Lázár Jánossal még a választások előtt beszéltünk, miután a miniszter jelezte, hajlandó egy interjúra a hódmezővásárhelyi tanyavilágban, a család földjei között felépített batidai vadászkastély ügyében. A Miniszterelnökséget vezető minisztert akkor a kampány aktualitásairól is kérdeztük, a válaszok április 8-a után is érdekesek, főleg annak fényében, hogy kiderült, Lázár minden bizonnyal visszavonul Hódmezővásárhelyre, és nem kap érdemi szerepet az új Orbán-kormányban.
Egy titokzatos luxuskastély Lázár Jánosék batidai földjei között
Szerényen csak Nagyréti Vendégháznak hívják azt az impozáns vadászkastélyt, amelyet a közelmúltban építettek a Hódmezővásárhelyhez tartozó batidai tanyavilág szélén. A hatalmas luxusingatlanról a környéken sokan úgy hiszik, ahhoz köze lehet Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternek. Hivatalos dokumentumokkal bizonyítani nem lehet, hogy a vadászkastély közvetlenül Lázár Jánoshoz köthető, de néhány árulkodó jel arra utal, annyira mégsem lehet számára ismeretlen a környék.
Magyar Narancs: A batidai vadászházra vonatkozó újságírói kérdésre februárban így reagált: két választása van, vagy beszáll a kastélyt tulajdonló cégbe, vagy azon lesz, hogy a családtagjai és ön minél előbb adják el a környező földjeiket. Ezeket komolyan gondolta, vagy ironizált?
Lázár János: Egy politikusnak hozzá kell szoknia, hogy bármit csinál a szűkebb vagy tágabb környezetében, bármilyen gazdasági típusú lépést tesz, például földet vásárol vagy ad el, az mindig felkelti a köz érdeklődését. Ha valahol jelen vagyok, az a környezetem számára jelenthet előnyt és hátrányt is adott esetben – csupán erre gondoltam.
MN: Járt már a kastélyban?
LJ: Jártam ott akkor is, amikor az építkezés zajlott, és jártam azóta is. De én inkább vadászháznak nevezném, a kastélyról nekem Keszthely vagy Eszterháza jut eszembe.
MN: Nem egy szokványos vadászházról van szó.
LJ: Valóban, ez egy prémiumkategóriás létesítmény. Ha jól ismerem a beruházók és a befektetők célját, az értékesítés szempontjából kiemelten fontos volt, hogy felső kategóriás szállás és rendezvényhelyszín jöjjön létre a területen. Ez volt az üzleti koncepció, amit a beruházás kezdetekor megismertem.
MN: Hogyan ismerte ezt meg?
LJ: Személyes beszélgetések során. Minden szereplőt régről ismerek.
MN: De akkor még csak egy szereplő volt a felszínen, Kulik Jenő ügyvéd, aki később hozott létre egy zrt.-t, amelyben már üzlettársai is vannak.
LJ: Az ügyvéd úr menedzselte ezt az egészet, de közben már szerveződött egy befektetési cég is. Amikor a családommal először vásároltunk ott földet, a területen már állt egy – hasonló közművekkel és úthálózattal rendelkező, ugyancsak több épületből álló – vadászház, amely egy hódmezővásárhelyi vadásztársaságé volt. Mi tehát eleve egy ilyen létesítmény körül vásároltunk kisebb-nagyobb területeket, amelyeket aztán erdővel telepítettünk be. Amikor a vadásztársaság értékesítette a régi vadászházat, engem is megkerestek, de én nem éltem a lehetőséggel. Az új tulajdonosok kerestek meg később, részint mint a szomszédos telek tulajdonosát, részint – hiszen barátokról és ismerősökről van szó –, hogy kikérjék a véleményemet a beruházási céllal létesítendő új vadászszálláshely ötletéről. Támogattam az elképzelést. Az újjáépített vadászház – legalábbis a beruházók egyes tevékenységei – pedig kapcsolódnak ahhoz a Návay Kornél Vadásztársasághoz, amely az elmúlt esztendőben alakult, és amelynek, ez sem volt titok soha, én is a tagja vagyok.
MN: Ez a vadásztársaság szervez oda eseményeket?
