Az elmúlt tizenöt évben különböző zöldformációk újra és újra nekigyürkőztek, hogy tartósan megvessék a lábukat a politikában, de eddig egyikük sem számolhatott be komoly sikerről. Pedig egyes időszakokban úgy nézett ki, vihetik valamire. "1988-90-ben megvolt a lehetőség, hogy létrejöjjön egy nagy zöldpárt - mesél a kezdetekről Sükösd Miklós, a Közép-európai Egyetem politológus docense. - A Duna Kör akkoriban féllegális módon jelenítette meg a demokrácia és a szólásszabadság elveit. Az évtized vége felé a tömegtüntetéseik nagy szerepet játszottak a rendszerváltásban, de később az akkor alakuló pártok befogták a saját vitorláikba a belőlük jövő szelet, létrehozták saját zöldtagozataikat, és ezzel elhalászták a potenciális vezetőket és azon szavazók egy részét is, akikből egy zöldpárt profitálhatott volna."
A bős-nagymarosi vízlépcső elkészültének megakadályozására létrejött Duna Kör vezetői úgy döntöttek, hogy nem szállnak be a politikába; így az első zöldpolitikai kezdeményezés, a Magyarországi Zöld Párt csak azokra a (főleg vidéki) környezetvédelmi csoportokra számíthatott, amelyek nem fejtettek ki aktív tevékenységet a Duna Körben. Másrészt maga a mozgalom sem volt politikailag homogén. "A zöldkezdeményezés magában hordozta a politikai pluralizmus csíráját: baloldaliak, jobboldaliak, demokraták egyként meneteltek a Dunára tervezett vízi erőmű ellen" - mondta Sükösd Miklós. Akik végül hajlandók voltak szervezkedni, képtelenek voltak bármiben is közös nevezőre jutni.
"A résztvevők szakmailag sokfélét képzeltek el a párt céljairól és működéséről, egy sor konfliktus jellemezte az első éveket, nem értettek egyet abban, milyen elvek szerint kellene védeniük a környezetet. Másrészt hiányoztak a pártszervezés tapasztalatai. Ami persze más pártoknak sem volt meg, de számukra voltak követhető példák külföldön. A zöldek viszont nem tudtak még használható praktikákat ellesni, hiszen a németországi zöldek is a fundamentalista elvek szerint rendeződtek akkoriban, ami a hatékony politikai fellépést akadályozta" - emlékszik viszsza a kezdetekre Schmuck Erzsébet, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára, aki részt vett a rendszerváltás után a Magyarországi Zöld Párt, később a Zöld Alternatíva, majd újabban a Lehet Más a Politika (LMP) szervezésében. Mint mondja, az LMP az egyetlen olyan kezdeményezés, amelyből nem azért szállt ki, mert életképtelennek tartaná a szervezetet, hanem mert köztisztviselői feladatai miatt volt kénytelen feladni ottani tevékenységét.
"A nyugati zöldpártok posztmateriális értékeket vallanak. Azok szavaznak rájuk, akik nem anyagiaskodnak, hanem sokkal fontosabbak számukra az emberi jogok, mások tisztelete, az élet minősége: a sport, a szerelem, a szex és a szabadság. De Magyarországon az anyagi értékek jobban érdeklik a választókat, ezért kisebb az a réteg, amelyet megszólíthatnának" - magyaráz Sükösd Miklós. Bence György Vörös és zöld című esszéjében a zöldek egyik jellemzőjeként azt említi, hogy Németországban, ahol "minden politikai ügynek megvan a maga többsége", ők a kulturális pluralizmus és az ökológia szószólói, míg a társadalmi igazságosságot a szocdemek, a gazdasági növekedést a kereszténydemokraták képviselik a többség szemében.
A németországi zöldek kidolgozta négy pillér a környezet, a szociális igazságosság, a konszenzuson alapuló döntéshozatal és a pacifizmus; ezek határozzák meg európai testvérpártjaik programját is. "Az LMP három alapértéke a társadalmi igazságosság, a fenntarthatóság és a részvételi demokrácia megteremtése - mondja Jávor Benedek, a párt választmányi tagja. - A zöldgondolatnak ki kell terjednie valamennyi fontos társadalom-, gazdaság- és környezetpolitikai kérdésre, nem lehet azt mondani, hogy bocsánat, nekünk az egészségügyről nincs mondanivalónk."
