Színházigazgató-váltás Székesfehérváron

A kivert Póni

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2011. május 12.

Belpol

Hivatalba lépése után bő két és fél évvel leváltotta színházigazgatói posztjáról Vasvári Csabát a székesfehérvári közgyűlés. Széles Gábor nagyvállalkozó exveje megdöbbent a döntésen, mások fellélegeztek. Az utóbbi időkben évi több tízezerrel csökkent az eladott jegyek száma a Vörösmarty Mihály Színházban, amely 2011-et csak a város hathatós segítségével tudja kihúzni.

"Köszönöm a Vörösmarty Színház közönségének támogatását, hiszen csak együtt, az önök figyelmével, érdeklődésével kísérve sikerülhetett az elmúlt időszak sokszínű, nagy sikerű előadásait létrehoznunk. Remek társulattal, tehetséges emberekkel dolgozhattam igazgatóként Székesfehérváron" - e szavakkal búcsúzott a színház honlapján az április 20-án felmentett, s rá egy héttel a posztjától már meg is vált igazgató. Az eredetileg 2013-ig kinevezett Vasvári Csaba értetlenül állt a döntés előtt, hisz - mint a fenti sorok mutatják - ő maga sikerként értékeli igazgatói periódusát. A jobboldali protekció magától értődő előnyét (a milliárdos Széles Gábor volt veje, az Echo TV alapítója) eddig élvező Vasvári most kiakadt annak megvonásán, mivel - ahogyan a Heti Válasznak fogalmazott - nem szerencsés, ha a szakmai szempontokat felülírja a politikai, azaz ha "a lekvárfőző asszony készíti a cipőt, és a cipésszel akarja főzetni a lekvárt".

Ugyanakkor akadt olyan fehérvári színész, aki a Facebookon üdvözölte Vasvári menesztését, egy másik vidéki színház művészeti titkára pedig a hír hallatán pezsgőbontásra buzdított telefonon keresztül.

Vasvári színházától a fehérváriak se dobták hanyatt magukat, az adatok legalábbis erre utalnak: a nézőszám - ellentétben az országos tendenciával - jelentősen zuhant az elmúlt években. Miért tették ki Vasvárit? Hova tűntek a nézők? A kérdéseinkre válaszoló források egyként kérték, hogy nevük ne jelenjen meg a cikkben, nem szeretnének további kellemetlenségeket.

Póni és Medve

Elkötelezett Fidesz-szimpatizánsok kerültek direktori székbe 2008 májusában Szolnokon, Kecskeméten, Győrött, és az is borítékolható volt, hogy Székesfehérváron (is) a szakmai bizottság véleményének figyelmen kívül hagyásával választják meg öt évre Szurdi Miklós utódát. A városi önkormányzatban akkor még minimális többséget élvezett a szocialista-liberális frakció (tőlük bizonyosan átszavazott legalább egyvalaki), de a 32 fős közgyűlésnek se a társulat támogatását élvező Szurdi, se Márton András, se a kecskeméti rutinnal induló Bodolay Géza nem kellett (őket támogatta leginkább a szakmai grémium). Második nekifutásra 17 szavazattal a színházvezetői tapasztalatokkal nem rendelkező Vasvári Csabát - becenevén Pónit - választották a színház élére, aki társával, a művészeti igazgató Szűcs Gáborral, azaz Medvével közösen vette át a Vörösmarty igazgatását 2008. augusztus elsejétől - igényes népszínházi profilt és országos színészek lecsábítását ígérve.

Vasvári 1992-ben szerzett színészdiplomát Pesten, korábban a Madách Színházban és a Győri Nemzeti Színházban volt tag, ám fehérvári befutását korántsem ez, sokkal inkább szerencsés csillagzat alatt kötött házassága alapozta meg, amivel a felesége mellett egy tehetős apóst is beszerzett: Széles Gábort. Ráadásul az egyik leggazdagabb magyarnak tartott, fehérvári kötődésű vállalkozó részéről is megvolt a bizalom: 2005-ben úgy indította el a 250 millió forintos alaptőkéjű Echo TV-t, hogy ebből 185 millió forintnyi részvényt Széles, 65 milliónyit pedig Vasvári jegyzett mint elnök. A tévénél 2005-2006-ban kreatív igazgató volt Szűcs (színészdiplomáját Vasvárival egy évben szerezte); az ő szerepe különösen fontos, hiszen - ahogyan több forrásunk fogalmazott - kettőjük közül ő volt az agy. Egy rendező így jellemezte a párost: "Medve a pengébb, ez egyértelmű. Sajnos azonban neki vannak művészi ambíciói is. Szeret rendezni, ez kár. Póninak elég a színészkedés. Ez jó."

