„Támadás”? – Ki küldte a vandálokat?

Belpol

Az internetadó elleni tüntetésből székházrongálás lett. Az október 26-i demonstráció nem várt fordulatot vett, viszont a reakciók torz képet festenek az eseményről.

Miután tegnap az internetadó ellen szervezett József nádor téri tüntetésről a tömeg elindult a Hősök tere felé, a Fidesz Lendvay utcai székházához, történt valami. Azt szokták mondani, hogy „átszakadt a gát”, és úgy tűnik, tényleg olyan sok az emberek nemtetszését kiváltó esemény, rossz dolog ért össze rövid alatt, amit már nem volt kedvük lenyelni az egyébként szolidan egyet nem értőknek.

Azért volt fontos a vasárnapi tüntetés, mert mostanra kiderült, hogy igazából nagyon sok embernek „nem tetszik a rendszer”. A tüntetés szervezői egészen a Hősök teréig tudták kezelni a tömeget, ott már ez nem teljesen sikerült.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Mikor a több ezer ember (elfoglalva az Andrássy utat teljes szélességben) a teljesen megtelő Hősök terére ért, Gulyás Balázs, az est egyetlen szónoka azt mondta, hogy „hagyjuk a Fidesz-székházat a sötétségben”. A téren újra feltartották az emberek a mobiltelefonjukat – egészen megható volt ez és a József nádor téri momentum is, legutóbb ilyet a hongkongi tüntetők mutattak. De tegnap nem Kína egy másik pontján, hanem Magyarországon világítottak a telefonok az éjszakában…

A többezernyi tüntető elénekelte a Himnuszt, majd a szervezők befejezettnek tekintették a tüntetést, és mindenkit hazamenetelre biztattak. „Mindenki menjen haza, békével!” Csakhogy már az Andrássy úti séta során is észrevehető, hallható volt, hogy vélhetően a délutáni Kossuth téri demonstráció résztvevői, nevezetesen az ultrák is beszálltak a tiltakozásba. A tudósítások szerint ezúttal nem történt semmi különös a Kossuth téren, csupán megmutatták magukat a focidrukkerek – úgy tűnt, egyes csoportjaik viszont kielégületlenek maradtak. Ők csatlakozva az internetadó elleni tüntetéshez a Hősök terén, a Lendvay utca felé kezdtek el helyezkedni, majd azt skandálták, hogy „Nem megyünk haza!”, „Székházhoz!”, „Támadás!”. Ezt követően a Lendvay utcához hordott elektronikai kacatokat kezdték el dobálni az épülethez. A Fidesz-székház legtöbb ablakán lehúzott redőnyök várták a tüntetőket. Az épülethez vágott klaviatúra, egér, kábelek, floppyk vélhetőleg semmilyen kárt nem okoztak, de repült egy-egy laptop, néhány monitor, tévé és egy-egy gép is, s ezek már betörték először a redőny egy-egy részét, majd az ablakokat is. De nem csak a kütyük repültek, mert volt, akinél üveg volt, volt, akinél kő, és azt hajították az épületnek. Ekkor már nem a szervezett tüntetés zajlott, hanem az azt követő spontán jelenlét torkollott valamiféle erődemonstrációba. Érthetetlen például, hogyan – nem látszott ugyanis a tömegtől –, de kidőlt a kovácsoltvas kerítés egy-egy része is, majd a székház erkélyein először fiatalok megpróbáltak szólni a tömeghez, de nem sikerült szót kapniuk a skandálóktól, majd két lány két EU-zászlót terített a másik erkélyre. Míg a tüntetők egy része azt kiabálta, hogy „Európát!”, addig egy másik része azt, hogy „Európa a hibás!”. De szépen lassan megunták az emberek az egészet, hideg is lett, és nem történt már semmi.

Az elmúlt évek legnagyobb kormányellenes tüntetéséről senkit nem állítottak elő a rendőrök. Nem sérült meg senki, senki nem támadt a rendőrökre, nem kezdték el egymást bántani az emberek. Éppen ezért nagy hiba csürhének titulálni a több mint tízezres tömeget. És nagy hiba a szervezők felelősségét vagy kizárólagos felelősségét emlegetni, hiszen tudott volt, hogy az ultrák is ezen a napon demonstrálnak, és érdekes módon előzetesen ezért szinte senki sem aggódott különösebben. De érdekes az is, hogy ezt az akciót máris 2006-hoz hasonlítják, a Fidesz közleményében vandalizmust emleget és párbeszédet remél.

Az információ szabadságáért, az internetadó elleni tüntetésen történteket ezentúl csak 2014-es székháztámadásnak nevezi a média nagyobbik fele, ami viszont színtiszta propagandamunka. Így azonban jó lesz nem elfelejteni a demonstráló kisebbség és többség közti számszerű és magatartásbeli különbségeket, na meg az ultimátumot, ami kedden este lejár.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.