"Az a párt, amely részprogrammal indul, pontosan azt a szűk réteget éri el, amelyet az az egyetlen probléma érdekel" - véli Tóth Csaba, a Zöld Demokraták választmányi elnöke. Szerinte a zöldpártok célja mostanra az, hogy a "kiüresedett" politikai narratívák helyett a politikai rendszer részeként választ adjanak a jelenkor problémáira. "Nem szimplán a környezetvédelem a célunk, hanem egy ökologikus társadalom létrehozása, amely az élet minden területét felöleli" - fűzi hozzá. Ezen belül fontosnak tartják, hogy a technológiai fejlődés veszteseinek segítségére siessenek, és pozitív diszkriminációval támogassák mindazon rétegeket, amelyek önhibájukon kívül maradtak ki a munka világából. Jávor Benedek szerint egy zöldpártnak különleges helye van a politikai palettán: "Nem köthető egyik politikai oldalhoz sem. Ez az, amit a 80-as években Petra Kellyék (a német Zöld Párt alapítója - B.S.K.) úgy fogalmaztak meg, hogy se nem jobb, se nem bal, hanem előre. Vannak persze olyan elemei, például a szolidaritás, amelyek a baloldallal rokoníthatók, más részei pedig inkább az emberi jogi liberális elképzelésekhez vagy az érték- és közösségelvű konzervatív programhoz. De ettől még nem természetes szövetségese egyiknek sem."
Ez az, amit nem sikerült idejekorán tudatosítani az emberekben. A társadalom figyelmen kívül hagyta a zöldek szervezkedéseit, mivel nem érzékelte a környezetvédelem fontosságát. Aki meg mégis, az úgy állt hozzá, hogy a környezeti érdekeknek minden párt programjában szerepelniük kell - véli Schmuck Erzsébet, aki felhívja arra is a figyelmet, hogy akkoriban számos környezetvédő szervezet ragadt a Magyarországi Zöld Párton kívül, míg azok a párttagok, akik komolyan gondolták a környezetvédelmet, egy sor meddő próbálkozás után úgy döntöttek, hogy inkább civil szervezetekben folytatják. A párt romjai felett így annak radikális ága, a környezetvédő körökben hírhedtté vált Medveczki Zoltán vezette verőcei csoport vette át a hatalmat. 'k a későbbiekben szélsőséges jobboldali jelmondataikkal hívták fel magukra a figyelmet, az ezredforduló után pedig azzal kerültek rövid időre a figyelem középpontjába, hogy rendhagyó módon újsághirdetésekben toboroztak maguknak képviselőjelölteket.
Szabotázs
A megbarnult zöldpárt elleni tiltakozásul alakult meg 1993-ban az azóta is működő, de immár harmadszor nevet változtató Zöld Alternatíva. A Duna körös Droppa György vezette csoport sokak szemében tűnt az első valamirevaló környezetvédő pártnak. Hogy mégse sikerült politikai sikereket elkönyvelniük, arra sokféle magyarázat létezik. Molnár Gyula, a szegedi tudományegyetem nyugdíjas docense - és nem mellesleg zöldveterán -, aki a kezdetek óta részt vesz a zöldpolitikában, alig győzi sorolni a problémákat. Megemlíti, hogy nem értettek szót a tömegekkel, nem volt olyan vezetőjük, akit az emberek is elfogadtak volna, majd föleleveníti, hogyan próbálták meg külső erők bomlasztani a pártot. Szerinte megesett, hogy a 23 ezer leadott kopogtatócédulájukból négyezer hamisnak bizonyult, de nemegyszer fordult elő az is, hogy nagy pártok beépített emberei obstruálták a pártüléseket. A szerencsétlenségek sorozatát idén a Zöld Baloldal is gyarapította a párt bejegyzése körüli huzavonával. Az egész folyamat ugyanis annyira elhúzódott, hogy a nyilvántartásba vételi végzést éppen csak el tudták volna juttatni az Országos Választási Bizottsághoz - ha nem lett volna a bíróság hibájából rossz névre kitöltve a dokumentum. Mire a hibát orvosolták, kifutottak a határidőből, és hiába fejezte ki németországi testvérpártjuk (Die Linke) is nemtetszését a történtek miatt, idén nem tudják bizonyítani, mire lennének képesek.
