Folyosói mondat

  • Kálmán C. György
  • 2013. szeptember 13.

Első változat

Orbán Viktor a parlament folyosóján válaszolt az államtitkár tahóságát firtató kérdésre.

Parti Nagy Lajos káprázatos írása nem más, mint a miniszterelnök és egy újságíró között lezajlott 34 másodperces párbeszéd szó szerinti leirata. Jó, az író hozzáfűzi még a „színi utasításokat”, vagyis azt, ahogyan és amit ő lát a kis videón – semmi kétség, ez meg a bevezető pár mondat nagyon is sokat hozzáad mind a látványhoz, mind a lejegyzett szöveghez. (Aminek komoly irodalomelméleti tanulságai vannak, ebbe nem mennék bele; elég annyi, hogy fényesen igazolja: a dráma szövegének nagyon is fontos részei a didaszkáliák, a színpadi utasítások, a helyszínre – színpadra – vagy a szereplők gesztusaira, viselkedésére, lelkiállapotára, szándékaira vonatkozó megjegyzések.)

Most akkor idézem, mit mond a miniszterelnök:

„Illés Zoltán sajnos még nem tudott felnőni a baloldalhoz, úgyhogy még erősödnie kell.”

Nem is az, hogy ő maga (és bizonyára rajongóinak széles tábora) ezt a mondatot szellemesnek, ügyes riposztnak, mulatságos és minden további vitát lezáró válasznak tartja; nem is az, hogy ennyivel véli letudni azt, hogy elképesztően tahó államtitkárának szavait kommentálja.

Hanem hogy ennek semmi értelme.

Lehetne szellemtelen, lehetne visszautasító, lehetne semmitmondó – de ez értelmetlen. Ha nagyon akarjuk, néhány értékelhető gesztust találunk benne – de a logika próbáján mindenképpen elvérezne. A mondat azt sugallja, hogy valamiben jobbak, teljesebbek, erősebbek a baloldalon – ezt bizonyára ironikusan kell érteni, tehát ez a minőség voltaképpen valami rossz. Vagyis: a baloldal a tahóság mestere, Illés még nem olyan jó ebben. Tehát? „Erősödnie kell”? Erre kell gyúrnia, ahogyan a bölcs edző sejteti? Legyen minél tahóbb, ez a cél? Vagy hogy? De igazából nem ez a zavaros gondolat a lényeg, hanem hogy el van pöttyentve a Sátán neve, hogy utal a beszélő arra a legfőbb gonoszra, akinek a neve hallatán jóérzésű ember összeborzong: a baloldal. Ugyanúgy, mint fegyverhordozói száján az „elmútnyócév” meg a „bajnaigyurcsány”: elhangzik a szó, nyulak, madarak elbújnak, meghasad a mennyeknek kárpitja. A másik gesztus a már említett „erősödés” – alig rejtett utalás ez a munkatársaira odafigyelő, gondos vezető (vagy tréner) magatartására, aki szívén viseli azok teljesítményét, akik a gondjára vannak bízva, s akik számára a fő érték: az erő.

Az ilyen rövidke, folyosói kiszólások, főleg, ha ennyire váratlan helyzetből, spontán módon törnek elő, jobban vagy legalább annyira jellemzik a megszólalót, mint a hosszú monológok. Viccesnek szánt zagyvaság – ez jön Orbán Viktorból.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.