Richard Dawkins híres könyvét, az Isteni téveszmét sokan úgy tekintették, mint egy ateista, pusztán a tudományra épülő egyház zászlóbontását. Dawkins prófétai hevülettel áll ki az ateizmus eszméje mellett, és abból indul ki, hogy a tudomány teljes mértékben képes helyettesíteni a vallást.
Csakhogy a tudomány nagy részét mélyen istenhívő emberek alkották meg. A felvilágosodás korának egyik legnagyobb vívmánya éppen az volt, hogy teljes mértékben különválasztották a tudományt a istenhittől. A modern tudomány csakis olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekben az istenhit nem játszik szerepet. Egy mai tudósnak is kötelessége a hitét különválasztani a tudománytól - akkor is, ha az ő hite történetesen ateista hit. A tudománynak ezekről a kérdésekről "hivatalból" nincsen mondanivalója.
Ez a hozzáállás tette a tudományt sikeressé a technika megalapozásában. És ezért bizonyult a tudomány, ellentétben az egyéb okos megismerési módokkal, például a misztikával, a művészettel vagy a teológiával, kiemelkedően sikeresnek a technika vívmányainak megalapozásában. Egy autó vagy egy számítógép ugyanúgy működik egy istenhívő, mint egy ateista számára. Jól is néznénk ki, ha minden vallás számára különböző autót (vagy mondjuk elektromos hálózatot) kellene építeni, amely csak az adott hitű emberek számára működik, másoknak nem.
Kétségtelen, hogy a tudomány eredményeinek elfogadása sokszor nehezen megy az egyházaknak, például Galilei egyházi rehabilitálása csak halála után három és fél évszázaddal történt meg. A fejlődést mutatja azonban, hogy Darwin elméletét a katolikus egyház már szűk másfél évszázaddal A fajok eredete megjelenése után összeegyeztethetőnek találta a vallás dogmáival. Manapság a kreacionista tanok legkeményebb kritikusai éppen a Vatikáni Tudományos Akadémia tudósai - és ez az ő szájukból sokkal hitelesebben hangzik, mint Dawkinséból, aki az érvelésbe állandóan belekeveri ateista hitét is.
Dawkins kreacionizmus elleni tudományos érveit lépten-nyomon az istenhit elleni érvekké fordítja át, ami logikailag is téves. Ha a kreacionisták ebben a tudományos kérdésben tévednek, az nem jelenti, hogy vallási hátterük eleve tévedés. Azt sem jelenti, hogy nem az: a két kérdés egymástól független.
Ha az istenhit, illetve az ateizmus egyaránt valamiféle hit, akkor egyfajta szimmetriának kellene lennie közöttük. Az ateizmusra elvileg ugyanúgy lehetne valamiféle vallást alapítani, mint az istenhitre, függetlenül attól, hogy a tudomány éppen hol tart a világ megismerésében. Csakhogy az istenhitre évezredek alatt kifejlődött, kifinomult filozófia és teológia épült, miközben az ateizmus inkább csak tagadásként volt jelen, és máig sem látszik, hogy valamit felépíteni is képes lehet. Ahogy Noah Wunsch, a német festő mondta: "Nem igazán látom, hogyan működhetne egy ateista egyház. Leülünk, és a semmiről beszélgetünk?"
Nem feltétlenül. Joseph Heller A 22-es csapdája című regényében Yossarian alaposan összevész a szeretőjével azon, hogy ki milyen istenben nem hisz. A nő így fakad ki: "De az az isten, akiben én nem hiszek, az az isten jóságos, az az isten igazságos, az az isten kegyelmes. Az az isten nem az az aljas és buta isten, akinek te itt beállítod őt." Yossarian végül így békíti meg: "Egymás közt élvezzünk kissé nagyobb vallásszabadságot. Te abban az istenben nem hiszel, akiben akarsz, és én is abban az istenben nem hiszek, akiben én akarok. Áll az alku?"
Noah Wunsch úgy érzi, "a vallás hitre alapul, míg az ateizmus inkább csak egy érzés". De a hitet is mindig érzések, érzetek alapozzák meg; miért ne fogadnánk el Dawkins inkább Yossarianéra hasonlító hitét is valódi hitnek? Nem vitásan az, csak kérdés, lehet-e erre vallást alapozni? Tudja-e egy ateista hitre alapuló vallás ugyanazt a megnyugvást, lelki segítséget, közösségi élményt nyújtani híveinek, mint amit a meglévő vallások kétségtelenül tudnak?
Elvileg létezhetnének ateista vallások is. Azoknak azonban nem pusztán Isten létezésének tagadására kell épülniük, hanem arra, hogy mitől tud szép, jó és harmonikus lenni egy olyan világ, amelyben nemcsak Yossarian buta és gonosz istene nem létezik, hanem szeretője jóságos, igazságos és kegyelmes istene sem.
A kommunista eszme hátterében valami ilyesmi húzódik meg. Csakhogy Marx - hívő ateistaként - nem egy új vallás, hanem egy új társadalmi rendszer prófétája volt, és az a társadalmi rendszer egyértelműen nem vált be, nem bizonyult működőképesnek. "Vallásként" pedig még híveinek sem tudta megadni azt a lelki segítséget és megnyugvást, amit az istenhitre alapuló vallások megadnak. A kommunizmus volt eddig az egyetlen olyan nagy hatású próbálkozás, amely egyfajta ateista vallásnak is tekinthető: csakhogy sokkal több akart lenni, mint egyszerűen vallás, s így vallásként is hiteltelenné vált még az ateista hitű emberek túlnyomó többsége számára is.
A létező világvallások közül sem mindegyik alapul istenhitre. A buddhisták például egyáltalán nem tekintik Buddhát a mi értelmünkben istennek. Nekik is van ugyan a mienkéhez hasonló istenfogalmuk, de ezt nem vették be a vallás alapdogmái közé. A buddhizmus alapja a tudat: talán az sem túlzás, ha a buddhizmust "tudatvallásnak" nevezzük. Egy buddhista hívő szabadon eldöntheti, hisz-e Istenben vagy sem, és a válaszától függetlenül megmaradhat az egyházban; ehhez még dogmaként sem kell elfogadnia Isten létezését vagy nemlétezését. Ezzel együtt a buddhizmus is képes hasonló megnyugvást, vigaszt és segítséget nyújtani a híveinek, amit a többi vallások.
A tudományban való hit is alkalmas lehet arra, hogy segítséget nyújtson nehéz helyzetekben. Ezt azonban nem maga a tudomány nyújtja, és nem is a tudósok, mert mások a módszereik és mások a céljaik. Ehhez olyan "papok" kellenek, akiknek a hite a tudományra alapul, de eszközeik, módszereik, rítusaik nem feltétlenül következnek a tudomány pillanatnyi állásából; igaz, ellent sem mondhatnak neki. Egy "tudományvallás", ha netán valamikor lesz is, nem ateista vallás lesz, hanem, akárcsak a buddhizmus, olyan, amely számára Isten létezése vagy nemlétezése mellékes kérdés. Dawkins számára egyáltalán nem az. Ezért nem gondolom, hogy Dawkins egy új, a tudományra alapuló vallás prófétája lehet.