A széles társadalom sokak szerint ellenszenvvel vagy legalábbis gyanakodva figyeli a zöldek tevékenységét. "Mindent ellenző, mindent megakadályozó társaságnak tartják őket" - mondja Tóth Csaba. Véleménye szerint az olyan szervezetek, mint például a Négy Mancs, amelyek csak kritizálnak, de nem állnak elő igazi megoldással, többet ártanak, mint amennyit használnak, akcióik vesztesei főként a zöldmozgalmak. Tóth általánosabb problémát is lát: "Csak tagdíjakból nem lehet finanszírozni a pártot, mivel nem kapunk állami támogatást. Már a kopogtatócédula-gyűjtés sem egyszerű. Bács-Kiskun megyéből most jelezte egy önkéntesünk, hogy kétezer forint a kopogtatócédulák árfolyama." De hasonló véleményen van Sükösd Miklós is, aki hangsúlyozza: nem csak a zöldek véreztek el a választásokon. "Az elmúlt húsz évben a MIÉP volt az egyetlen új párt, amely meg tudott jelenni négy évre a parlamentben. Ennek egyrészt az az oka, hogy túl magas a bejutási küszöb, ami a nagy pártokat betonozza be. Csak most jutott el odáig a társadalom, hogy kezd ebből elege lenni, és talán új pártok is eséllyel indulhatnak. Másik kulcsprobléma a pártfinanszírozás: olyan drága a választási kampány, hogy kívülről jövő csapat nagyon nehezen tudja felvenni a harcot a milliárdokat költő nagyokkal."
"A nagypolitikának az az érdeke, hogy harminc zöldpárt legyen, és mindegyik a másik haját tépje. Sajnos a vezetők is megosztó emberek, mindegyikük meg van róla győződve, hogy ő a kiválasztott" - meséli egy zöldpolitikus. Szerinte az "önjelölt, kompromisszumképtelen, egoista" vezetők felelőssége letagadhatatlan a pártok sikertelenségében. Egyrészt jó szándékú emberek ezreit használták fel kisded játékaikhoz, majd leamortizálták őket, velük is szaporítva a kiábrándultak tömegét. Másrészt viselkedésükkel "teljesen lejáratták az eddigi legtisztességesebb eszmét, a zöldet". Rauschenberger Péter, az LMP szóvivője hasonló véleményen van, amikor megfogalmazza, miért nincsen a pártnak kirakatfigurája, aki a vállán viszi a mozgalmat: "A karizmatikus vezető megléte három dolgot takar: extrém exhibicionizmust, hajlamot arra, hogy ne szövetségeseket, hanem híveket keressen magának, illetve hogy másokat eszközként kezelhessen." Ebből pedig ők nem kérnek.
Fenekedő fenegyerekek
Hajnal Károly, aki 2000-ben csatlakozott Droppa György akkor már Zöld Demokraták néven futó pártjához, a következőképp írta le a helyzetet: "Azt hittem, lehetne egy jó zöldpártot csinálni, de ami fogadott, az egy szedett-vedett siserehad volt, tele máshol leszerepelt emberekkel, vagy olyanokkal, akiknek direkt az volt a céljuk, hogy ne vigyük semmire. Gyurinak mindig az volt a mániája, hogy más pártokkal kell összebútorozni, egyik kísérlete sem járt sikerrel, mégsem fogadta el, hogy az alapoktól kell építkezni." Ez az "öszszebútorozás" állt a névváltoztatások hátterében is. Kezdetben az Agrárszövetséggel, majd a Centrum Párttal próbáltak kooperálni, idővel - Droppa György szerint - magukba olvasztották az összes kisebb zöldpártot, és akkor felvették a Zöld Demokraták Szövetsége nevet, idén pedig többek közt a Munkáspárt 2006-tal és a Fiatal Baloldali Unióval összefogva a Zöld Baloldal tömörülés részévé váltak.
