Határozatba foglalta a Józsefvárosi Önkormányzat, hogy Tormay Cécile írónő szobrot kapjon a kerületben található Rókus kórház előtt. Az előterjesztő Sántha Péterné alpolgármester (Fidesz–KDNP) a november 17-i képviselő-testületi ülésen elmondta: az írónő „nevét azért ismerik kevesen, mert 1945 után politikai okokból tilalmi listára került”. Az önkormányzat honlapján szereplő tudósítás szerint az ülésen vita bontakozott ki az írónő értékelését illetően, miután a szocialista Molnár György – nem vitatva az írónő irodalmi munkásságát – megjegyezte: későbbi szerepléseit és személyét fasisztának és antiszemitának tartja, ezért nem javasolja a szobor elhelyezését.
Szobortervek
Lapunk két éve külön cikkben is foglalkozott Tormay Bujdosó könyv című, 1918 és 1919 közt játszódó naplóregényének legújabb megjelenését biztosító kiadói munkálataival. „Míg a különféle kiadásokat pár éve még csak szélsőjobbos standokon lehetett beszerezni, a mű iránt érdeklődő olvasókat újabban nyíltan kiszolgálják a könyvterjesztők: a Lazi (a legutóbbi szegedi kiadó – szerk.) példányai most már a Libri vagy az Alexandra boltjaiban is kaphatók. (Azért még a Kuruc.infónál is megrendelhető, sőt mi több, a portál kiemelten ajánlja.) Miközben a Bujdosó könyv olvasótábora egyre nő, újraértékelése elmaradni látszik: a 2007-ben megjelent új magyar irodalomtörténet csak azt szögezi le a könyvről, ami lényegét tekintve a szocialista korszakban készült elődjében is benne volt: antiszemita propagandaszöveg. Ami igaz is, de értékelésnek kevés” – írta szerzőnk. Kádár Judit szerint a „dzsentri származású Tormay antiszemitizmusát a háború utáni válság tapasztalatából fakadó félelem motiválta. A krízist természetesen saját osztályára, az elszegényedő, ráadásul a trianoni békével további súlyos vagyoni veszteséget szenvedő nemességre tartotta veszélyesnek, amit régi feudális tradíciót követve a magyar nemzettel azonosított. (…) A könyv (mármint a Bujdosó – a szerk.) lapjain beszámolt az oldal szervezkedéséről, melyben ő is aktívan részt vett, hogy a jobboldali és szélsőjobboldali politikusokat egy táborba gyűjtse. Abban reménykedett, hogy felkelés tör ki a fő cinkosuknak tekintett Károlyi Mihály és szocialista, illetve liberális kormánya ellen, s az ellenforradalom visszaállítja a tekintélyen alapuló rendet”.
Továbbá megfontolandó életrajzi tény az is, hogy Tormay Cécile alapította 1918-ban a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, azt a szociális és gyermekvédelmi munkát végző szervezetet, amely később hivatalosan is támogatta a numerus clausus fennmaradását, de a kör nevében 1932-ben az írónő személyesen köszöntötte Mussolinit – minderről a fasizmust éltető cikkében lelkesen számolt be a szerző.
A közgyűlésen elhangzott kritika után az előterjesztő kormánypárti alpolgármester asszony azt kérte, hogy az ellenzéki politikus ne minősítse az írót, aki egy „nehéz történelmi korban élt, és alkotott”, akkor, amikor magyarok milliói kerültek határon túlra. Ferencz Orsolya képviselő (Fidesz) sajnálatosnak nevezte a szocialisták állandó kategorizálását és az utólagos értékeléseket. Mint mondta, sok írótól lehetne idézeteket kiragadni, melyeket életük egy szakaszában tettek, de ez nem minősíti életművüket. (A beadvány főleg a Régi ház című Tormay-regényt említi méltatásként, amelyért 1936-ban Nobel-díjra is jelölték a szerzőt.) Tormay Cécile-nek egyébként volt korábban egész alakos szobra a Károlyi kertben, ezt viszont 1945-ben ledöntötték.
A mellszobor – R. Törley Mária alkotása – egyébként már kész is van, erről a Nemzeti Értékvédő Egyesület korábban gondoskodott, a kerületnek csak a területet kellett biztosítania. Úgy tudni, a szobor helyszínének kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy Tormay Cécile felmenői részt vettek a Rókus kápolna és kórház építésében, valamint a család a közeli Kőfaragó utcában lakott.
