„Odaültetett maga mellé, megfogta a kezemet és a sliccéhez szorította” – Mások is részesültek Marton László „kitüntető figyelmében”

  • narancs.hu
  • 2017. október 21.

Bűn

Ketten vallottak történetükről Veiszer Alinda műsorában.

Sárosdi Lilla Veiszer Alinda vendége volt a péntek éjjel leadott HírTv-s műsorában. Sárosdi az Alindában úgy nyilatkozott, abszolút támogatja, hogy az egy hete napvilágot látott szexuális zaklatás ügyében legyen per, mert így nem porladna el a történet.

A magyar Weinsteinekről vall Sárosdi Lilla és Sándor Erzsi

A színházi szakmában történt zaklatásokról beszél a Krétakör egykori oszlopos tagja és a pályáját színésznőként kezdő író, újságíró.

A műsorban felfejtették a sztorit, amelynek egy pontján (ahogyan az a beharangozó előzetesből is kiderült) telefonon két másik érintett nő is elmesélte saját történetét Marton Lászlóval.

Eltorzított hangon, név nélkül egy fiatalabb nő két évvel ezelőtti történetét osztotta meg, amely szerint azért nem lett belőle színésznő, azért nem ezt a pályát választotta végül, mert megalázó helyzetekben volt része; elmondása szerint többek között Marton László egyfajta különórán testileg közeledett hozzá. A lány közlése szerint miután nem jutott tovább a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijén, Marton saját próbáira invitálta, miszerint sokkal többet tanulhat azokból, mint az egyetemen eltöltött évek során. Már a próbák alkalmával mindenféle véletlennek tűnő testi érintés előfordult a rendező részéről, de a lány úgy látta, másokkal is ezt csinálja, ezért ő sem szólt ellene. Ám a rendező felajánlotta, hogy az oly szükséges monológokat inkább belvárosi lakásában gyakorolják, mert a színházban mindig megzavarják őket. A lány az első próbán az újabb testi kontaktus keresésétől teljesen kiborult, és a második próbára úgy ment már, hogy ezután soha többet nem fog. Arra a kérdésre, hogy miért nem szólt senkinek, miért nem jelezte, mi történt vele annyit mondott, hogy „De hát hogy bizonyítottam volna? Egy nagy ember szava állt volna szemben az enyémmel.”

Egy másik nő a '80-as években a vele egészen hasonló körülmények között történtekről vallott. Ő is próbákra járhatott, rajongott a színházért és nagy tervei voltak, majd egy bemutatón a rendező maga mellé ültette, és egy ponton megfogta a kezét, majd a sliccéhez szorította. Ezt követően egy beszélgetés után a számára nem kellemes testi közeledés ellenére folytatta a próbák látogatását, és épp a születésnapján egy Gellért-hegyi parkolóban kötöttek ki a rendező egy barátjának társaságában, ahol a történetét a műsorban megosztó nő szerint már nem a kezét, hanem a fejét szorította a nadrágjához Marton László. Ezt követően a nő jó ideig a színház közelébe sem ment.

Marton László rágalomnak nevezte Sárosdi Lilla állítását. Az ügy tisztázásáig felfüggesztette oktatói tevékenységét, valamint lemondott vígszínházi főrendezői tisztségéről.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.