Így sem számít mindenki lehetséges partnernek. "Bár volt szó róla, hogy együttműködhetnénk, jelenleg az LMP-vel a viszony olyan semmilyen. Vannak bizonyos megérzéseink, hogy milyen erők állnak mögöttük, amit nem feltétlenül találunk jónak. Ennek ellenére, ha bármelyikünk eredményt ér el a választáson, az számunkra öröm. Ezután el lehet dönteni, hogyan tudunk a jövőben együttműködni" - mondta Tóth Csaba még a kopogtatócédula-gyűjtés időszakában. Listavezetőjük, Tamás Gáspár Miklós viszont azt sem zárja ki, hogy esetleg többen egyszerre képviseljék a természet érdekeit: "Nem gondolom azt, hogy mások nem képviselhetnék jól a környezetvédelmet. Az LMP például elég határozott elképzelésekkel rendelkezik. Bár ez a green new deal a szememben egy elég nagy humbug, de legalább progresszív humbug, és az is valami" - fejti ki véleményét a riválisról.
Jávor Benedek, az LMP választmányi tagja így emlékszik a két párt félresikerült közeledésére: "Egy hivatalos levélben megkerestük őket, hogy üljünk le tárgyalni, mert mégse lenne jó, ha rivalizálnánk a választásokon. 'k azt mondták, a kongresszusuk után megbeszéljük, az ülésen viszont úgy döntöttek, hogy a Munkáspárt 2006-tal lépnek koalícióra, ami nekünk már nem volt elfogadható."
Tóth Csaba megemlíti még a Zöldek Pártját, amellyel már csak azért sem tudnának kooperálni, mert belőlük vált ki pár évvel ezelőtt (és "gyakorlatilag nem működik, csak a választások alkalmával"), valamint a Magyar Szociális Zöld Pártot, amellyel egy ideig együtt dolgoztak, "de túlságosan fasisztának bizonyultak". Ugyanígy az utóbbi pártnak is megvannak az indokai, miért nem gondol arra, hogy más zöldekkel szövetkezzen: "Mert ugyanolyanok, mint a többi párt, csak a megélhetés és a szereplési vágy érdekli őket. Ha nem pumpálnának kívülről ezekbe pénzt, még csak nem is hallanánk róluk. A szerepük pusztán lefedni és látszólag kézben tartani a zöld vonalat, nehogy önállósodva veszélyt, illetve konkurenciát okozzon a csökött ideológiák túlélőinek, a jelenlegi pártoknak." A magát rendszerellenes antipártként definiáló Magyar Szociális Zöld Párt konkurensei eddigi kudarcait pedig ezekkel magyarázza a Narancsnak írt e-mailjében: "A cselekvőképesség totális hiánya, a karrierista álmodozók sokasága és a mimóza lelkület térhódítása. Ezek még bukni sem tudtak soha igazán, hiszen ahhoz előbb emelkedni is kellene."
