Az elejét gyorsan ledarálom, nyilván minden kedves olvasóm értesült már a lényegről – hogy aztán, szokásomhoz híven, a mellékes, de igen sokatmondó mozzanatokhoz fordulhassak.
Az MTVA, az a mamutcég, amiben benne van a közszolgálati televízió, a rádió meg a távirati iroda, szőröstül-bőröstül, és ami 80 milliárd forint közpénzből gazdálkodik évente, internetes felületén blogok sorát indította el. Több csoportot alakított ki, és mindegyikbe felkért jó pár embert, hogy rendszeresen írjon rövid véleménycikkeket.
Vagy mit.
A blog szó most már elég sok jelentésben használatos – eredetileg afféle napló, rövid személyes beszámoló volt, azóta már a kedvenc recepteket, vidám történeteket, úti kalandokat vagy éppen napi politikai véleményeket tartalmazó, viszonylag rendszeresen közölt írásokat is mind blognak nevezik. Azon a felületen, amit a kedves olvasó most éppen olvas, ahány blog, annyi téma: irodalom, időjárás, éttermek, zene, Kína, mindenféle.
Szóval – az MTVA úgy gondolta, még egy médium üzemeltetésébe fog, és helyet biztosít néhány bloggernek, mintha csak internetes lapot működtetne, amely a hírek mellett – íme – véleményeket is közöl. Mivel az MTVA a kedves olvasó pénzéből gazdálkodik (meg az enyémből, mindannyiunkéból), mindnyájunknak jogunk van megtudni, hogyan és mennyit költenek erre a nagyszerű ötletre. Az Átlátszó nevű honlapon van egy ügyes online adatkérő lap, amelyen keresztül minden közérdekű adatot nyilvánosan ki lehet kérni az adatgazdáktól, és ezek rögtön nyilvánossá is válnak. Többen is érdeklődtek tehát az MTVA-nál, hogy akkor ezt most hogy.
| ||
Ráadásul elég érdekes nevek vannak a bloggerek között. Ilyenek: Schmidt Mária, Lánczi Tamás (Századvég), Prőhle Gergely (Emmi helyettes államtitkár), Szita Károly (Kaposvár polgármestere), Cser-Palkovics András (Székesfehérvár polgármestere), Dr. Kriza Ákos (Miskolc polgármestere), Dr. Páva Zsolt (Pécs polgármester), Nézőpont Intézet, Győri Enikő (2014-ig államtitkár). Nos, kiderült, hogy Schmidt Mária ugyan nem kap rendszeres havi juttatást, de olyan rászoruló jómunkásemberek, mint Prőhle Gergely vagy Szita Károly 250-250 ezret kap (bruttó) havonta, Lánczi Tamás meg éppen 380-at. Na jó, ebben még nincsenek benne a kis gyöngyszemek, a nagy műgonddal, vérrel-verítékkel és a lélek teljes odaadásával remekbe szabott szövegek, amelyekért egyenként 15–40 ezer forint jár.
A kedves olvasó talán nincs tisztában a szokásos honoráriumokkal, én se tudok róluk sokat, de annyit biztosan, hogy az MTVA díjazásának alsó határa töredékét fizetik az internetes felületek, már ha fizetnek egyáltalán. A blogot az emberek túlnyomó többsége nem a pénzért írja. Nem is szólva a havi apanázsról, ami tökéletesen elképzelhetetlen bárhol máshol egy blogger számára (nem a nagysága – a puszta léte). (Itt nem állom meg, hogy a remek Örülünk, Vincent? blog idevágó írását beidézzem.) Az MTVA – és ez a legkevesebb, amit mondhatunk – kormányközeli (ám az íráshoz, újságíráshoz édeskeveset értő) figuráknak szórja a pénzt némi látszattevékenységért (meg a nevükért) cserébe, a mi pénzünkből.
| ||
Hogy szakadjon rájuk az ég.
Mondom, mindezt a figyelmes olvasó bizonyára olvasta már, dühöngött is rajta eleget (mert ilyen irigy, szégyellje magát) – de a tudósítások egy részéből az talán nem derült ki világosan, hogy hogyan adta meg a választ az adatigénylésre a közpénzből működő monstre vállalat.
Elképesztően pofátlanul, felháborító viccelődéssel, cinikus és vérlázító kerülővel. Ráadásul a legkevésbé sem szabályosan, a levél semmilyen írott és íratlan szabálynak nem felelt meg – aki ezt tette (meg a főnökeit) páros lábbal kellene kirúgni minden állami intézménynek még a környékéről is.
A válasz, amit küldtek, ugyanis nem tartalmazza az adatokat, amikből fentebb idéztem; hanem egy webhelyhez utalja az olvasót, egy bizonyos Skoff Elza blogjához, ami nem más, mint az MTVA egyik (persze, álneves) blogja. (Nem linkelem be, csakazértsem.) Ott a blogger hosszan élcelődik (már ha élc az, amit ő annak vél) a feltett kérdésen, visszakérdez és köntörfalaz, végül, nagy nehezen, továbbküld egy helyre, ahol végre valóban olvashatók a szerződések. Vagyis az MTVA illetékesei megengedik maguknak azt a tréfát (haha), hogy egy gyatra humorú, kellemetlen és pimasz szövegen kell az adatigénylőnek (s rajta keresztül a nyilvánosságnak) átrágnia magát, hogy a feleletet megkapja. Mintha csak együtt őriztünk volna disznót. Mintha csak szórakozgatna a közmédium azzal, aki eltartja.
Ez hihetetlen.
Nem vagyok humoromnál. De megpróbálhatjuk ezt mégis (nagyon rossz) viccnek felfogni, és rögtön kiterjeszthetjük a modellt. Mondjuk, érdeklődöm a rendőrségnél, hogy tudnak-e már valamit az ellopott kocsimról. A rendőrség pedig levelében a honlapján virító bloghoz utasít, amely borong a bűnözés helyzetén, beszámol a rend őreinek felelősségteljes munkájáról, letol, hogy ilyen szakadt kocsival hogy lehet járni, feltesz néhány kérdést a családom hogylétéről, majd közöl egy linket, ahol végre választ kapok. Vagy: megnézem a neten a vasúti menetrendet, de előbb az állomásfőnök unokahúgának tárogatózásáról kell megtekintenem egy rövidfilmet, aminek a végén elhangzik a megfelelő link.
Ez így nagyon nincs rendjén. Ha valaki kérdez valamit, válaszolni kell, ez civilizatórikus minimum. Már ha tetszenek érteni ilyen idegen szavakat, tisztelt MTVA.