LJ: A vadásztársaság együtt fog dolgozni a vadászház üzemeltetőivel, hiszen a helyi vadászturizmus fejlesztése a cél. A véleményemet abban is kikérték a beruházók, hogy ha a Dél-Alföldön létrehoznak egy prémiumminőségű vadászszállást, az vajon értékesíthető-e az osztrák vagy német vadászati piacon, amelyet ilyen szempontból jól ismerek. Azt szeretnénk ugyanis, ha Hódmezővásárhely mellett Európa egyik legjobb őzbakterülete jönne léte. A vadásztársaság és az épület üzemeltetése ezért egymással összefügg. Tudomásom szerint voltak olyan fizető vendégek már tavaly is, akik őzbakokat lőttek ezen a területen és a kérdéses vadászházban szálltak meg.
| ||
MN: A vadászház egy valamivel több mint 3 ezer négyzetméteres telken fekszik, amelyet teljes egészében körülvesz az édesanyja nevén lévő egyik földterület.
LJ: A vadászház körül lévő földek egy részén édesanyám, a gyerekeim és én együtt gazdálkodunk: a családunk. Itt szinte teljes egészében erdőgazdálkodás folyik, de a vadászház tulajdonosai azzal is megkerestek, hogy tudunk-e egy kisebb területet a rendelkezésükre bocsátani. Nekem nincsenek százmillióim, hogy beszálljak egy ilyen beruházásba, ilyen módon azonban én is tudtam támogatni a fejlesztéseket, amelyeknek természetesen az a vadásztársaság is a nyertese lesz majd, amelynek a tagja vagyok.
MN: Ez a földterület az édesanyja nevén van, de annak egy részét hozzákerítették a vadászház területéhez.
LJ: Pontosabban egy része át lett adva azzal, hogy ha a beruházás befejeződik, akkor azt a vadászház üzemeltetői majd térítés ellenében használhatják.
MN: Tehát akkor ön megbeszélte az édesanyjával, hogy van ott néhány földterület, amelynek egy részét később felajánlhatják egy ott működő vállalkozásnak, amelynek a tagjai az ön ismerősei, barátai.
LJ: A kérdéses területeket eleve szándékunkban állt megvenni, függetlenül attól, hogy később felajánljuk-e a vadászház üzemeltetőinek vagy sem, ugyanis az erdőgazdálkodási tevékenységünket mindenképpen bővíteni szerettük volna. Van ugyanis egy gazdaságossági méret, amit el szerettünk volna érni, a területvásárlásainkat tehát ez motiválta.
MN: Az alsó bejárattól – amely össze van kötve az önök által a terület köré húzott kerítéssel – a vadászházhoz induló út a földhivatali nyilvántartás szerint az önkormányzat tulajdona. El lehet keríteni egy önkormányzati utat?
LJ: A vadásztársaság is azt tanácsolta, hogy a frissen telepített erdő köré mindenképpen húzzunk kerítést, mert ezzel lehet csak megvédeni a fiatal fákat a vadaktól. A kerítésépítésre egyébként még uniós támogatás is járna, amit azonban mi nem vettünk igénybe.
MN: De ezt az önkormányzati utat el lehet zárni?
LJ: Az egy korábban is sorompóval lezárt út volt, amely csak a vadászházhoz vezet, ezt a korábbi vadásztársaság is meg tudja erősíteni. Azt pedig nem tudom, hogy a beruházó cégnek pontosan milyen megállapodása van az önkormányzattal.
MN: Kulik Jenővel milyen a kapcsolata? Ő jelenleg szerződésben áll a Miniszterelnökséggel?
LJ: Nem áll most velünk szerződésben. Kulik Jenő a legjobb jogász, akit eddigi pályafutásom során megismertem. Barátomnak nem nevezném, mert sokat vitatkoztam és harcoltam vele életemben, egy időben még politikai ellenfelek is voltunk, 2002-ben például ellenem kampányolt.
MN: A helyiek között vannak olyanok, akik csodálkoznak azon, hogy egy ekkora léptékű beruházás fedezetére volt pénze Kulik Jenőnek. Ön ismeri az ő vagyoni helyzetét?
LJ: Szerintem ő nem szegény. Tehetséges ügyvéd, cégügyekkel foglalkozik, de hogy hány részvényes megbízásából dolgozott, azt nem tudom megmondani.
MN: De kezdetben nem volt az építkezés mögött cég, az egész Kulik Jenő nevén ment.
LJ: Világos, de nem tudom megmondani, ők hogyan állapodtak meg. Lehet, hogy tucatnyian vagy harmincan állapodtak meg, hogy ezt megcsinálják.
MN: Azt tudja, hogy ezt az ingatlant kik tervezték?
LJ: Ha a tervezőkre gondol, találkoztam velük egyszer, igen. Pestiek voltak.
MN: A tervdokumentáció egy részét ők mutatták meg önnek?