A legújabb próbálkozó
Mint Rauschenberger Péter mondja, náluk senki sem mozgatja a háttérben a szálakat: "Ha állna mögöttünk egy nagyobb méretű támogató, aki tömi belénk a százmilliókat, akkor akár haza is mehetnénk, mert nem lenne értelme az egésznek. A legújabb mérések szerint ugyanúgy állunk, mint az MDF vagy az SZDSZ, pedig őket az ország kilencven százaléka ismeri, és tele vannak pénzzel. Ebből is látszik, mekkora előny a politikában, ha valakinek van hitele. Biztosan nem verjük meg a Fideszt vagy az MSZP-t óriásplakátokban, de vannak önkéntes segítőink, akiket mozgósítani tudunk, ők rengeteget segítenek." És nem csak ők. Mellettük kampányolt Daniel Cohn-Bendit is, aki az Európai Zöld Párt frakcióvezetőjeként jelezte, hogy az LMP fontos formáció. Az európai zöldek magyar pártként kooptálták szervezetükbe ugyan a Zöld Demokratákat, de ittjártakor Cohn-Bendit így nyilatkozott a Narancsnak: "Úgy döntöttem, hogy nem bízom többet Droppa Györgyben. Évek óta ugyanazt hajtogatja, és mostanra elegem lett belőle. Nem sok esélyt látok arra, hogy az a párt összeszedje a húszezer szükséges kopogtatócédulát, ezért nyugodtan megtehetem, hogy azok mellé állok, akiknek van esélyük valamit letenni az asztalra, komolyan gondolják, amit csinálnak, és tényleg a jövőt képviselik." Meglehet, nem csak Droppán múlt az együttműködés sikertelensége: "Az európai zöldpártok föderációjának korábban nem volt kapacitása arra, hogy segítse az újonnan alakult demokráciák szárnypróbálgatásait. Ez csak akkor kezdett változni, amikor az Európai Unió bővülésével rádöbbentek: ha nem támogatják az újonnan csatlakozott országok zöldjeit, akkor az európai parlamentben csökkenni fog a zöldek súlya" - mondja Schmuck Erzsébet.
"Eddig egyszerű magyar állampolgárként nem vettük észre, hogy Magyarországon létezne zöldpárt. Voltak zöldmozgalmak, de olyan párt, amely valós alternatívát kínált volna a nagyobb politikai erőkkel szemben, nem létezett. Csak bohózatok voltak, mint a Magyarországi Zöld Párt. A Zöld Demokraták, az alapján, ahogy a kilencvenes években indultak, fontos párttá válhattak volna, de ez elbukott a belső ellentéteken. Az Élőlánc gondolkozásában megfelelt a zöldkritériumoknak, de ők is hibát hibára halmoztak" - foglalják össze a rendszerváltást követő zöldpolitikát az LMP és a Humanista Párt listájának tagjai. 2000-ben, a Védegylet megalakulásakor az volt a céljuk, hogy az ökopolitikát látványosan képviseljék; a párttá alakulás akkor fogalmazódott meg bennük, amikor 2007 szeptemberében összeültek megbeszélni, milyen kilátásai lehetnének a zöldpolitikának az Élőlánc bukása után. "Megtanultuk, hogy a zöldmozgalom aktív támogatása nélkül nem lehet zöldpolitikát csinálni. Ezért nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy megnyerjük a zöldmozgalmak, a jogvédő szervezetek, a civil szféra támogatását" - mondja Jávor Benedek. Ez nem azt jelenti, hogy bármely szervezet is hivatalosan támogatná őket, de rengetegen együttműködnek velük szakmai kérdésekben. Folyamatos párbeszédben vannak például a Magyar Természetvédők Szövetségével, a Levegő Munkacsoporttal vagy a Greenpeace-szel, több tagjuk is részt vesz az LMP munkájában. "Az EP-választás az áttörés pillanata. Átszakadhat egy gát, amely rengeteg embert visszatartott eddig a politizálástól. Ha bekerülünk az Európai Parlamentbe, akkor egyre többen akarnak majd minket követni, és ez egy teljesen új szakasz lehet a magyar politikában." Cohn-Bendit szerint akkor sem szabad őket leírni, ha nem azonnal (azaz június 7-én) jön a siker: "Hogy végül kettő, három vagy négy százalékot érnek el, azt nem tudom a távolból megítélni, de megvan bennük a potenciál, hogy sokra vigyék. Nem biztos, hogy rögtön magasan kezdik, jelenleg egy fiatal virággal állunk szemben, amelyet locsolni kell, hogy nagyra nőhessen" - jellemezte a helyzetet zöldpolitikushoz méltó metaforával.
