„Viszi a szél, az emberek meg belélegzik” - Baranyi Krisztina, az Együtt IX. kerületi önkormányzati képviselője az Illatos úti veszélyes hulladékról

szerző
Czenkli Dorka
publikálva
2015/26. (06. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Több ezer tonna veszélyes hulladék mérgezi hosszú évek óta az egykori Budapesti Vegyi Művek (BVM) telepét és annak környezetét az Illatos úton. Az eset legújabban interjúalanyunk küzdelmei nyomán kapott nyilvánosságot. Hivatali horror következik!

Magyar Narancs: Április 8-án tartott először sajtótájékoztatót az Illatos úti telepen felhalmozott veszélyes hulladék ügyében. Hogyan szerzett tudomást az ott tárolt nagy mennyiségű méregről?

Baranyi Krisztina: Tavaly októberben, a megválasztásom után – mivel listáról jutottam be – elkezdtem a teljes kerületben felmérni, mi az, ami az embereket leginkább foglalkoztatja. December tájékán került hozzám Hiller István (MSZP) 2014-es parlamenti kérdése és az arra adott földművelésügyi miniszteri válasz az Illatos útról. A kérdésben súlyos dolgok voltak, de a válasz nekem nem volt kielégítő, ezért elkezdtem megkeresni azokat, akik valaha az Illatos út miatt bármit is tettek; vállalkozókat, ott dolgozókat, a kármentesítést végző és a telephelyen lévő, ma is üzemelő cégeket, vegyész szakértőket. Mindannyian kétségbeesetten nyilatkoztak, hogy itt nagy baj lehet.

MN: Mire vonatkozott Hiller István kérdése?

BK: A kérdés valahogy úgy szólt, hogy mit óhajtanak tenni annak érdekében, hogy felszámolják az ott felhalmozódott 2000 tonna veszélyes hulladékot – ekkor még csak ennyiről volt szó, ez a Vegyi Művek rendelkezésre álló könyvei szerinti hulladékot jelentette. Aztán kiderült, hogy közel sem csak a BVM hulladékáról van szó, a mennyiség több száz tonnával több az akkor jelzettnél.

MN: Mi történt ezután?

BK: Kértem egy bejárást a felszámolótól, és próbáltam olyan független szakértőt keresni, aki még nem volt érintett az ügyben. Ezért fordultam a Greenpeace-hez. Elvittem magammal a bejárásra a szervezet közép-európai vegyi szakértőjét meg a 444.hu újságíróját, és amit ott láttunk, azt bizonyította, hogy nem elég egyeztetéseket összehívni, beszélgetni hivatalokkal meg önkormányzati képviselőkkel – ez egyébként mind megtörtént, csak nem lett eredménye –, hanem tényleg tenni kell valamit. Mérgek vannak a levegőben, a talajban. Több, egymástól független szakértő szerint is ha oda becsap egy villám és kigyullad valami, evakuálni kell fél Pestet.

MN: A hatóságok mennyire voltak tudatában, hogy ekkora a baj?

BK: A környezetvédelmi felügyelőség és a katasztrófavédelem a pontos adatok birtokában volt. 2012-ig a telepen kármentesítést végző cég adatokat szolgáltatott a felügyelet részére, negyedévente friss méréseket végeztek, bár ezek nem voltak teljes körűek, talajvizsgálatot például nem végeztek. De arról a 2800 tonna hulladékról, ami akkor ott volt, pontosan tudott a hatóság, hiszen végzésekben, határozatokban folyamatosan büntette a felszámolás alatt lévő céget. A katasztrófavédelem úgy nyilatkozott, hogy a jogszabályi kötelezettségeik csupán működő cégekre vonatkoznak, ezért csak a területen működő kisebb cégeket ellenőrizték, vagyis figyelmen kívül hagyták, hogy 100 méterre onnét 2800 tonnányi mérgező anyag szó szerint rohadó tárolókban van. Az egyik lakossági fórumon feltettem a környezetvédelmi hatóság képviselőinek azt a kérdést, hogy „könyörgöm, ha én mondjuk, atomhulladékot tárolok a kertemben, akkor se tudnak semmit csinálni?”. Kijelentették, hogy nem, „egyet tudunk, bírságolunk”. De többek között a Miniszterelnökségnek is dolga lett volna ezzel foglalkozni, mert e szerv felügyelte a telep uniós pályázatának pénzeit. Az a legmegdöbbentőbb, hogy mindenki tisztában volt a helyzettel – kivéve a lakosságot –, mégsem történt semmi 2004 óta. Ezek a hivatalok tíz éve leveleznek egymással, hogy „ez nem az én hatásköröm”, de „az enyém se”; „ez egészségkárosító”, „jó, de én mit csináljak”, „én csak ezt tudom csinálni”, és így tovább.