LJ: A beruházók mutatták meg. Arra voltak kíváncsiak, hogy szerintem mit kell ahhoz építeni, hogy ez a vadászház eladható legyen abban a szegmensben, amelynek a tagjait megcéloznák a szolgáltatásokkal. Vajon az a külföldi, aki elmegy Békés megyébe vadászni, átcsábítható-e ide is, és ehhez milyen építményi és vadászati struktúra kell. Tudomásom szerint vadászatszervező cégeket és irodákat is megkérdeztek. Én személy szerint ajánlottam nekik két céget, amelyek Magyarországra hoznak vadászokat.
MN: Vagyis a tervdokumentáció egy részét nem a tervezők, hanem a kivitelezők vagy a beruházók jóvoltából látta?
LJ: A kivitelezők révén semmiképp. A tervezők ott voltak, amikor a beruházók kikérték a véleményemet. Ismétlem, itt régi barátokról, ismerősökről van szó, akik azt szerették volna, ha én is beszállok a projektbe, ezt a lehetőséget azonban én a politika miatt kizártam. Csak ártottam volna nekik. Mondjuk, lehet, hogy még így is.
MN: Arról van tudomása, hogy mely cégekkel építtetett Kulik Jenő vagy az állítólagos befektetők?
LJ: Ezt Kulik úrtól kell megkérdezni. Amikor az építkezés zajlott, voltam ott is, illetve rendszeresen kijártam a területre, hiszen a mi erdőnkről van szó, ahol ráadásul épp az ültetési munkák folytak, de természetesen nem ismerem az építőmunkásokat vagy a kivitelezőket.
MN: A hódmezővásárhelyi közbeszerzéseken kiválóan szereplő Építészmester Zrt.-t is emlegetik, de egy orosházi cégről, az Iványi Építőmester Kft.-ről biztosan állíthatjuk, hogy dolgoztak a vadászházon.
LJ: Azt kizártnak tartom, hogy az Építészmester dolgozott volna a területen. Kulik urat ismerve az dolgozott ott, aki a legolcsóbb ajánlatot adta, és aki a legjobban épít.
MN: Az Iványi Építőmester Kft.-t ismeri?
LJ: Persze, az Iványi egy nagyon jó és köztiszteletben álló orosházi ipari cég. De ők inkább Békés megyében dolgoznak, Csongrád megyében kevesebb megbízást kapnak. Nálunk Hódmezővásárhelyen van két-három építőipari cég, amellyel a polgármesterségem idején dolgoztam, hiszen az volt az irányelvem, hogy a helyiek építsék a helyi dolgokat, aszerint adva lehetőséget az egyes vállalkozásoknak, hogy milyen feladatra melyikük adta épp a legjobb ajánlatot.
MN: Milyen lesz a munkakapcsolata az új hódmezővásárhelyi polgármesterrel?
LJ: Ez attól függ, hogy megválasztanak-e.
MN: Ha nincs ellenzéki összefogás, akkor elég jók az esélyei.
LJ: Február 25. előtt is ezt mondták a fideszes jelölt esélyeiről. De visszatérve az alapkérdésére: ha megválasztanak április 8-án, jelentkezni fogok a polgármester úrnál a közös munka elkezdése érdekében. Rajtam nem fog múlni, bár nem tudom, hogy mindezt mennyiben könnyíti meg az, hogy a polgármester úr közben a város ügyei helyett inkább az országos politizálásra koncentrál és hadüzenetet küldött Orbán Viktornak, illetve a kormánynak, mondván, ha a Fidesz győz április 8-án, akkor az Magyarország számára felér egy Trianonnal. Azért ezek elég erős szavak.
MN: Látta azt a levelet, amelyben Márki-Zay Péter találkozót kért Orbán Viktortól?
LJ: Rám szignálta a miniszterelnök, hogy fogadjam a polgármester urat a kormány nevében. Ha Márki-Zay Péter gondolja, szívesen látom, hogy meghallgassam a kéréseit. Ha jól emlékszem, a megkeresés a templomfelújításokra vonatkozott, a miniszterelnök úr erről annyit mondott nekem, hogy ilyenről az egyházakkal szokott tárgyalni.
MN: De a templomfelújításokat önök ígérték meg a vásárhelyi kampányban.
LJ: Egyházakkal, lelkészekkel a miniszterelnök úr szívesen tárgyal erről a kérdésről, de egyébként rám szignálta a megkeresést.
MN: A február 25-i eredménynek is van köze ahhoz, ahogyan ezek után elkezdett kampányolni? Például felfedezte magának a Facebookot, imázsvideókat töltött fel az új honlapjára.
