„Támadás”? – Ki küldte a vandálokat?

Belpol

Az internetadó elleni tüntetésből székházrongálás lett. Az október 26-i demonstráció nem várt fordulatot vett, viszont a reakciók torz képet festenek az eseményről.

Miután tegnap az internetadó ellen szervezett József nádor téri tüntetésről a tömeg elindult a Hősök tere felé, a Fidesz Lendvay utcai székházához, történt valami. Azt szokták mondani, hogy „átszakadt a gát”, és úgy tűnik, tényleg olyan sok az emberek nemtetszését kiváltó esemény, rossz dolog ért össze rövid alatt, amit már nem volt kedvük lenyelni az egyébként szolidan egyet nem értőknek.

Azért volt fontos a vasárnapi tüntetés, mert mostanra kiderült, hogy igazából nagyon sok embernek „nem tetszik a rendszer”. A tüntetés szervezői egészen a Hősök teréig tudták kezelni a tömeget, ott már ez nem teljesen sikerült.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Mikor a több ezer ember (elfoglalva az Andrássy utat teljes szélességben) a teljesen megtelő Hősök terére ért, Gulyás Balázs, az est egyetlen szónoka azt mondta, hogy „hagyjuk a Fidesz-székházat a sötétségben”. A téren újra feltartották az emberek a mobiltelefonjukat – egészen megható volt ez és a József nádor téri momentum is, legutóbb ilyet a hongkongi tüntetők mutattak. De tegnap nem Kína egy másik pontján, hanem Magyarországon világítottak a telefonok az éjszakában…

A többezernyi tüntető elénekelte a Himnuszt, majd a szervezők befejezettnek tekintették a tüntetést, és mindenkit hazamenetelre biztattak. „Mindenki menjen haza, békével!” Csakhogy már az Andrássy úti séta során is észrevehető, hallható volt, hogy vélhetően a délutáni Kossuth téri demonstráció résztvevői, nevezetesen az ultrák is beszálltak a tiltakozásba. A tudósítások szerint ezúttal nem történt semmi különös a Kossuth téren, csupán megmutatták magukat a focidrukkerek – úgy tűnt, egyes csoportjaik viszont kielégületlenek maradtak. Ők csatlakozva az internetadó elleni tüntetéshez a Hősök terén, a Lendvay utca felé kezdtek el helyezkedni, majd azt skandálták, hogy „Nem megyünk haza!”, „Székházhoz!”, „Támadás!”. Ezt követően a Lendvay utcához hordott elektronikai kacatokat kezdték el dobálni az épülethez. A Fidesz-székház legtöbb ablakán lehúzott redőnyök várták a tüntetőket. Az épülethez vágott klaviatúra, egér, kábelek, floppyk vélhetőleg semmilyen kárt nem okoztak, de repült egy-egy laptop, néhány monitor, tévé és egy-egy gép is, s ezek már betörték először a redőny egy-egy részét, majd az ablakokat is. De nem csak a kütyük repültek, mert volt, akinél üveg volt, volt, akinél kő, és azt hajították az épületnek. Ekkor már nem a szervezett tüntetés zajlott, hanem az azt követő spontán jelenlét torkollott valamiféle erődemonstrációba. Érthetetlen például, hogyan – nem látszott ugyanis a tömegtől –, de kidőlt a kovácsoltvas kerítés egy-egy része is, majd a székház erkélyein először fiatalok megpróbáltak szólni a tömeghez, de nem sikerült szót kapniuk a skandálóktól, majd két lány két EU-zászlót terített a másik erkélyre. Míg a tüntetők egy része azt kiabálta, hogy „Európát!”, addig egy másik része azt, hogy „Európa a hibás!”. De szépen lassan megunták az emberek az egészet, hideg is lett, és nem történt már semmi.

Az elmúlt évek legnagyobb kormányellenes tüntetéséről senkit nem állítottak elő a rendőrök. Nem sérült meg senki, senki nem támadt a rendőrökre, nem kezdték el egymást bántani az emberek. Éppen ezért nagy hiba csürhének titulálni a több mint tízezres tömeget. És nagy hiba a szervezők felelősségét vagy kizárólagos felelősségét emlegetni, hiszen tudott volt, hogy az ultrák is ezen a napon demonstrálnak, és érdekes módon előzetesen ezért szinte senki sem aggódott különösebben. De érdekes az is, hogy ezt az akciót máris 2006-hoz hasonlítják, a Fidesz közleményében vandalizmust emleget és párbeszédet remél.

Az információ szabadságáért, az internetadó elleni tüntetésen történteket ezentúl csak 2014-es székháztámadásnak nevezi a média nagyobbik fele, ami viszont színtiszta propagandamunka. Így azonban jó lesz nem elfelejteni a demonstráló kisebbség és többség közti számszerű és magatartásbeli különbségeket, na meg az ultimátumot, ami kedden este lejár.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.