 

MN: Mit tapasztalt a telepen?

BK: Volt olyan hordó, aminek szétrepedt az alja, erre betették egy műanyag kádba, de már a kád is szétrohadt alatta. A felismerhető jelzések alapján is látható volt, hogy nagyon veszélyes anyagok voltak benne. Nem voltak a hordók lefedve, szétdurrant, kilyukadt, folyt minden. Vagy fa raklapokra tették rá őket, de ahogy azok is elrohadtak, betört a közepük, megborultak a hordók, és úgy folytak ki. Két hivatalos veszélyeshulladék-tárolója van egyébként a telepnek, amik annyiban különböznek, hogy vastagabb a betonaljzat, meg van valamilyen összefolyó alatta, és be van kerítve. Csakhogy ez a sokrétegű beton is felrepedezett, ugyanúgy folytak, szivárogtak a hordók. De ezekben a tárolókban nem volt olyan sok belőlük, a nagy részük szanaszét volt a telepen.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Védőruha nélkül mentek be a telepre?

BK: Igen. Bár gondoltunk arra, hogy viszünk magunkkal legalább egy maszkot, de a felszámoló megnyugtatott, hogy mehetünk nyugodtan, nem lesz semmi baj. Most, hogy figyelemmel kísértem a hulladék átcsomagolását, meg az első hordók elszállítását, láttam, hogy komoly védőfelszerelésben, légzőmaszkokban dolgoztak a szakemberek, és az bizony kellett is. Mi is kicsit megijedtünk akkor, ráadásul szeles idő volt, ami a legrosszabb, mert száll az üledék, a porban a talaj felső rétegében lévő DDT, ami a legjellemzőbb a telepen. Viszi a szél, az emberek meg simán belélegzik.

MN: A fellépésük és a 444.hu cikke után kinevezték Tarnai Richárdot kormánybiztossá, és elkezdték a hordók elszállítását – május végéig összesen 1005 darabot, azaz 110 tonna mérget vittek el.

BK: Gyorsan cselekedtek, feltételezhetően azért, mert egy napon belül sikerült Orbán Viktorral és Tarlós Istvánnal is találkoznom, és mindketten pozitívan álltak az ügyhöz. Még aznap kijött a Földművelésügyi Minisztérium nyilatkozata, másnap pedig Lázár János kiállt és azt mondta, hogy felszámolják a mérgezést. Talán egy nap telt el a bejelentés és a szállítás megkezdése között, és mivel nem voltak méréseik, úgy szelektálták a hordókat, hogy azt vitték, ami ketté volt hasadva, vagy elrohadt. Ezt úgy kommunikálták, hogy a közvetlen veszélyt hordozókat vitték először. A többit Lázár János ígérete szerint pár napon belül szállították volna el, de ez később változott, hogy közbeszerzést lehessen kiírni. Mivel ismerjük, mit jelent a közbeszerzés a magyar viszonyok között, azt kértem, hogy mivel csak 3-4 olyan szereplő van az országban, akik felelősséggel el tudják végezni ezt a feladatot, tekintsenek el a közbeszerzéstől. Ez volt talán az egyetlen politikai felhangú nyilatkozatom, mert nem szeretek ebbe az ügybe politikát vinni – de ha a Szabadság téri német megszállási emlékművet ki lehetett vonni a közbeszerzés hatálya alól, talán az Illatos útnál is lehetne így. Végül nem a hirdetmény nélküli meghívásos közbeszerzést választották, vagy­is másnap már meghívták bejárásra a négy alkalmas szereplőt. Nekik a következő napra le kellett adni az ajánlatukat. Ezeket az első ígéretek szerint június elejére bírálták volna el; két hete találkoztam Tarnaival, még mindig nincs meg az eredmény, de amint meglesz, elindulhat a többi hordó elszállítása.

