Miután a kormányfő szerinte homofób kijelentést tett, két kormánypárti politikusról tényként állította, hogy meleg. Lépését még ellenzékiek is vitatták, jobboldaliakról nem is beszélve, Kocsis Máté józsefvárosi polgármester pedig beperelte Ungárt. Az első tárgyalást lapunk megjelenésének másnapján tartják. Nagy Gergely Miklós nagyinterjújából ajánlunk itt egy részletet.
Magyar Narancs: Kritizálták önt ellenzéki körökből is, és van olyan hazai melegszervezet, amely nem ért egyet az outingolás ezen formájával. Ma is ugyanúgy csinálna mindent?
Ungár Klára: 2010 óta a Fidesz számos társadalmi csoportot próbált stigmatizálni és másodrendű állampolgároknak minősíteni. A koreográfia mindig ugyanaz. A rokkantnyugdíjas csal és nem is rokkant, a munkanélküli lusta és nem akar dolgozni, majd ezután rendre gazdasági és jogi lépések következtek. Korábbi elhatározásom volt, hogy ha a melegeket is támadni kezdik, azt nem lehet szó nélkül hagyni, az LMBTQ-társadalomnak meg kell tudnia védeni magát. Politikai cselekedet azért lett, mert nekem globálisan elegem van abból a dologból, hogy társadalmi csoportok nem tudják magukat megvédeni, és a többségi társadalom – akinek van munkája, aki nem segélyen él, nem közmunkás, aki nem rokkant, nem hajléktalan – nem érzi, hogy ez az ő problémája is lenne, és nem áll a bántott kisebbség mellé. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni. A megtámadott csoportok minden esetben rosszabb helyzetbe kerültek, talán csak a netadó volt az, ahol az ellenállás megállásra késztette a kormányt. Ha azt kérdezi, hogy újra megtenném, akkor azt mondom, igen. És ezt újra és újra meg kell tenni. Elvárom minél több embertől és civil szervezettől, hogy határozottan és radikálisan mondjanak ellent a kormánynak. Az nem úgy van, hogy aki fideszes, az ne lehetne meleg. Legfeljebb rejtőzködik. Nincs olyan, hogy mi meg ők. Vannak melegek minden pártban, minden városban, mindenhol, a lakosság öt százaléka az LMBTQ-csoporthoz tartozik. Hogy ezt vállalja vagy nem, ez valóban életmód kérdése.
Az interjúban Ungár mesél saját személyes történetéről, a Fidesz és az SZDSZ egyes tagjainak hozzáállásáról, Kocsis Máté keresetének izgalmas ellentmondásairól, illetve az outing fontosságáról. Utóbbiról külön cikket közlünk e heti számunkban, amely külföldi példák alapján keresi a választ a kérdésre, hogy nyilvánosságra hozhatjuk-e a nekünk épp nem szimpatikus emberek szexuális orientációját.