A hazai igazgatóválasztási szisztéma miatt Vasváriék úgy foglalták el helyüket a színházban 2008. augusztus elején, hogy az előttük álló évadot még az előző vezető, Szurdi Miklós rakta össze. "Szurdi színházára sok mindent el lehetett mondani, de egy biztos: a helyiek nézték" - értékel egy fővárosi kritikus. Az egyik dolgozó pedig így fogalmaz: "Szurdit szerette a társulat, talán a fizetések is jobbak voltak, mint most. Igaz, Miklós engedékenyebb alkat lévén néhány dolgot elnézett, és nemegyszer volt nagyvonalú olyan helyzetben - akár anyagiakban is -, amikor nem kellett volna annak lenni. Ennek a kicsit családias időszaknak szerettek volna Póniék véget vetni, de egyből."

Jöttek is a reformok: első lépésben minden személyeset le kellett szedni az irodákban, még a színészfényképeket is - mondja egy érintett. "Ez munkahely, itt nem élünk magánéletet - hangzott az érv." Az öltözőkből ki kellett pakolni a hűtőket, de az a szokás is megszűnt, hogy a színészek mindig ugyanabban a szobában készüljenek előadásra. "Nem szerette volna, ha bárki otthonosan érzi magát" - summáz egy másik rendező. Az egyik dolgozó hozzáteszi: "Olyan embereket szedett szét, akik évek óta együtt öltöztek. Üzemszerű működést akart, rendet, és mindent át akart alakítani, ami a Miklós időszakából származott. Átrendezte az irodákat, területeket vont össze, új posztokat talált ki. De ami a legidegesítőbb volt: mindent papírozni kellett. Ha beszélni akartál vele, be kellett hozzá jelentkezni a titkárnőn keresztül. Arról is feljegyzést kellett készíteni, ha elromlott a számítógép, és mindent a Medvének kellett küldeni" - jegyzi meg egy másik dolgozó. Rendező forrásunk idéz egy színházi körökben terjedő anekdotát, miszerint Szűcs a büfében üvölti le az egyik színészt, mert az ott, helyben akar beszélni vele. "Katasztrofális volt a kommunikáció a társulattal. Vasvári jellemzően csak a vezetőkkel beszélt, nemigen ment lejjebb. Elmondta nekik, mit akar, és nem volt apelláta, azt végre kellett hajtani. Görcsös, feszült légkör alakult ki emiatt, ami csak egyre rosszabb lett. Állandóan hangoztatták: itt valaki ellopott valamit. Vasvári előállt azzal, hogy itt szemétmaffia működik, olyan sokat fizetünk a szállításért. Pedig nem került többe, mint másnak, ő viszont kötötte az ebet a karóhoz, mert beleszeretett a teóriáiba."

Nézettség

Belső számítások szerint a bő két és fél év alatt 46 munkatárs hagyta el a színházat, beleértve a műszaki dolgozókat, a színészeket (Brunner Mártát, Zakariás Évát, a vendégek közül Szabó Győzőt), de elment a 12 tagú tánckar, és leépítették a technikai csapatot is. A Narancs korábban beszámolt arról, miképp rúgta össze a port az addigi büfés és Vasvári (lásd: Enni kell, Magyar Narancs, 2009. október 8.). Ring Ferenc üzletvezető akkor azt mondta lapunknak: az új vezetés minden fronton próbálta akadályozni a normális működést, majd 2009 áprilisában Vasvári indoklás nélkül felmondta a megállapodást, és kerített egy új üzemeltetőt. A baj csak az, hogy a 2004-2005-ös - utóbb számos hibát és milliós kárt felmutató - színházfelújítás során Ring maga ruházott be a büfé átalakításába, illetve egyes gépekbe, melyek azóta is ott állnak. "'k használják az eszközöket, de a részleteket ma is én fizetem" - panaszolja a vállalkozó 2011-ben, akinek birtokvédelmi kérelmét a bíróság korábban elutasította. "Pereskedhetnék az önkormányzattal, de nem akarok. Bevallom, én most örülök: Vasvárival nem lehetett beszélni az ügyben, talán majd az utódjával."

