Szigetszentmiklósi környezetszennyezés: Rossz szándékkal kikövezve

  • Szilágyi László
  • 2001. október 11.

Belpol

1997-ben kezdtek feltört aszfaltot és földet szállítani a szigethalmi Kék-tó utcai elhagyott szennyvíztelep területére. A szűk utcácska lakosai naponta legalább húsz nagy teherautót számláltak. Később egymástól függetlenül, többen tiltakoztak minden lehetséges fórumon. Fodor Antalné, a település polgármestere 1998-ban azt nyilatkozta: a taksonyi szeméttelepet jelölte ki az aszfalt számára (szabálytalanul egyébiránt), mégis a Kék-tó utcában kötött ki a
1997-ben kezdtek feltört aszfaltot és földet szállítani a szigethalmi Kék-tó utcai elhagyott szennyvíztelep területére. A szűk utcácska lakosai naponta legalább húsz nagy teherautót számláltak. Később egymástól függetlenül, többen tiltakoztak minden lehetséges fórumon. Fodor Antalné, a település polgármestere 1998-ban azt nyilatkozta: a taksonyi szeméttelepet jelölte ki az aszfalt számára (szabálytalanul egyébiránt), mégis a Kék-tó utcában kötött ki a

harmadosztályú veszélyes hulladék

A polgármesteri hivatal műszaki embere egyenesen azt mondta, hogy az aszfalt nem is veszélyes hulladék, a település jegyzője pedig azt állította levelében, hogy összesen két teherautónyi aszfalttörmelék került a telepre, de azt azóta el is szállították.

Eközben a lakosok idővel már 2500 teherautót regisztráltak.

A terület önkormányzati képviselője, Szarvas Tibor - aki történetesen a taksonyi szeméttelepet üzemeltető Aries Kft. ügyvezetője (és azóta kemény tiltakozásokat és hatósági vizsgálatokat kellett megélnie a telepre szállított aszfalt, shredder és egyéb veszélyes hulladékok miatt) - azzal próbálta nyugtatni a helyieket, hogy csak a szennyvíztelep rekultivációja zajlik.

A szennyvíztelepet az Észak-csepel-szigeti Víz- és Csatornamű Kft. (ÉCSVCS) üzemeltette, amely nagyrészt önkormányzati tulajdonban van - ügyvezetője Balla Dániel -, és a felhagyás után e cégnek is kellett volna rekultiválnia. Erre, mint később kiderült, rekultivációs terve sem készült. A műtárgyak kiürítése, kimosása, fertőtlenítése után mindent le kellett volna bontani, ehelyett viszont a műtárgyakat egyszerűen teletöltötték aszfalttörmelékkel. Az anyag a csatornaberuházás során keletkezett, ahol a beruházó a szintén Balla Dániel által vezetett és résztulajdonában lévő Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft. (mindenhol PCSVCS-ként emlegetik, mi is így fogjuk). A munka eredményeként elkészült az önkormányzat tervében szereplő szánkódomb - alatta veszélyes hulladékkal -, mindez a Kis-Dunától mintegy 30 méterre. Balla Dániel és a település alpolgármestere a Duna TV-ben egyaránt azt nyilatkozta, hogy 1996-ban történhetett esetleg némi aszfaltszállítás, de csakis a 102/1996-os, a veszélyes hulladékról szóló kormányrendelet hatálybalépése előtt.

Szigetszentmiklós területén több helyen is történt illegális aszfaltlerakás: például a HÉV vonala mentén, s mint kiderült, a BKV területén is. Itt nagy gépek kezdtek takarítani, de egy Kék-tó utcai lakos, Víg Anikó szerint az aszfaltot csak betakarták, és nem szállították le. Szigethalmon még az előbbinél is botrányosabb módon, a HÉV-vonal mentén több száz méter hosszan "zajvédő falat" emeltek az aszfalthulladékból. A környezetvédelmi hatóság embere

tízezer tonnára becsüli

a lerakott aszfalt mennyiségét; ezt befedték földdel, azóta kinőtt rajta a parlagfű és a vadkender, s ide hordják a kommunális szemetet is. Az utca lakóit nem nagyon zavarta a HÉV, ám a lerakott veszélyes hulladék miatt aggódnak.