MN: Ön érdeklődött arról is, hogy pontosan milyen anyagok, milyen mennyiségben vannak a telepen, és hova szállítják ezeket. Kapott ezekre választ?

BK: Igazából nem. Tudomásom szerint a hordókban lévő szennyező anyagok feltárása sem folyt le. Bár Tarnai Richárd azt mondta, hogy folyamatosak a mérések, erről nem láttam sem eredményeket, sem nyilatkozatot, semmit. Az első elszállított adagra egy szerződést kötöttek. A megbízott cégnek a dorogi égetővel van kapcsolata, és úgy tudom, Dorog alkalmas is az itt előforduló anyagok megsemmisítésére. A BVM egyébként a garéi hulladéktárolóhoz szállította a hulladékát. Ez évekkel ezelőtt nagy port vert fel, mert a mérget Magyarországon nem lehetett megsemmisíteni, Svájcba meg Ausztriába kellett elvinni. Elvileg ma már van erre mód, de jó lenne, ha ennek valaki hivatalból utánanézne.

MN: Eddig 1005 hordót szállítottak el. Mennyi idő kell az összes elviteléhez?

BK: Az 1005 hordót egy hónap alatt vitték el, ezt nagyon feszített munkával lehetett megcsinálni. A többi talán gyorsabb lesz, mert nagyobb mennyiségű hordót biztonságosan becsomagoltak, elkülönítettek, és ezért gyorsítható a folyamat. De én is csak becsülni tudok: szerintem a maradékhoz kell az év végéig rendelkezésre álló idő. Igaz, volt olyan cég, amelyik azt mondta, hogy ezt a hulladékmennyiséget két hét alatt el tudja szállítani. Elképzelhető, csak valószínűleg az égetők nem tudják ilyen tempóban fogadni, akkor pedig el kell dönteni, mi a jobb: ha itt állnak a hordók a város közepén, vagy ha az égető tárolójában, biztonságos környezetben.

MN: Mit tapasztalt a lakossági fórumokon?

BK: Megdöbbentek. Az elmúlt években sokan próbáltak a maguk kis eszközeivel tenni valamit, írtak az önkormányzatnak, hogy büdös van, sárga a talajvíz, ott folyik az Illatos árok is, ami meg belemegy a Dunába. Próbálkoztak. De ez a telep ott van száz éve, sokan az ott lakók közül ebbe nőttek bele, természetes állapot volt a számukra, hogy van ott valami, ami mindig is büdös volt. Amikor bezárták, felszámolták a BVM-et, még meg is nyugodtak, hogy most már nem működik. Volt a 80-as években egy nagyobb baleset, amikor többen megsérültek, nagy mennyiségű mérgező anyag került a talajba – azt se firtatta senki. Arról viszont senkinek fogalma sem volt, hogy ekkora mennyiségű veszélyes hulladékot hagytak ott.

false

 

MN: Mi történik, miután elszállították az összes, majd tízezer hordót a telephelyről?

