(Az előző rész tartalmából: rámutattunk, hogy az iskolaőri intézménynek ütemesen, minél gyorsabban, felmenő rendszerben el kell érnie a felsőoktatást és a munkahelyeket is, mert csakis ez lehet a biztosítéka annak, hogy a magyar emberek, ahogyan ezt a tulajdonságunkat mindenki el is ismeri, ismét a szorgalmas, fegyelmezett, kemény tanulás és munkavégzés példái lehessenek a világ szemében.)
Sokan kérdezték, hogy vajon elégséges és megfelelő lépéseket tett-e a kormány az iskolaőri hálózat kiépítésével kapcsolatosan, és a magyar emberek joggal kérik számon a vertikális rendszer logikus folytatásaként a horizontális struktúrák megteremtését. Az iskolás-, egyetemista- és dolgozóbűnözés nem áll meg a közintézmények kapujánál – naponta tapasztaljuk, hogy vannak olyan polgártársaink, akik kellő távolságban egyébként az iskolák, egyetemek, munkahelyek kapuitól, törvénysértő vagy emberileg-erkölcsileg megvetendő cselekményeket hajtanak végre. Világos tehát, hogy szoros együttműködésben a rendőrséggel modellprogramot kell kidolgozni a fiatalok, és egyúttal az idősebbek jogkövető magatartási kultúrájának erősítésére.
Szó sincs arról, amivel bizonyos neoliberális körök és az általuk felheccelt nyugati bérhírlapírók riogatnak, hogy az őrséghálózat betehetné a lábát magánlakásokba, levéltitkot sérthetne vagy behatolhatna az internethálózatba – ezt csakis a nemzeti rendőrség, a terrorelhárítás és az országgyűlési őrség teheti meg, szigorú feltételek mellett. Az azonban igenis elvárható, hogy az őrségek úgy vigyázzanak a magyar emberek biztonságára, értékeire, erkölcseire, hogy ne csak az iskolák, egyetemek, munkahelyek területén, hanem bárhol legyenek is az országban, érezzék, egészen konkrét módon egyébként ezt a törődést. Lehetővé kell tehát tenni, hogy a testület a feladatkörének megfelelő tevékenységet mindenütt kifejthesse, és ha szükséges, akár erővel lépjen föl. Ez a gyakorlatban azt jelenti majd, hogy hamarosan minden város, minden kisebb település utcáin, sőt kis falvak és tanyák környékén is csakhamar őrségegységek tűnnek majd föl, a lakosság segítőkész, bátor, a rendre és fegyelemre felvigyázó őröket üdvözölhet majd mindenütt, ahol csak szükség lehet a segítségre. Naponta, óránként találkoznak majd velük a magyar emberek, s ennek – ahogyan gazdasági és kulturális eredményeinknek is – csodájára jár majd a világ. Ez a magyar emberek akarata, amely csakhamar egyébként valóra is válik.
A kormány úgy látja, érdemes volna a parlamentnek az Alaptörvényben rögzítenie ezt a nagy jelentőségű és nemzetünk életét alapvetően meghatározó változtatást. Innen üzenjük azoknak, akiket a politikailag korrekt erkölcs és erény védelmezőiként zavar, hogy Budapesten egy nemzeti konzervatív kormány van hatalmon, hogy efféle szabályozások szerte a világon közismertek és széles körben használatosak. A rendőrséggel való párhuzamosság felemlegetését aligha lehet másnak tekinteni, mint teljesen légből kapott riogatásnak: hogy mást ne mondjunk, közlekedési ügyekben az őrségnek csak nagyon korlátozott jogköre lesz, míg a munkavégzési vagy tanulási fegyelmezetlenségek esetén kizárólag az őrség járhat el.
Az őrség tagjainak képzéséről, különösen pedig az őrségfelügyelők és a körükből kikerülő, magasabb rangú főfelügyelők oktatásáról és továbbképzéséről a kormány természetesen gondoskodik. Mint már köztudomású, a budapesti orvostudományi egyetem feladatait részben a debreceni, részben a létesítendő pilisvörösvári katolikus orvosi egyetem veszi át, de a most még meglevő tanszékek és szakok közül a harcművészetért, ökölvívásért és birkózásért felelős egységek átkerülnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kebelébe, amely az őrségképzés bázisa lesz. Minthogy ez az egyetem a régi Corvinus egy részét is magába olvasztja, biztosítva látjuk az őrség felső vezetésének magas szintű szakmai előmenetelét.