Sükösd Miklós is úgy véli, hogy az emberek jelentős része szívesen szavazna egy új, tiszta erőre. A zöldpolitika nagy öregjei viszont nem hisznek abban, hogy éppen az LMP lenne az, amelyik meghozza az áttörést. "A tisztességes emberek néha annyira ostobák. Hogy lehet egy pártnak olyan nevet adni, hogy Lehet Más a Politika? Ugyanezt a hibát követte el Droppa is, amikor Zöld Alternatívának nevezte el a pártját. Az egyszerű embereknek ez nem mond semmit, egy jó produktumot úgy kell becsomagolni, hogy mindenki tudja, mivel van dolga" - fejti ki a véleményét egy zöldpolitikus, majd hozzáteszi: "Lehet, hogy el tudnak indulni a választáson, de ez nem jelent rögtön sikert. Ha megvannak a kopogtatócédulák, rá is kell venni a választókat arra, hogy húzzák be az x-et a szavazófülkében, ami jóval nehezebb."
De ki mit ért siker alatt? Tóth Csaba például nem állította, hogy a Zöld Baloldal hamarosan európai porondon folytathatja a zöldpolitikát, április végén mégis optimistán tekintett a jövőbe: "Legalább az érdeklődést felkeltjük, és akkor a 2010-es választásokon talán már nagyobb sikerrel indulhat a párt. A három százalék már nem rossz." Listavezetőjük, Tamás Gáspár Miklós ugyancsak nem Brüsszelt siratta, amikor kiderült, hogy mégsem indulhatnak a választásokon: "Nem gondolom, hogy bejutottam volna az Európai Parlamentbe. És mások se fognak, akiknek látszólag nagyobb reményük van erre. Nem mintha nem tudtam volna összeszedni hatvanezer szavazatot, ami mégiscsak egy közepes nagyságú város lakossága. Ha ennyi ember tartósabban érdeklődik valamilyenfajta eszmék iránt, annak már lehet jelentősége."
Zöldek bárhol
A világ első zöldpártja az 1972-ben alakult Egyesült Tasmánia Csoport; ezt követte egy évvel később Nagy-Britanniában az Ökológus Párt. A finn Zöld Ligának sikerült az európai zöldek közül először kormánykoalíció tagjává válni (1995), majd 1998-ban Németországban állt össze vörös-zöld koalíció. Jelenleg az Európai Unió számos országában találni jelentősebb súlyú zöldpártot. A legutóbbi parlamenti választások alapján például Ausztriában 10,4, Csehországban 6,3 százalék, Észtországban 7,1, Finnországban 8,9, Franciaországban 3,25, Hollandiában 4,6, Szlovéniában (közös listán a Szlovéniai Néppárttal) 5,2, Svédországban 5,3 százalék jutott a környezetvédőknek.
Többet is lehet mondani
A Lehet Más a Politika EP-listáján több közéleti híresség neve is feltűnik. "Nem arról volt szó, hogy kinyitjuk a celeb ki kicsodát, aztán onnan válogatunk. Mindegyikőjüknek megvan az oka, hogy miért van itt. Lovasi Andrással már korábban, a Védegylet idején is kooperáltunk, Cserhalmi Györgyöt a rendszerváltásban vállalt szerepe miatt kértük fel, Fullajtár Andreához pedig még Várady Tibor kopogtatott be véletlenül a Humanista Párt kampánya idején, vele azóta tart a kapcsolat" - avat be minket Schiffer András, az LMP választmányi tagja. Kardos-Horváth János, a Kaukázus frontembere szerint nem árt egy kis aktivizmus a zenészeknek, ha már elmegy valaki egy koncertre, akkor ne csak cigit reklámozó hoszteszeket lásson, hanem valami értelmes üzenettel is találkozzon. Az LMP-színekben aktívan politizáló zenésztől ugyanakkor nem mindenki veszi jó néven, ha a színpadról próbálja meg jobb belátásra bírni a népet: "Múltkor játszottunk egy falufesztiválon, és említést tettem a színpadon az MDF plakátjáról. Erre öt perc múlva jött a szervező, hogy 'srácok, most már lejátszottatok minden jó számot, szóval folytatnánk inkább a diszkót'."