BK: A legfőbb dolog a rekultiváció. Nemcsak a hordók miatt kezdtem el ezzel az üggyel foglalkozni, hanem azért, mert ez a nagyobb probléma. A szakértők szerint itt százévnyi olyan működésről van szó, amiben az is benne van, hogy jó ideig nem volt környezetvédelem, szabályozás, ez a hely még a város széle volt, nem volt gondos kezelés, veszélyeshulladék-tárolás. Úgy fogalmaztak, hogy a szerves kémia teljes tár­háza megtalálható e területen, a megengedett határértékek ezerszerese van a talajban. Vannak például DDT-s hordók elásva, amelyekről nem tudni, mikor és hogyan kerültek oda, és van több tonna higany is a telep talajában. Súlyosan szennyezett a talaj és
a talajvíz, nem hiába állították fel azt a 102 kutat, amellyel a tisztítást akarták végezni. Többen állítják, hogy a soroksári Duna-ág is szennyezett lehet, ha nem is olyan mértékben, hisz addigra felhígul a szennyezés. Ez a fő kihívás, nem fogok leállni, amíg ez nincs meg. Az, hogy a hordókat elviszik, csak felületi kezelés. Mindez azért van, mert egészen eddig, hosszú éveken át köptek arra, hogy mi van a telepen.

MN: A rekultivációra is lát politikai akaratot?

BK: A közadakozásból végzett mérések eredményeinek napvilágra kerülése utáni napon a Földművelésügyi Minisztérium kiadott egy közleményt, hogy egyetértenek, el kell végezni a rekultivációt, a teljes kárfelmérést el kell kezdeni, de erre kizárólag a hordók elszállítása után kerülhet sor. Ennek nagyon örültem, mert Magyarországon arra van pénz, amire szándék van, és nem arra, amire kell. Vagyis a kormány felismerte a probléma súlyát: hangsúlyozom, a kormány, nem az önkormányzat, nem a hivatalok. Egészen Lázár Jánosig kellett menni, hogy történjen valami. Viszont nem tartom elegendőnek, hogy csak a hordók elszállítása után kezdjék meg a felmérést is, meg lehet tenni addig is, ezzel is időt nyerünk.

MN: Közadakozásból 300 ezer forintot gyűjtött a friss mérésekre, amelyek kimutatták, hogy a benzol a talajvízben a határérték 54 000-szerese, a klórbenzol a 48 500-szorosa, az AOX-tartalom a 80 600-szorosa, a DDT pedig az elfogadható határérték 520-szorosa.

BK: Azért indítottam gyűjtést, mert nem voltak friss adatok, és többen állították, többek között a kerületem polgármestere (a fideszes Bácskai János – C. D.), hogy „itt nincsen semmi veszély”, „senkit nem fenyeget semmi”, „nincs itt semmi látnivaló”, „csak pánikkeltés folyik”, „ki se jutott a telepről a mérgezés”, „majd akkor beszélünk erről, ha nem így lesz”. Két előterjesztésem is volt a tárgyban – egy áprilisban, egy május közepén. Az elsőben arra kértem a testületet, hogy Ferencváros szólítsa fel a kormányt, hogy az itt lakók biztonsága érdekében azonnal szállíttassa el a BVM területén felhalmozódott vegyi hulladékot. Ezt kapásból leszavazták, de aztán volt egy lakossági fórumom, majd egy közmeghallgatás, ahol nagy volt a botrány. Emiatt a másikat, amelyben azt indítványoztam, hogy a kerület szólítsa fel a kormányt a mérések elvégeztetésére, már nem merték leszavazni. De hogy ne legyen minden úgy, ahogyan én azt kértem, a polgármester úr beadott egy módosító indítványt, miszerint először szólítsa fel a testület a felszámolót, hogy végeztesse el a méréseket, és ha erre nem hajlandó, akkor jön az önkormányzat. Mindenki tudta, hogy ez fölösleges kör, mert a felszámolónak nincs egy forintja sem, így a június 15-i határidő lejárta után majd az önkormányzat különít el erre pénzt, és végeztet méréseket.

Gyilkosok

Alább bemutatunk néhány hírhedett kemikáliát a BVM területén található versenyzők közül: hangsúlyoznánk, hogy legtöbbjük a most mért extrém koncentrációknál kisebb töménységben is veszélyes lehet.

