmát. Orbán az éjjel félrerúgta több ezer ember emlékezésköveit a Szabadság téren. Arra, amit tett, sohasem lesz felmentés, Orbán rezsimje a történelem szemétdombján végzi.”

A civil ellenállás a jövő héten is folytatódik: a Szabadság téri tüntetők a hétköznapi, rendszeres tüntetésüket holnap is, mint máskor, fél hattól tartják. Addig is sokan személyesen, vagy ki-ki a híradások képeiből megismerkedhet a szoborral, amelyről eddig laikusként csak azt tudtuk megállapítani, hogy a tervek szerint valósult meg, csupán Gábriel arkangyal kapott jobb kezébe egy fényesen csillogó arany országalmát. Az a meg nem erősített információ kering a Szabadság téren – meg a sajtóban –, hogy hétfőn (ha már áll) a szobrot fel is avatják.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.