K. történetei

Mumuss

  • Kőszeg Ferenc
  • 2008. október 9.

Egotrip

Haraszty István, azaz Édeske, a kiváló fémszobrász 1967-től 1989-ig a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat dolgozója volt, miközben ő szerelte, javította az ellenzék stencilgépeit. Egy próbanyomáshoz egy adag festéket vitt el a vállalat sokszorosító üzeméből. Kifelé menet összefutott az igazgatóval, Boross Péterrel. - Hát ilyen szegények a fiúk? - kérdezte Boross: pontosan tudta, mire kell a festék. Két társával Édeske rendezte be a kispesti Patkó vendéglőt. - Mitől tudtok ilyen jól együtt dolgozni? - érdeklődött az igazgató, amikor átadta a pénzjutalmat. - Mert mi elvtársak vagyunk - felelte Édeske. - Elvtársak? - horkant fel az egyik jutalmazott, aki 56 után hosszú éveket töltött börtönben. - Miért, nekünk, hármunknak nem azonosak az elveink? - kérdezett vissza Édeske. - Négyünknek - hunyorított az igazgató.

Haraszty István, azaz Édeske, a kiváló fémszobrász 1967-től 1989-ig a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat dolgozója volt, miközben ő szerelte, javította az ellenzék stencilgépeit. Egy próbanyomáshoz egy adag festéket vitt el a vállalat sokszorosító üzeméből. Kifelé menet összefutott az igazgatóval, Boross Péterrel. - Hát ilyen szegények a fiúk? - kérdezte Boross: pontosan tudta, mire kell a festék. Két társával Édeske rendezte be a kispesti Patkó vendéglőt. - Mitől tudtok ilyen jól együtt dolgozni? - érdeklődött az igazgató, amikor átadta a pénzjutalmat. - Mert mi elvtársak vagyunk - felelte Édeske. - Elvtársak? - horkant fel az egyik jutalmazott, aki 56 után hosszú éveket töltött börtönben. - Miért, nekünk, hármunknak nem azonosak az elveink? - kérdezett vissza Édeske. - Négyünknek - hunyorított az igazgató.

Persze az, hogy valaki nem szerette a Kádár-rendszert, még - pláne utólag - nem elegendő a nézetazonossághoz. K. például nem szerette a Kádár-rendszert, de nem szerette a kialakulni látszó Boross-rendszert sem. Valószínűleg Boross Péter volt az Antall-kormány leginkább "világnézeti" minisztere. "Minél nagyobb a személyes szabadságjogok köre, annál kedvezőbb a terep a bűnözésre" - mondta egy interjúban (Köztársaság, 1992. november 13.). Azt hirdette, meg kellene rendezni a szocializmus "nürnbergi perét", de hosszú ideig ellenezte az ügynöktörvényt, és nemzeti értékként óvta a volt állambiztonsági szervezetet. Antall József személyes döntéssel szabad utat nyitott a délszláv háború menekültjeinek, amelynek kezdetekor néhány hét alatt több menekülő érkezett az országba, mint 1998 és 2008 között összesen. A belügyminiszter véget vetett ennek. "Egy országnak a demokrácia kezdetén korlátoznia kell befogadó hajlamát" - jelentette ki a fenti interjúban, szinte a miniszterelnöknek címezve. A média problémájára is volt megoldása: "Egészséges, vidéki gyerekek kellenek a televízióba és a rádióba", jelentette ki. "Péter azért tőlünk némileg jobbra áll", mondta állítólag Antall Kónya Imrének, pártja frakcióvezetőjének. Boross tisztázta a viszonyát a Horthy-rendszerhez: a kormányzó híve volt már a kőszegi zögereiben (katonaiskolában - a szerk.), és az maradt miniszterelnökként is. Azt, hogy az ország felfogásrendje kétpólusú, azt ő hirdette meg, jóval Orbán Viktor előtt.

