„Támadás”? – Ki küldte a vandálokat?

Belpol

Az internetadó elleni tüntetésből székházrongálás lett. Az október 26-i demonstráció nem várt fordulatot vett, viszont a reakciók torz képet festenek az eseményről.

Miután tegnap az internetadó ellen szervezett József nádor téri tüntetésről a tömeg elindult a Hősök tere felé, a Fidesz Lendvay utcai székházához, történt valami. Azt szokták mondani, hogy „átszakadt a gát”, és úgy tűnik, tényleg olyan sok az emberek nemtetszését kiváltó esemény, rossz dolog ért össze rövid alatt, amit már nem volt kedvük lenyelni az egyébként szolidan egyet nem értőknek.

Azért volt fontos a vasárnapi tüntetés, mert mostanra kiderült, hogy igazából nagyon sok embernek „nem tetszik a rendszer”. A tüntetés szervezői egészen a Hősök teréig tudták kezelni a tömeget, ott már ez nem teljesen sikerült.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Mikor a több ezer ember (elfoglalva az Andrássy utat teljes szélességben) a teljesen megtelő Hősök terére ért, Gulyás Balázs, az est egyetlen szónoka azt mondta, hogy „hagyjuk a Fidesz-székházat a sötétségben”. A téren újra feltartották az emberek a mobiltelefonjukat – egészen megható volt ez és a József nádor téri momentum is, legutóbb ilyet a hongkongi tüntetők mutattak. De tegnap nem Kína egy másik pontján, hanem Magyarországon világítottak a telefonok az éjszakában…

A többezernyi tüntető elénekelte a Himnuszt, majd a szervezők befejezettnek tekintették a tüntetést, és mindenkit hazamenetelre biztattak. „Mindenki menjen haza, békével!” Csakhogy már az Andrássy úti séta során is észrevehető, hallható volt, hogy vélhetően a délutáni Kossuth téri demonstráció résztvevői, nevezetesen az ultrák is beszálltak a tiltakozásba. A tudósítások szerint ezúttal nem történt semmi különös a Kossuth téren, csupán megmutatták magukat a focidrukkerek – úgy tűnt, egyes csoportjaik viszont kielégületlenek maradtak. Ők csatlakozva az internetadó elleni tüntetéshez a Hősök terén, a Lendvay utca felé kezdtek el helyezkedni, majd azt skandálták, hogy „Nem megyünk haza!”, „Székházhoz!”, „Támadás!”. Ezt követően a Lendvay utcához hordott elektronikai kacatokat kezdték el dobálni az épülethez. A Fidesz-székház legtöbb ablakán lehúzott redőnyök várták a tüntetőket. Az épülethez vágott klaviatúra, egér, kábelek, floppyk vélhetőleg semmilyen kárt nem okoztak, de repült egy-egy laptop, néhány monitor, tévé és egy-egy gép is, s ezek már betörték először a redőny egy-egy részét, majd az ablakokat is. De nem csak a kütyük repültek, mert volt, akinél üveg volt, volt, akinél kő, és azt hajították az épületnek. Ekkor már nem a szervezett tüntetés zajlott, hanem az azt követő spontán jelenlét torkollott valamiféle erődemonstrációba. Érthetetlen például, hogyan – nem látszott ugyanis a tömegtől –, de kidőlt a kovácsoltvas kerítés egy-egy része is, majd a székház erkélyein először fiatalok megpróbáltak szólni a tömeghez, de nem sikerült szót kapniuk a skandálóktól, majd két lány két EU-zászlót terített a másik erkélyre. Míg a tüntetők egy része azt kiabálta, hogy „Európát!”, addig egy másik része azt, hogy „Európa a hibás!”. De szépen lassan megunták az emberek az egészet, hideg is lett, és nem történt már semmi.

Az elmúlt évek legnagyobb kormányellenes tüntetéséről senkit nem állítottak elő a rendőrök. Nem sérült meg senki, senki nem támadt a rendőrökre, nem kezdték el egymást bántani az emberek. Éppen ezért nagy hiba csürhének titulálni a több mint tízezres tömeget. És nagy hiba a szervezők felelősségét vagy kizárólagos felelősségét emlegetni, hiszen tudott volt, hogy az ultrák is ezen a napon demonstrálnak, és érdekes módon előzetesen ezért szinte senki sem aggódott különösebben. De érdekes az is, hogy ezt az akciót máris 2006-hoz hasonlítják, a Fidesz közleményében vandalizmust emleget és párbeszédet remél.

Az információ szabadságáért, az internetadó elleni tüntetésen történteket ezentúl csak 2014-es székháztámadásnak nevezi a média nagyobbik fele, ami viszont színtiszta propagandamunka. Így azonban jó lesz nem elfelejteni a demonstráló kisebbség és többség közti számszerű és magatartásbeli különbségeket, na meg az ultimátumot, ami kedden este lejár.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.