LJ: Igen, felgyorsultak az események. A honlap régi tervem volt, ez még az időközi polgármester-választás előtt elindult. A választások előtt nem akartam facebookozni, de világossá vált számomra, hogy az emberek elérésében új terek nyílnak, amiket használni kell.
MN: Akkor is született volna a bécsi videóhoz hasonló, ha a hódmezővásárhelyi polgármester-választáson nyernek?
LJ: Mindenféleképpen, hiszen meg akartam nézni saját magamnak az ottani állapotokat, és azt szerettem volna bemutatni az embereknek, hogy mit jelent a hétköznapokban az integráció kihívása, milyen folyamatok zajlanak le ott. Magyarországon nagyon sok vita van bevándorlókról, de bevándorlók nélkül. Arról beszélünk, hogy Magyarország az elkövetkezendő tíz évben milyen pozíciót vesz fel ebben az ügyben. Ahogy az osztrák választópolgárok reagáltak, vagy ahogy a kancelláriaminiszter reagált, az azt jelenti, hogy a videót jó helyen készítettem, mert erről a problémáról beszélni kell.
MN: Mit mondott önnek Gernot Blümel kancelláriaminiszter?
LJ: Azt mondta, hogy ez egy olyan kérdés, amellyel foglalkozni kell. Nem a bécsieket és nem Ausztriát akartam megsérteni, hiszen a kétoldalú viszony hibátlan, én egy helyzetet akartam bemutatni, amely más európai nagyvárosokban is jellemző, csak Bécs közel fekszik.
MN: Sebastian Kurz osztrák kancellártól elnézést kért?
LJ: Telefonon a kancelláriaminiszterrel beszéltem, tőle kértem elnézést, ő a partnerem, tisztáztuk a helyzetet. Azt mondtam neki, ha úgy érezték, hogy mindez bántó lett volna, akkor sajnálom, nem állt szándékomban a bécsieket és Ausztriát megbántani, hiszen nagyra becsüljük őket.
MN: Arról a kerületről, amelyről elég sötét képet festett, korábban tájékozódott?
LJ: Statisztikákat előtte nem láttam, de Bécsben élnek ismerősem, megkérdeztem tőlük, hogy hova menjek, ha akarok egy olyan helyet látni, ahol a bevándorlók ma már többségben vannak. A helyzet egyébként kritikusabb is annál, mint amit a videóban bemutattam.
MN: Tarlós Istvánnal beszélt mostanában? A vásárhelyi választási kudarc és a bécsi videó után a főpolgármester azt üzente önnek, hogy pihenjen egy kicsit.
LJ: Nem, mostanában nem, de akkor küldött egy SMS-t.
MN: Ajánlott egy jó bécsi hotelt?
LJ: Nem, de respektálom őt, miközben ő is elismeri a munkámat.
MN: Olykor látványosan egymásnak feszülnek.
LJ: Igen, de ezt nyíltan tesszük, nem pedig egymás háta mögött áskálódunk, ami a politikában bizony ritka. Amikor Istvánnak segítségre van szüksége, hozzám mindig fordulhat, ha pedig nem értünk egyet, azt olykor a nyilvánosság előtt intézzük el.
MN: A kormány szinte másról sem beszél, csak a bevándorlás valós vagy vélt veszélyeiről, és a kampány alatt ez csak erősödött. Nincs más témájuk, amellyel érdemes lenne a választók elé állni?
LJ: Miniszterelnök úrnak az a meggyőződése, hogy az ország következő tíz évének ez a fő kérdése. Én, ha lakossági fórumra megyek, említem ezt is, és beszélek öt-hat további témáról is, amelyek szerintem még fontosak.
MN: Egyetért azzal, hogy ekkora súllyal szerepel a közbeszédben ez a kérdés?
LJ: Azzal értek egyet, hogy a következő tíz év nagy kérdéséről beszélünk. Sokat járok Brüsszelbe, sok nemzetközi tárgyaláson részt vettem a miniszterelnökkel, elég jól ismerem azokat az aktákat, amelyek alapján a tárgyalások zajlanak a 27 tagállam között arról, hogy az Európai Unió jövőjének melyek a főbb kérdései.
MN: Ezekben az aktákban mik szerepelnek a bevándorlásról? Vannak számok, költségek, kötelezettségek?