Balla Dániel adta át Székely Zoltánnak a "dokumentumokkal" bélelt aktatáskát; Székely azóta előzetes letartóztatásban van, jelenleg házi őrizetben. (A Székely-üggyel lapunk többször is foglalkozott, legutóbb: Magyar Narancs, 2001. szeptember 20. és október 4.) Székely a parlament közbeszerzési albizottsága elnökeként Balla cége ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárást, miután az megnyerte a szigethalmi pályázatot. A volt kisgazda képviselő "SZDSZ-es irányultságú vesztegetőnek" nevezte Balla Dánielt, mivel a szigethalmi polgármester SZDSZ-es, s az önkormányzat annak ellenére Balla Dániel cégének ítélte a 800 milliós beruházást, hogy egy másik pályázó százmillió forinttal olcsóbb, szakszerű ajánlatot tett. Székely szerint Balla személyes ismerőse Kuncze Gábornak, aki a térség országgyűlési képviselője; ezért feltételezte azt, hogy szervezett SZDSZ-es támadást indítottak ellene, sőt azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a szigethalmi SZDSZ-es polgármester újraválasztására vagy kampánycélokra akartak költeni a Balla cégének kiutalt 800 millióból.

Fáki László, Szigethalom polgármestere szerint a közbeszerzési pályázaton a képviselő-testület egy szakértő cég javaslata alapján a PCSVCS-t választotta, amiért a pályázatból formai okokból kizárt Csőszer Rt. a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordult. A bizottság új tárgyalásra kötelezte az önkormányzatot, ám ismét

Balla cége győzött

Kuncze Gábor kijelentette: Ballának semmi köze az SZDSZ-hez, Víg Anikónak pedig megígérte, levélben szólítja fel az illetékeseket, hogy mielőbb oldják meg a környezetszennyezés ügyét.

Székely Zoltán még januárban ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a szigetszentmiklósi aszfaltlerakás miatt, ám a rendőrség - egy szakmailag kifogásolható szakvélemény alapján - bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. A képviselő fellebbezett. A Pest Megyei Főügyészség szerint a fellebbezés alapos volt, és új eljárás indult.

Futó Barnabás, Székely Zoltán ügyvédje lapunknak elmondta: azért tettek feljelentést a Balla Dániel-féle környezetszennyezési ügyben is, mert ezzel is bizonyítani akarták, Székely Zoltánt azért csalták tőrbe, hogy ne legyen alkalma tovább küzdeni a csatornaberuházásokat kísérő közbeszerzési visszaélések ellen. Mindkét önkormányzat ludas a közbeszerzési eljárás végrehajtásában és az illegális aszfaltlerakásokban, fennáll a csalás és a vesztegetés gyanúja is. Azzal, hogy nem megfelelően ártalmatlanították az aszfaltot, tonnánként legalább háromezer forintot (plusz szállítási költség) "spóroltak"; ezt szorozzuk be negyvenezerrel, és megkapjuk, mennyi közpénz tűnt el a beruházások során. Maradtak viszont az aszfalthegyek, amelyek esetleges felszámolása több százmillióba fog kerülni az önkormányzatoknak.

A helyieket képviselő Víg Anikó sokáig védett tanúként szerepelt az ügyben indult nyomozásban, míg Balla Dániel egy élő műsorban megnevezte, s így kénytelen volt kilépni a védett státusból. Víg Anikó rendelkezik minden fontos dokumentummal, és felkeresett már mindenkit, akitől segítséget remélhet; egyelőre annyi eredménnyel, hogy sikerült máig napirenden tartania az ügyet. A Közép-duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) több mint egy évvel az aszfaltlerakás után tartott "szemrevételezést" a felhagyott szennyvíztelepen, és mindössze 25 tonna veszélyes hulladékot talált, amit viszont a lakosok már 25 ezer tonnára becsültek. A felügyelőség megnevezte a felelőst (PCSVCS), bírságot szabott ki (amit a cég megfellebbezett, és a Környezetvédelmi Főfelügyelőség [KFF] ennek helyt adott), és tájékoztatta a bejelentőket, hogy a 25 tonnát el is szállították feldolgozásra a Penta Kft. telephelyére. A Penta nem kért hatósági engedélyt ilyen tevékenységre; Gödön helyi botrányt okozott, hogy a cég nagy mennyiségű harmadosztályú veszélyes hulladékot tárol az előírásokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyva.