K. mindig is úgy vélte, a szabadságjogok leghatékonyabb védelme azoknak az állami szervezeteknek a kontrollja, amelyek leginkább képesek jogsértések elkövetésére. Parlamenti képviselőként nem az emberi jogi bizottságba jelentkezett, hanem a titkosszolgálatok felügyeletére hivatott nemzetbiztonságiba, frakcióbeli területe pedig a rendőrség és a határőrség volt. Választását a jogvédelem mellett az is motiválta, hogy - talán éppen, mert a katonaságot a fiatalkori gyomorvérzése következtében megúszta - bizonyos mazochisztikus vonzalmat érzett a fegyveres testületek iránt. K. egy sor cikket írt a Beszélőbe, olykor más lapokba is a miniszter intézkedéseiről, a készülő rendőrségi vagy az épp elfogadott idegenrendészeti törvényről. Szemtől szembe akkor került ellenfelével, ha interpellált. Hiába volt azonban meggyőződve az igazáról, legtöbbször úgy érezte, a miniszter az erősebb. Pedig az sokszor kiadta magát. Kemény antikommunista létére kínaiak százait toloncoltatta vissza Kínába, és nem foglalkozott azzal, mit csinálnak velük az ottani kommunista hatóságok. Hogy képzeli K., hogy egy rendőr bántalmazási ügyben a bajtársa ellen fog tanúskodni? - kérdezte megrökönyödve. A nemzetbiztonsági bizottság szűkebb nyilvánossága előtt még fesztelenebbül adott hangot világnézetének. Salgótarjánban egy szkinhed agyonvert egy cigány férfit. Sajnálom ezt a tizenhét éves legényt, mondta Boross Péter, aki így elrontotta az életét. A kijelentésre - hogy változnak az idők! - Kövér László csattant fel: "Tudja, miniszter úr, én inkább azt a negyvenéves cigány embert sajnálom, akit meggyilkoltak." Ne firtassuk, hogy az áldozat cigány volt - felelte a miniszter. - Mert akkor azt is meg lehetne kérdezni, hány embert ölnek meg a cigányok évente. A gyanúsított elrontott élete egyébként nem tartott soká. Salgótarjánból Budapestre szállították, a Gyorskocsi utcai rendőrségi fogdában, fél órával az első ottani kihallgatása után a zárkájában felakasztotta magát a fűtőtestre. A vizsgálat megállapította, hogy a rendőrség mindenben szakszerűen járt el, felelősségre senkit sem vontak.

1992. október 23-án a Kossuth téren összegyűlt tömeg megakadályozta, hogy Göncz Árpád elmondja beszédét. Nemrégiben Boross, felidézve az eseményeket, azt mondta, Göncz volt a hibás: ha beszélni kezd, a hangszórók elnyomják a zajongást, és helyreáll a rend. K. akkori Beszélő-cikkében leírta, az ünnepség forgatókönyvében, amely a Belügyminisztériumban készült, programozva volt a botrány lehetősége. A tömeg nagy része a Bem térről, az MDF ünnepségéről érkezett a Kossuth térre, miután meghallgatta Für Lajos és Tajty Ferenc, az 56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség vezetője beszédét. Ha a téren sok SZDSZ-es aktivista jelenik meg, akár tömegverekedés is kitörhetett volna. A környező utcákban jelentős rendőri erők várták a fejleményeket. Ettől kezdve úszott a levegőben a feltételezés, hogy a kormány valamilyen rendbontás ürügyén a szükségállapot kihirdetésére, választási veresége megelőzésére készül. A Beszélő sorozatot indított a kormányzati puccsok történetéről. A nagy Mumus a "Hóbagoly" volt, Boross Péter. (Mára mindez feledésbe merült, a baloldali média számára Orbán Viktor ellenében Boross a bezzegaggastyán. Benne pedig van elég kajánság ahhoz, hogy játsszon a helyzettel. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából többek közt a Nap-kelte köszöntötte. Boross Horthyt, Bethlent, sőt Imrédyt dicsérte, Verebes István pedig hápogott és izzadt, nem tudta eldönteni, letorkollja-e az ünnepeltet. Zavarában arról is megfeledkezett, hogy folyamatosan ő beszéljen az interjúalany helyett.)

Az SZDSZ-vezetők körében nemigen illett olvasni a Beszélőt: a hallgatás volt a legegyszerűbb módja, hogy elkerüljék a vitákat. Boross ellenben olvasta. 1994-ben, újévkor K. cikket írt a tavaszi választások esélyeiről. "...kit szeretnél a következő kormány erős emberének - kérdezte a cikke végén - Nagy Sándort-é, vagy ismét Boross Pétert? Erre felelj, liberális demokrata!" Az új parlament alakuló ülésén, amikor már eldőlt, hogy az SZDSZ koalícióra lép az MSZP-vel, Boross odalépett K. hoz: "Azt kérdezted, ki lesz a következő kormány erős embere". Aztán rámutatott a szemközt ülő Nagy Sándorra: "Na, hát ott van nektek!"

A következő ciklusban Boross egy ideig a nemzetbiztonsági bizottság elnöke volt. Katona Béla, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító új tárca nélküli miniszter előhalászta elődje, Gálszécsy András íróasztalfiókjából a nemzetbiztonsági törvény kész tervezetét, amelyet az előző kormány, tartva az SZDSZ ellenállásától, nem mert beterjeszteni, és a szorgos új kormány produkciójaként azon olvasatlanul átadta a bizottságnak véleményezésre. A vitában Boross az egekbe dicsérte a tervezetet; tehette, a sajátja volt. Utána K. kapott szót. - Tiszteletre méltó - kezdte a mondókáját -, hogy az elnök úr üléspontja nem befolyásolja álláspontját, és ilyen jó véleménnyel van a kormány tervezetéről. Az ülésponttal én is így vagyok: nekem nagyon nem tetszik ez a tervezet, kormánypárti létemre se tetszik.

Boross csodálkozva pillantott K.-ra: Feri, te kormánypárti vagy?

Figyelmébe ajánljuk