Az igazgatóváltással megváltozott a színház honlapja is (a vendégkönyvben csaknem két évre visszamenőleg kizárólag pozitív véleményt lehet olvasni), de új fogás volt a Rivalda nevű saját kiadvány, melynek nyitószámában nem holmi evilági művész került a rivaldafénybe, hanem Spányi Antal székesfehérvári püspök. Szintén a vezetőpáros saját ötlete volt az a több tízmilliós multimédiás stúdió, melyben, úgy tudjuk, film- és videógyártó tevékenységet szerettek volna folytatni - ma viszont láthatóan csak a beharangozó spotokra futja.

Az egyik munkatárs azt hangsúlyozza: öngól volt összevonni a marketinget a szervezéssel. "A posztra egy marketingest vett fel, aki nem tudta, hogy a szervezés külön szakma", noha régebben a közönség 60-70 százalékát hozta be a szervező. "Ez vidék, ha nem jó a szervezés, az durván meglátszik. Estek is az előadásszámok rendesen" - mondja az egyik színész. Vasváriék azzal is rontottak a helyzeten, hogy megváltoztatták a bérletrendszert, és újat akartak. "Ha valakik húsz éve ugyanott ülnek, és mindig szombaton járnak premierre, őket nem lehet átrakni szerdára. Az is zavarta a nézőket, hogy májusban még nem tudtuk odaadni nekik a következő évad tervét."

Mindezek megtették a hatásukat: míg 2006-ban 115 ezer jegyet váltottak a színházban, addig 2009-ben 87, tavaly pedig csak 54 ezret, pedig ismert darabokat adnak elő: Arthur Millertől Az ügynök halálát, Egressy Zoltántól a Portugált vagy a Mágnás Miska című operettklasszikust. Mindez nemcsak amiatt kellemetlen, mert a színészek értelemszerűen kevesebbet játszhatnak (így csökken a fizetésük előadásokból származó része), hanem a színház is megsínyli a bevételkiesést: az állami támogatás ugyanis a fizető nézőszám után jár. Vasvári erre azt mondja: a csökkenés a válság hatása. A KSH-adatok azonban mást mutatnak: országos szinten 2007-ben 4 millió 49 ezer, egy évvel később 27 ezerrel több, míg 2009 már 4 millió 488 ezer színházlátogató volt az országban. A népszerűségvesztés tavaly végül akkora bevételkiesést eredményezett, hogy a működőképesség fennmaradása érdekében az önkormányzat idén év elején a rendes támogatáson túl egy 155 milliós injekciót szavazott meg a Vörösmartynak. Ennek azonban megvolt az ára.

A polgármester bemegy a színházba

A hatékonyabb működés érdekében Brájer Éva fideszes alpolgármester több javaslatot kidolgozott, ezeket március 16-án a közgyűlés elé terjesztette. Vasvári szerint viszont durva beavatkozás, hogy Brájer szeretné, ha a bérletesek az évad utolsó előadásán tájékoztatást kapnának a következő évad bemutatóiról, ha a színészeknek felkínált szerződésekbe belekerülnének a várható szerepek, ha az életkori sajátosságok figyelembevételével alakítanák ki a bérletezést, valamint ha a Pelikán Kamaraszínházat és a Stúdió Színpadot jobban kihasználnák. Az alpolgármester a beterjesztéskor már tudta, mi zajlik odabenn. "Az elmúlt hónapokban számos esetben megkerestek bennünket a színházból, a kialakult légkörre panaszkodtak. A polgármester úr is kapott levelet a zenekartól, hogy nehezen tudnak az igazgatóval együttműködni. A városban járva szoktam találkozni színészekkel. Hol az egyik, hol a másik mondta el a problémáit" - nyilatkozott a leváltás után az fmh.hu-nak.