A Kék-tó utcai lakosok

a megengedett

sugárzás ötszörösét

mérték, amire a mai napig nem reagáltak a hatóságok; még azt sem kérdezték, hogy milyen módszerrel vizsgálódtak. Víg Anikó szerint a hatóságok "lesöpörték, mint morzsát az asztalról". Számára a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a KDVKF egy 1999-es levelében azt írta: nincs értékelhető bizonyíték az aszfalt jelenlétére, a lakosok (!) nem rendelkeznek megfelelő dokumentációval a szennyezés bizonyítására. A depóniát (a helyi önkormányzati zsargonban ez a szánkódomb) 800 négyzetméteres alapterületűnek és átlagosan két méter magasnak írja le, míg ugyanez a lakosoknak 8000-re, illetve három-öt méterre jön ki. A Narancs az utóbbi adatot tudja megerősíteni: a fák és a telep világítására szolgáló kandeláberek derékig be vannak temetve. A szomszédok szerint a felügyelőség bejárása előtt (!) két napig tíz-tizenöt ember szedegette a felszínre bukkanó aszfaltot.

A hatóság szerint "nincs lehetőség a depónia megbontására". Egy hónappal későbbi levelében az ÉCSVCS-t felmentette a további rekultivációs munka alól, az önkormányzat figyelmét pedig felhívta a figyelőkutak telepítésének fontosságára. E kutak néhány héttel ezelőtt készültek el.

2000-ben az önkormányzat szerette volna eladni a "szánkódombot", legyen az ártalmatlanítás más gondja. Négy telket értékesítettek is, két ház építése már el is kezdődött, a terület zömének kiárusítását viszont sikerült leállítani a hatósági eljárás végéig.

Víg Anikónak az volt az érzése, hogy a felügyelőség és a főfelügyelőség munkatársai

inkább az elkövetőket védik,

és nem alkalmazzák a veszélyes hulladékról szóló törvény rendelkezéseit. A KDVKF az elmúlt tíz évben Verrasztó Zoltán igazgatása alatt számos alkalommal játszott hasonló szerepet bizonyos környezetszennyezési ügyekben (például Kőbányán, Pomázon): kínosan lassú ügyintézéssel, szabálytalan mintavételekkel, elhallgatott mérési eredményekkel, eljárási szabálytalanságokkal lehetett jellemezni a hatóság ténykedését. Ligetvári Ferenc minisztersége alatt Kónya Károly vette át a felügyelőség igazgatói posztját; azóta, ha nem is lett gyorsabb és hatékonyabb, de legalább jogszerű munka folyik. Ez a felügyelőség egyébként szakmai és állománybeli erősítésre szorulna, hiszen nagyságrendekkel több a feladata, mint a többinek. (Balla Dániel egy alkalommal kioktatta Víg Anikót, hogy majd szól Verrasztó Zoltánnak, vessen véget ennek az ügynek, ám Víg Anikótól megtudta, hogy vezetőváltás volt a felügyelőség élén...)

Az új vezetőségű környezetvédelmi felügyelőség idén - három év múltán - elvégezte az első feltáró jellegű vizsgálatot. Gépekkel karmoltak a depóniába, és mindenhol aszfalt került a felszínre. Ez alapján részleges környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezte az önkormányzatot, mire az fellebbezett, és először jelentette ki hivatalosan, hogy az aszfaltot a PCSVCS vitte oda. A felügyelőség erre új határozatot adott ki, melyben újból elrendeli a felülvizsgálatot, immár az önkormányzatot és Balla cégét egyszerre kötelezve erre. Vajon hány év telik el addig, mire a hatóság az aszfalthegy elbontására és a több ezer tonna hulladék elszállítására kötelezi a felelősöket?

Szilágyi László

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.