LJ: Ennél fontosabb az, hogy a magyar jogszabályok szerint a magyar állam bizonyos jogokat vagy kötelezettségeket az Európai Unióban más tagállamokkal közösen gyakorol. Az a kérdés, hogy a bevándorlással kapcsolatos jogainkat és kötelezettségeinket most közösen fogjuk gyakorolni, vagy nemzeti hatáskörben maradnak. Ha nemzeti hatáskörben maradnak, akkor Magyarország felveheti azt a pozíciót – ha ez az álláspont kerül többségbe a választásokon –, hogy egy bevándorló se jöjjön. Ha ez központi, nem tagállami hatáskörbe kerül, akkor létrejön egy nagy európai uniós migrációs szervezet új szabályokkal, és azok sokkal liberálisabbak, mint a mi jelenlegi szabályozásunk. Az Európai Unió célja, hogy kezelje a migrációt, a mi célunk pedig az, hogy ne engedjünk be senkit sem. De ők más logika alapján vezetik le ezt a problémát, mert sok tagállamban ez már egy létező helyzet, ott van a hétköznapokban, nekik valami szabályozást kell hozniuk. Ezt meg is értem, félreértés ne essék. A kérdés csak az, hogy ott, ahol ez nem társadalmi jelenség, például Lengyelországban, Csehországban vagy Szlovákiában, ott nemzeti hatáskörben maradjon-e a döntés. A dossziék szerint ez a vita tárgya.
MN: De miért nem lehet erről normálisan beszélni, a valóságot bemutatva egyeztetni és meghallgatni, melyik párt mit javasol erre? Miért azzal riogatják az embereket, hogy a laktanyákba és az önkormányzati lakásokba menekülteket költöztetnek, ha nem a Fidesz nyer?
LJ: Mert erre valóban sor kerülhet, és mert kampány van. Kampánylyukból kampányszél fúj.
MN: De ezeket a kijelentéseket a Fidesz kampánylyukából fújják.
LJ: Magam is sokat gondolkodom ezen. Egyben biztos vagyok, hogy az integráció nem működne Magyarországon.
MN: Ebben a felfokozott hangulatban biztos nem. Például az egri laktanya elé kiáll
Deutsch Tamás és a helyi országgyűlési képviselő, majd együtt azt mondják, ha Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök, odatelepítik a menekülteket. Ezt honnan veszik?
LJ: Ezt tőlük kéne megkérdezni, a kampány miatt ebben a kérdésben most megengedőbb vagyok önnél. Azt fontos figyelembe venni, hogy mi egy olyan ország vagyunk, ahová integrálni még nem kellett bevándorlókat. Szerintem ez a szerencsésebb helyzet. Például Bécsben óriási problémákat fog okozni hamarosan az integráció. Ausztriának, Németországnak, az északi államoknak, vagy mondhatnánk Hollandiát is, fontos kérdése lesz ez. Nem mernék nekik innen tanácsot adni, hogyan kellene ezt jól csinálni. Van nekünk integrációs feladatunk, és bizony harminc év alatt sem tudtuk még a magyarországi cigányságot megnyugtatóan integrálni, csupán részeredmények vannak, bár azok jó irányba mutatnak.
MN: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere azt is belengette: ha az országba tömegesen érkeznének menekültek, a romák integrációjára szánt pénzeket rájuk kellene költeni. Ezzel egyetért?
LJ: Nem szeretek ilyen sarkosan fogalmazni. Azt gondolom, ha több emberről kellene gondoskodni, akkor nyilván kevesebb jut a közösből, mert a torta ugyanakkora marad.
MN: Amúgy mit szólna ahhoz, ha egy bécsi kollégája elmenne egy szabolcsi nyomortelepre, bejelentkezne a Facebookon, majd hatásvadász aláfestő zenével, trükkös vágásokkal dramatizálná a helyzetet?
LJ: Voltak erre példák, jöttek ide olyan politikusok, akik a magyar demokrácia általuk látott állapotáról itt forgattak.
MN: Miniszterre én nem emlékszem.
LJ: Miniszter nem volt, de államtitkár már igen.
MN: Akkor a politikusok mehetnek szabadon más országokba a bécsihez hasonló videókat készíteni?
LJ: Nem ezt mondom. Nem szabad megsérteni senkit, a bécsieket én sem akartam, ha ezt megtettem, az hiba volt. De az is igaz, hogy az Európai Unióban bárki mehet bárhová, európai ügyről van szó.
Megkérdeztük Lázár János édesanyját, miért vett földeket a batidai vadászkastély körül
Újabb információkhoz jutottunk a kastélyról, amelyet Lázár János és családja Hódmezővásárhely melletti földjei ölelnek körbe. Beszéltünk egy olyan cég vezetőjével, amely részt vett az építkezésben, és az is kiderült, hogy Lázárék a földjeiket bekerítve elzártak egy önkormányzati tulajdonban lévő utat.