Akadt egy igazán pikáns eset is februárban. Több forrásból megerősített információk szerint Vasvári magához kérette a színész-szakszervezeti elnököt (az érintett lapunknak nem akart az esetről nyilatkozni) és közölte vele: akkora lett a hiány, hogy szólni kell az önkormányzatnak, bajba kerülhet ősztől a színházi működés és vele együtt a színészek munkája. "Ezért lesz szíves aláíratni egy dokumentumot többekkel, amelyben a fenntartó segítségét kérik. És ekkor Vasvári elkövetett egy nagy hibát: fogta magát, és elment a DESZKA Fesztiválra. Fehérváron pedig tartottak egy szakszervezetis ülést, ahol váratlanul megjelent Cser-Palkovics András, oldalán az alpolgármesterrel. Elvi lehetőségként ekkor vetődött fel először, hogy Vasvári helyett valaki másnak kellene jönnie, mert ez így nem mehet tovább" - emlékezett vissza egyik forrásunk.

A márciusi határozatcsomagról a felek többször is egyeztettek, ám miután az önkormányzat úgy látta, hogy Vasváriék nem tudják - és nem is nagyon akarják - a célkitűzésekhez tartani magukat, az április 20-i zárt ülésen a közgyűlés végül döntött a felmentésről. Másnap a városházán tájékoztatták az egész társulatot, miközben "Cser-Palkovics próbált megnyugtatni mindenkit, nehogy pánikhangulat alakuljon ki. Nem kell azt hinni amúgy, hogy Vasvárinak csak ellenségei voltak a színházban: azon a tájékoztatón pontosan látszott, ki van mellette. ' persze most is rögzített mindent, és csak egyet kért: az önkormányzat ne nyilatkozzon az ügyben semmit." Ehhez tartják is magukat a városházán, a Narancsnak sem kívántak egy kérdésre se válaszolni. Ehhez képest Vasvári Csaba igazán nem szemérmeskedik: panaszkodott a Magyar Hírlapban és a Népszavában, és interjút adott a Heti Válasznak, amelyben épp csak a keresztvizet nem szedte le Cser-Palkovicsékról.

Az új igazgató megválasztása beletelik néhány hónapba (pályázatkiírás, meghallgatások), nyár vége, kora ősz előtt aligha lesz kinevezett vezető. Addig Szűcs Gábornál az irányítás: ő rakja össze az új évadtervet, ő szerződtet és koordinál. Próbáltuk elérni, ám új rendezése épp bemutatózott, és bár először sikerült vele sms-ben időpontot találni egy rövidke beszélgetésre, a telefont végül nem vette fel, és az újabb sms-re sem reagált. Egyebek mellett megkérdeztük volna tőle, vajon apósa, az Echo TV-s műsorvezető Széphelyi Petra édesapja, Széphelyi Emil mennyiért adott külső tanácsot a színháznak.

Nem ez volt az első színházi vezetőváltás az évben: februárban Győrött a Fidesz támogatta jelölt lett kegyvesztett (erről lásd keretes írásunkat). Vasvári esete volt apósa miatt érdekes, akiről a választások előtt még azt pletykálták, hogy akár a gazdasági tárca vezetője lehet. A Fidesz kasszájába tavaly a legtöbbet (tízmillió forintot) is épp Széles tette be, aki a Magyar Hírlap jobbraállításával, illetve az Echo TV folyamatos radikalizálódásával közvetve hozzájárult a jobboldali koalíció tavalyi fölényes győzelméhez.

Az esélyes érkezők nevét már most idehallani: például a leköszönő igazgató szerint Moravetz Levente jön. Mindenesetre nem árt megfontolni, kit választanak, elvégre Vasvári esetéből (ez) az önkormányzat is megtanulhatta, hogy lehet nem szakmai szempontok alapján dönteni, de a lekvárt meg kell enni. Akkor is, ha a cipész főzte. Az ilyen gyomorgörcs pedig sokba kerül.

A győri minta

Február 25-én menesztette a győri közgyűlés a városi színház 2008-ban megválasztott igazgatóját, Nagy Viktort. Borkai Zsolt polgármester szerint a város és Nagy Viktor - akit a hírek szerint Kövér László bemondására választottak meg - nem tudott megegyezni az intézmény műsorpolitikájáról. A Népszabadság győri tudósítója így írt az esetről: Nagy Viktort "a közönség buktatta meg. (...) Színészei szerint gyakran emlegette, hogy ő két lépéssel a győri nézők igényei előtt akar járni. A jelek szerint azonban ezen az úton nem követte őt a publikum." Az igazgató két bérletet is megszüntetett, ami szintén nem tetszett a győrieknek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.