Csütörtök reggel kezdtem írni ezt a kis bejegyzést, amikor kiderült, hogy Erdős Virág lemondott az NKA neki megítélt támogatásáról, mert a Kárpátia együttes ugyanezen a pályázaton ugyancsak nyert. Erdős Virág, ha valaki nem tudná, kiváló prózaíró és költő, akinek jó pár verse az elmúlt években nagy – jogos – népszerűségre tett szert; sajátos hangú, ironikus és elkötelezett „közéleti” költészetet művel újabban.
Azt gondoltam, arról írok majd, hogy Erdős Virág bátor, tiszteletre méltó és látványos gesztust tett, és óva intek bárkit attól, hogy akár a költő (művének) értékeit kétségbe vonja (számomra ez nem kétséges), akár más díjazottakon kérjen számon hasonló kiállást. Az előbbi nyilván ízlés dolga, de ettől még a díjazott tette erős és fontos jelzés marad; az utóbbi pedig semmiképpen nem elvárható – nincs okunk, jogunk bárkitől kérni olyan döntést, amivel valami (bármi) okból nem tud azonosulni. Az is kérdés lehet, hogy a Kárpátia mennyiben homofób és rasszista (vagy csak egyszerűen irredenta és szélsőjobbos). Volna ezeken mit rágódni, de azóta eltelt jó pár óra, megjelent egy sor hír, állásfoglalás, vélemény, ezért egyetlen dologra koncentrálnék csak.
A Kárpátia díjazásával – és most hadd legyek rendkívül jóindulatú, szokásomhoz híven – az NKA saját trükkjének fogságába esett. Mint emlékezetes, L. Simon László keresztülhajtotta azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében az Artisjus pénzének bizonyos hányadát az NKA osztja szét. Ennélfogva ha egy szerző, zenekar, kiadó sok (szerzői jogi) pénzt hoz, akkor azt tömni kell további apanázzsal, hogy aztán tovább lehessen fejni.
Álljunk meg itt egy pillanatra.
Képzeljük el, hogy az egyik jobb (mondjuk a berlini) filmfesztiválon a díjkiosztó gálán kiszólítják a színpadra a nagy formai újító, zseniális fiatal üzbég rendező mellé a legjobb epizódszereplőt, a Dick Bigg álnevű pornószínészt (az Idősödő Hófehérke a kohóban című filmből), majd rögtön a mesteri premier plánokról és borzongató atmoszférájú tájképekről ismert idős indonéz operatőr-mester után a Zamek, pisi a nyakba! 4. című fergeteges német vígjáték producerét díjazzák. Mert a fesztivál vezetősége úgy döntött, hogy a komoly anyagi sikert hozó alkotásokat valahogyan nyilvánosan értékelni kell, és ezt így vélik a legegyszerűbben megoldhatónak.
Az NKA tehát – ahogyan eddig hittük és ahogyan a pályázók többsége bizonyára hitte – nemcsak a művészi érték, a várható teljesítmény, az eddigi kiválóság alapján dönt, hanem az is szempontja az ösztöndíjak elosztóinak, hogy aki befizet (márpedig, ne legyen illúziónk, a Kárpátia népszerű), az visszakap. (Erről lásd ezt az írást.) Tehát – megint csak: erős jóindulattal – tisztán pénzügyi-üzleti döntésről van szó, amikor például a Kárpátia (vagy a kiadója) kap a pénzből. Abból a pénzből, amelyből valóban nagyszerű művészek sokasága is kap.
Az NKA kuratóriumának tagja, Victor Máté el is mondta, hogy mivel Artisjus-pénzek visszaosztásáról van szó, nem volt más választásuk, mint hogy a zenekarnak a befizetett pénz után valamit visszatérítsenek; sőt a zenekar cáfolja, hogy ő maga kapna pénzt – az a kiadót illeti meg. L. Simon pedig kikéri magának, hogy a politika bármi szerepet játszana az NKA döntéseiben. (Hehe - a szerző megj. Bővebb kifejtése itt.) Szóval: igen bonyodalmas az ügy, amiből minimum annyi a tanulság, hogy az érdemek vagy várható teljesítmény alapján osztogatott pénz elkülönítendő volna a tisztán pénzügyi automatizmusoktól – hiszen Erdős Virág ezek szerint nem ugyanazon kritériumok alapján kapott pénzt, mint a Kárpátia, mégis egy társaságba keveredett vele. (Victor Máté ráadásul azzal érvel, hogy itt nem közpénzekről, hanem magánszemélyek – meg magántulajdonú szervezetek – befizetéseiről van szó. Újabb kérdés: ez vajon elkülönül-e az NKA által kezelt pénztől? És ha igen – miért nem különülnek el a kifizetések címkéi?)
Szóval: nagy a katyvasz, zavaros a víz, amiben sokaknak jó halászni. A felelősséget lehet ide-oda tologatni, ha akarom, X. érdemei alapján, Y. meg csak az eddig befolyt befizetések miatt kap pénzt – ha akarom, fordítva. Erdős Virág végre belevágott egy jó nagy követ ebbe az iszapos izébe. Nem mintha ettől – magától – bármi kitisztulna.