Benzol: Régi kedves ismerős az iskolapadból: fontos szerves oldószer, számos iparilag fontos szerves kémiai reakciónak pedig kiindulópontja – nyilván ezért is tároltak belőle annyit. Morbid tény, hogy az előző századfordulóig a benzolt after shave-nek használták, mert olyan kellemesnek találták az illatát (nem az). Ezt követően még jó ideig lehetett kapni a kereskedelmi forgalomban mint általános oldószert, például fémek zsírtalanítására. Súlyosan mérgező, nem véletlenül váltották le más szerves, aromás oldószerekre (például a szipózók kedvencére, a toluolra). Gyártásánál és forgalmazásánál csupán azt követően mutattak nagyobb fokú óvatosságot, hogy mind több leukémiás esetet regisztráltak a gyártásban részt vevők és az óvatlan felhasználók között. Műanyaggyártáshoz (polikarbonátok, polisztirol, nejlonfélék, epoxigyanták) és más fontos anyagok előállításához manapság is nélkülözhetetlen. Számos daganatféle kockázatát növeli a vele való érintkezés, s ez az egyik leghírhedtebb csontvelő-károsító is. De mérgező szinte minden belső szervünkre, kromoszomális károsodást, menstruációs zavarokat okoz, és a születendő magzatot is károsítja. Mivel a legtöbb termékből kivonták, manapság leginkább a dohányfüsttel kerül szervezetünkbe.

Klórbenzol: Egy klóratommal helyettesítve a benzol bármelyik hidrogénjét, rögvest megkapjuk ezt a mandulaillatú, szobahőmérsékleten is folyékony anyagot. Ez is fontos szerves oldószer, és szintén nélkülözhetetlen intermedier anyag festékek, növényvédő szerek gyártása során. Hasznai kétségtelenek, de ha óvatlanul bánnak vele, súlyos pusztítást végez a környezetben; hiszen mérgező, még ha nem is annyira, mint a benzol. A természetben egy idő után lebomlik a Rhodococcus phenolicus baktériumnak köszönhetően – de mikroba legyen a talpán, amelyik egy ekkora töménységű klórbenzoladaggal is megbirkózik.

DDT, DDE, DDD: A diklór-difenil-triklóretánt, azaz DDT-t tényleg klórbenzolból gyártották. Kivételesen hatásos rovarölő szer volt, valószínűleg életek millióit mentette meg, ám kockázatai miatt többnyire rég felhagytak a használatával. Az élő szervezetekben felhalmozódhat, és némely gerincesek, például a madarak szaporodására biztosan károsan hat, s talán emberekre nézve karcinogén. Évtizedeken át nálunk is használták (a Gesarol, Matador, Nikerol, Permit, Burgol márka­nevekre tán még emlékeznek néhányan); a 60-as évek végére kivonták a forgalomból (a Holló nevű szert utoljára, 1970-ben), de amíg el nem fogytak a készletek, tovább használták. A másik két hárombetűs a DDT szokásos bomlástermékei: a DDE például egy sósavmolekula felszabadulása nyomán keletkezik, és még annál is jobban károsítja például a madártojásokat, a DDD pedig laborvizsgálatokban rágcsálóknál okozott daganatokat.

AOX: Ezek az aktív szén segítségével adszorbeálható szerves halogenidek – a BVM-telepen annyi van belőlük, hogy ahhoz talán az ország széntablettakészlete is kevés volna. Festékanyagok tartozékaként, szerves oldószerként és hűtőszekrények hűtőközegeként is használták őket. Mérgező hatásukról számos vita zajlik, de az Illatos útihoz hasonló töménységben biztosan azok – ráadásul közülük több is májkárosító hatású. Maguktól nem nagyon bomlanak le a természetben (a klórbenzol szerencsés kivétel), és felhalmozódva, akár balesetek (mondjuk tűzvész) révén még náluk is mérgezőbb vegyületek (például dioxinszármazékok) szabadulhatnak fel.

- barotányi -

szerző
Czenkli Dorka
publikálva
2015/26. (06. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Diktatúra testközelből
Vidéki napilapok kinyírása
Felcsuti Péter:
Lesz-e újabb bankválság?
Köves Slomó és Ungváry Rudolf írásai
Barátkozhatunk-e a Jobbikkal?
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra