Újabb elképesztő kamuberuházás: 436 millió uniós forrást adtak egy makettparkra, amit aztán 50 millióért el kellett árverezni

  • narancs.hu
  • 2017. július 15.

Belpol

A teljes beruházás költsége elvileg 650 millió forint volt.

Valamivel több mint két éve adták át Mórahalmon a Mini Hungary Parkot, az 1910-es Nagy-Magyarország területét mintázó területen ötven hazai és határon túli műemlék kicsinyített mását lehet megnézni. A nem csak elsőre túlzónak tűnő 650 millió forintos beruházásból 436 milliót az Európai Unió állt, a pénzt ki is fizették a Bornemzet Kft.-nek, a park megálmodójának.

false

 

Fotó: Youtube/Móra-Net Televízió

Kezdetben még évi negyvenezer látogatóval számoltak, de ennek a töredéke sem érkezett, és az is kiderült, hogy valami egészen nagy gond lehetett a támogatás felhasználásával, ugyanis a Nemzetgazdasági Minisztérium nemrég visszakérte a 436 millió forintot – derült ki az RTL Klub péntek esti híradójából. Ezután a Bornemzet Kft. totális csődöt jelentett, és a papíron 650 millióból épült parkot egy árverésen 50 millió forintért a mórahalmi önkormányzat vette meg azért, hogy ne legyen az enyészeté az egész terület.

Az önkormányzatnak restauráltatni is kell a makettek jelentős részét, amelyek annak ellenére is nagyon rossz állapotban vannak, hogy a beruházás során a befektető vállalta, időtálló anyagokból csináltatja meg a turisztikai attrakciónak szánt elemeket. Ezt egy 2015-ös kisfilmben az egyik készítő ki is jelentette.

Az RTL Klub megkérdezte a minisztériumot, hogy pontosan miért követelték vissza a teljes támogatási összeget, de egyelőre nem kaptak választ. Mindenesetre furcsa, hogy ennyi uniós forrást ki lehet osztani egy ilyen beruházásra még akkor is, ha végül kiderült a turpisság. Az már más kérdés, hogy a 436 millió mekkora része fog visszakerülni ténylegesen az államkasszába, hiszen egyelőre csak az árverésből származó 50 millió forint lehet biztos, az Opten céginformációs rendszere szerint a cégnek még tartozásai is vannak, különösebb tartaléka pedig nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.